Egy év alatt lecserélték a metrószerelvényeket, kivágták a fákat, elvitték a szobrokat, lezárták, feltúrták az egész teret, de a beázás csak csordogál az ország állapotát jól jellemző, elnyálkásodott, bánatos felmosórongyra.
A Nemzet Főterén (ma még Kossuth tér) dolgozom (bár nem abban az épületben, amire olyan nyűgösen rögtön gondolni tetszik!); NER-inkompatibilitásom hiteles mutatója, hogy a Nemzet Főterét alulról, a metróból szoktam megközelíteni, mert hát sem Audim, sem Skoda Superbem - viszont van BKV-bérletem, ami azért azt mutatja, hogy nem süllyedtem még el teljesen a NER megmattoltjainak egyre szélesedő-mélyülő rezsipoklába. Így hát hetente többször is alkalmam van megcsodálni az ország egyik (fekvésénél fogva) központi Csodáját, a "Kossuth Téri Kis Metróbeázást" (KTKMB).
A KTKMB idestova egy éve tekinthető meg a Déli felé menő oldalon, ahogy az ember kb. a szerelvény első harmadánál kilép a metróból. A KTKMB kisebb fajta, már-már intim installáció. Kifejezetten emberi léptékű, nem afféle hübrisztől fröcsögő Niagara, hogy saját apró jelentéktelenségünket éreztesse velünk (arra ott van Nagy Testvére, a "Kossuth téri Vissza 1944-be Feltúrás és Átépítés"). Három ilyen kötélkordon-tartó pöcök szegélyezi a földre helyezett dekoratív felmosórongyot, amire lassan, kitartóan csepereg a plafonból (és így a Nemzet Főterének szakrális aljzatából) a víz. Egy éve immár, vagy több is talán. Ez idő alatt lecserélték a metrószerelvényeket, kivágták a téren a fákat, elvitték a szobrokat, lezárták, feltúrták az egész teret, az EU-zászló helyett a Kövér-féle Tündérország kitalált zászlaját függesztették a Nagycirkuszra, megzabolázták, talán titokban meg is korbácsolták a nemzetünkre támadó Dunát, sokmilliós fizetést és jutalmakat adtak a BKK-t vezető unokaöccsnek, Tarlós háborút indított a biciklisávok ellen, minden mozgott, csattogott, változott, az Ország és a Főváros Nagyjai és Alnagyjai csak úgy pezsegtek a mindent-átalakítás rombolva alkotó, szent hevületétől - de a KTKMB csak csordogál, csak cseperész szép szolidan az ország állapotát jól jellemző elnyálkásodott, bánatos felmosórongyra.
A körénk alantasuló kvázidiktatúra slamposságának dicsérete ez: a KTKMB-t (és a felmosórongyot) még ellopni sem érdemes; nem feszítenek ellene molinókat felháborodott ellenzéki pártok; nem neveznek ki hibbant rokonokat és egykori üzlettársakat a KTKMB megszüntetéséért felelős kormánybiztossá; nem hirdetik óriásplakátok a KTKMB csökkentésében elért világraszóló eredményeket. A KTKMB nem hoz, nem visz szavazatokat. Aprócska, de korántsem jelentéktelen, dohszagú szimbóluma egy országnak, amely évszázadok alatt sem volt képes kiegyenesíteni amúgy szentként tisztelt nemzeti jelképén egy elferdült keresztet.