Augusztus 20. alkalmából a miniszterelnök a magyar múltat költötte át.
Tételünket, miszerint Orbán Viktor nem hazudik, csak nincs viszonyban a valósággal, pár hete az igazolta, hogy egy nem létező Szűcs Jenő-művet mondott népszerűnek. Legújabban, Székesfehérváron a X. századi magyar nép alternatív történelmét vázolta föl.
Éspedig: „István fejedelemmé választásának idején a magyar törzsszövetség széthullóban volt, a magyar törzsek egymással is harcokban álltak, miközben a korábban elfoglalt törzsi területeinkbe bele-beleharaptak a szomszédos cseh, lengyel, német fejedelmek és királyok.”
Ehhez képest a törzsek egymás közti harcairól nemigen írnak a krónikák, a megyer törzsből való fejedelmi nemzetséget mind elismerték, Koppány lázadásának dinasztikus indítéka volt. Viszont a törzsi területeinkbe sem haraptak bele-bele a német, cseh és lengyel fejedelmek és királyok.
Ami a németeket illeti, Géza fejedelem a békesség kedvéért lemondott Bécsről és környékéről a leendő násza, Civakodó Henrik javára, de éppen azért mondhatott le viszonylag könnyű szívvel, mert az nem volt magyar törzsi terület.
A cseh fejedelemség, illetve a prágai egyházmegye fennhatósága valóban kissé keletebbre terjedt a történelmi Magyarország később megszilárdult határánál, a Fehér-Kárpátoknál, nevezetesen a Vágig, de ez már Géza fejedelemsége előtt is így volt, és az a sáv szintén nem mondható magyar törzsi területnek. A csehek különben is inkább a lengyelek elleni háborúzással voltak elfoglalva.
És viszont, a lengyelek már csak azért nem harapdálhattak be-be a Kárpátokon, mert Krakkót és térségét is csak 990-ben szerezték meg a csehektől, volt egyéb gondjuk is a legközelebbi magyar törzsi területekig való lehatolásnál.
Értem én, hogy a történeti folytonosság kedvéért a miniszterelnöknek olyan X. századot kellett hívei elé vetítenie, melyben különféle uniós tagállamok előzményei a magyarság vesztére törtek (kár, hogy Luxemburggal és Portugáliával pont nem voltunk határosak), de a valóság kicsit más.
István a fent említett Civakodó Henrik lányát vette feleségül, uralmát a német lovagok segítségével szilárdította meg színmagyar ellenségeivel szemben, a prágai püspök, Szent Adalbert pedig kulcsszerepet játszott Magyarország megtérítésében, a Nagyboldogasszony mellett például az ő nevét viseli az esztergomi prímási főszékesegyház. A nyugati szomszédokhoz fűződő kapcsolatra – legalábbis uralkodása első évtizedeiben – tehát nem az ellentét, hanem a szövetség volt a jellemző.
Erre mutatott rá ünnepi kommünikéjében – magyar gyökereire hivatkozva – a lipótvárosi születésű Löwe Ida unokája, akiből szintén befolyásos politikus lett, de ezek szerint jobban ismeri a magyar történelmet a nemzeti egység miniszterelnökénél: „Szent István azon munkálkodott, hogy kiépítse és megerősítse Magyarország kapcsolatait a nyugati szomszédokkal, és ezzel megalapozta mai szilárd jó viszonyunkat”. (John Kerry külügyminiszter sajtóközleménye, Washington DC, 2013. augusztus 19.)