Nyüzsi Gomperz Tamás 2013. július. 09. 11:20

No hope

Komcsizni nem muszáj, de mi mást lehet itt tenni?

Itt úgy látszik, mindenki komcsi lett, de tényleg. Fábry Sándor nem érti, hogy a kormány miért nem írt ki új pályázatot a trafikokra, amikor a mutyik kiderültek. Az fel sem merül benne, hogy miért ír ki pályázatot egyáltalán. Nem merül fel, mert komcsi. Aki nem komcsi, az magát a pályázatot tartja a valódi botránynak, azt a komcsi felfogást, amelynek alapján a kormány döntheti el, hogy ki kereskedhet egyébként legálisan forgalmazható termékekkel és ki nem. Bárki és bárhol – mondaná a nem komcsi, aki semmit sem utál jobban, mint az olyan komcsi államot, amelyik több ezer polgárát kifoszthatja és vállalkozását tönkreteheti. Trafikügyben „egy közfillér sem tűnt el” – zengi a vörös showman mámoros ajakkal, ami éppen ennyire igaz a ’48 utáni államosításokra is, és ez fel sem tűnik neki, de hát miért tűnne fel, hisz komcsi. Jön az állam és azt mondhatja neked, hogy ami eddig a tied volt, holnaptól nem lesz a tied. Akinek ez rendben van, az komcsi. A megvalósult mutyi a barátokkal és rokonokkal csak következmény, szükségszerű folyománya annak, ha az állam önkényesen belenyúl a tulajdonviszonyokba. Aki ezen meg is lepődik, az volna a hülye komcsi.

Borókai Gábor szintén úgy gondolja, hogy „a trafiktendernek az a legfőbb baja, hogy nem a teljesítményről látszik szólni”. Ő is komcsi. Ennek a tendernek a legfőbb baja nem a teljesítmény kérdése, hanem az az állam, amelyik ilyen témában tendert ír ki. Azt a titokzatos erőt, amelyik el tudja dönteni, hogy valaki alkalmas-e trafik üzemeltetésére, illetve ahogy a vonalas főszerkesztő fogalmaz, „hogy a felkészültség, a teljesítmény kapott-e méltó elismerést”, nem Orbán Viktornak hívják ugyanis, hanem szabad piacnak. Ezt persze nem értik azok, akik a piac láthatatlan kezét kizárólag Simicska Lajos kezeként ismerik.

Ennyit tehát a jobbos komcsikról. Itt van viszont nekünk a baloldal. Mint a kimentett hajótörötté, akivel később a mentőcsónak is elsüllyed, nagyjából annyira őszinte az örömünk. Velük se érnénk el a partot, ha választást nyernének. Mondjuk ilyen veszély nem fenyeget.

„Az MSZP azt ígéri, hogy jövőre új pályázatot ír ki, hogy azoknak, akik eddig családjukat ebből tisztességesen el tudták tartani, ebből meg tudtak élni, legyen lehetőségük ezt folytatni” – mondta Tóth Csaba, a párt országgyűlési képviselője. A köz bezárult. Ők is pályáztatnának. És az nem jutott eszükbe a mélyen tisztelt pártoknak a baloldalon, hogy a Fidesz komcsi rendszerét leváltó világban esetleg valaki kibérel egy helyiséget, a saját ízlése szerint berendezi, dohányterméket tesz ki a polcára, tetszőleges sorrendben, és a vásárlók igényéhez alkalmazkodva, megpróbálja drágábban értékesíteni, mint amennyiért beszerezte? És ennyi. És az államnak e folyamatban nincs más dolga, mint hátradőlni, és örülni, hogy a polgárok nélküle is elvannak.

Nem jutott eszükbe. Ők is komcsik.

„Nem megy, hogy a baloldal, tán valamiféle bűntudat miatt, liberálisabb akar lenni a liberálisoknál” – írja a Népszabadság újságírója, annak kapcsán, hogy mi mindenben kellene a baloldalnak változnia. Ami azért érdekes, mert az MSZP öt percnél hosszabban nem volt liberális az egész fennállása során. Ez nem sértés, nem csak liberálisnak lehet lenni, az MSZP nem is akart az lenni soha, és ebben annyira eredményes volt, hogy lám, még a komcsiságra is komcsisággal válaszol.

A régi rend legyőzte a forradalmat.

Amerika messze van, ússzunk szépen tovább.

Ehhez a cikkhez itt lehet hozzászólni.

hvg360 Lenthár Balázs 2024. december. 26. 19:30

Hősök vagy gonosztevők: Veronai Detre, a magyar krónikairodalom első főgonosza, aki bedöntötte a hun birodalmat

A középkori magyar krónikaírók elfogadták az egyébként máig nehezen bizonyítható hun-magyar kontinuitás elméletét, így a Képes Krónika, illetve Kézai Simon munkája és Thuróczy János krónikája is a hunok történetével indul. Ezekben visszatérő szereplő egy bizonyos Veronai Detre, aki folyamatosan a hunok ellen intrikál és végül az ő érdeme lesz, hogy Attila király fiai egymás ellen fordulnak. De ki volt valójában Veronai Detre és mit lehet róla tudni a krónikák megállapításain túl?