Így jött létre a 2006 és 2010 közötti – akkor alulmúlhatatlannak tűnő – elborzasztó ellenzéki akciókat megszégyenítő politikai performansz.
- Figyeljetek! Van egy fasza ötletem, amivel végre fölhívhatjuk magunkra a figyelmet, egyszersmind ízelítőt adunk a „jó kormányzás” mibenlétéről.
- Mondjad, Péter!
- Csinálunk egy rendezvényt, amelyiken ledöntjük az Orbán szobrát, aminek letörik a feje, és majd lefűrészeljük a lábát is, és az egészet végighurcoljuk a városon.

...
- Figyeljetek, mégiscsak csináljuk meg, az Árpád küldött rá pénzt, de azzal a feltétellel, hogy a Gordon is beszéljen, a Dopeman pedig bazmegoljon.
- Azt nem lehet, mert abban az is van, hogy „Baszd meg az MSZP-t és a Gyurcsányt”, és ez nem egyeztethető össze a jelenlegi szövetségi politikánkkal és a koordinált indulással.
- Ne akadékoskodjatok már. A bazmegokból majd töröljük a Maszopot meg a Gyurcsányt, közben reménykedünk, hogy a sajtó nem veszi észre, a gyurcsányisták meg majd fölmutogathatják Gordon beszéde alatt az „akárhogy is fáj, ebben az országban Gyurcsánya sztár” táblájukat, amúgy is csak ők lesznek ott.
- Jó, ez így oké lesz, de ugye megmondod a másik Péternek, hogy a könnyűdrogok dekriminalizációja változatlanul nincs napirenden, és a külhoniak szavazati jogának megvonásáról se beszélhet senki, mert ebben a helyzetben az nagyon durva lenne.