„A keresztények és a nem keresztények között az a különbség, hogy a keresztények nem próbálják meg lejjebb venni az erkölcsi 'lécet' még akkor sem, ha nem tudják átugrani, szemben a nem keresztényekkel. A hívő ember tudja, hogy ha nem is viszi át mindig az erkölcsi lécet, a bűnvallomás után bűnbocsánatot kaphat.” Ezt mondta Balog Zoltán miniszter, legfőbb humánerőforrás szombaton.

Három probléma van ezzel. Az első még csak diplomácia: ha már effajta erkölcsi maszturbációra ragadtatja magát, akkor legalább mondhatta volna azt, hogy a különbség vallásos és nem vallásos emberek között áll fenn, mivel arról még Balog Zoltán is hallhatott, hogy efféle lécekkel operálnak a zsidók, a muszlimok, de még a buddhisták is, szóval nem a keresztények találták ám fel az erkölcsöt. Természetesen olyan embertől, akinek arról sincs fingja sem, kinek a kitüntetését írja alá, nem várunk efféle politikusi tehetséget, de ki tudja, hátha a borzalmas rossz pap is holtig tanul.

MTI / Mohai Balázs

Kettő, és itt már súlyosabb a helyzet. Balog Zoltánból sajnos most előjött az, amit pedig nála dörzsöltebb kollégái próbálnak időnként kimagyarázni, tudniillik hogy ez a jámbor lény tényleg azt hiszi, hogy az ember attól már jobb is lesz, ha keresztény. Sőt, el is mondja a szájával: szerinte attól lesz jobb az ember, hogy elmegy bűnbocsánatért, szemben a hitetlennel, aki ugyanazt csinálja, csak nem jár templomba. Tehát, akik nem hívők, azok a léc alatt dagonyáznak, mint a disznók, szemben a hívőkkel, akik szintén ezt teszik, de utána elmennek a paphoz, hogy az se érezze magát fölöslegesnek.

Három: sajnos a magát keresztényként illegető jobboldalnak nemcsak az a szokása, hogy röhögve limbóhintózik a léc alatt, szarik bele mindenféle parancsolatba, sőt a saját gyerekeit se baszkurálja már szentségi házassággal, mert maga is tudja, micsoda életszerűtlen hülyeség lenne úgy élni, ahogy az írva vagyon. És nem is csak az, hogy mindezek után időnként elmegy a templomba torkaszakadtából imádkozni a kamerák előtt. Hanem fogja a lécet, lecsatolja a helyéről, és aztán azzal kezdi ütlegelni az ártatlan kívülállókat. Azok meg hiába próbálják magyarázni neki, hogy nem ugyanabban a rajzfilmben játszanak, és nincs kedvük betartani a jedikódexet, a léc lesújt. Abortusztabletta? Nesze! Élettársi kapcsolat csak úgy bárkinek? Még mit nem! Művészi szabadság? Szó se lehet róla!

Gondolom, a náspángolás közben néha eszükbe jut, hogy talán ezzel a hadonászással is leverik a lécet, de hát annyi baj legyen. Egy gyors bűnvallomás meg bűnbocsánat, aztán mehet is tovább. Hiszen ha nekik ez a bánatos, élethosszig tartó hazug ájtatoskodás jutott, akkor szenvedjenek a többiek is. Jézus ilyet még nem mondott ugyan, a farizeusokról mesélt valamit, de jól tette, hogy olajra lépett, mert kaphatna a nádpálcával ő is a szájára.