Tavares erre bezzeg nem figyel. Valóban nem, mert nincs mire, de a házi média azért fölháborodik.
„Míg a magyar Alaptörvényt elítélte, a diszkriminatív holland alkotmányról nincs véleménye Rui Tavaresnek” – jelenti be drámai hangon a bemondónő a Hír TV Célpont című politikai riportműsorában. A világ eddig nem tudott róla, hogy a holland alkotmány a magyar Alaptörvényhez hasonlóan ramaty lenne, főleg nem hogy az Európai Parlamentnek ezzel bármi teendője volna, mindenesetre kíváncsiságunkat sikerült fölébreszteni: milyen agitprop sumákság következik most?
A tapasztalt néző arra számít, hogy az „Amerikában verik a négereket” érveléstechnika Navracsics Tibor környezetében továbbfejlesztett változata jön: a holland alkotmányból kioperálnak egy részletet, amit ha Magyarországon egy az egyben alkalmaznának, akkor a magyar szabályozás még szemetebb lenne, mint amilyen. Majd megállapítják, hogy mivel nem alkalmazzák, a magyar szabályozás nem olyan szemét, mint a holland.
Majdnem ez is történik, csak van még egy snassz csavar.
A célpontosok mindenesetre rögtön elárulják, mi a botrány. Szerintük. Amíg a riporter Rui Tavaresre (hörr) várt az Európai Parlament (morr) strasbourgi székházában, beleolvasott a holland alkotmányba, és azt találta benne, hogy „a holland alkotmány nem a holland állampolgárok, hanem csak a holland nemzetiségűek jogát ismeri el a szabad munkaválasztáshoz”.
Ez első hallásra totál hülyeség, mert elég nehéz elképzelni, hogy a frízeknek vagy az alnémet nyelvjárásokat beszélő millióknak Hollandiában nincs joguk a szabad munkaválasztáshoz. Amellett milyen az, ha valakinek egy uniós piacgazdaságban nincs joga a szabad munkaválasztáshoz? Ha nincs hollandigazolványa, akkor kitiltják mindenféle állásokból, pedig a betöltésükre különben alkalmas volna, és mehet könyörögni az önkormihoz közmunkáért?
De mindegy, a riporter megörül a leletnek, hiszen igazolja, hogy a Hír TV kedvenc politikusain kívül mindenki buta és aljas. Majd, ahogy a Célpontban mondják, „szembesíti Rui Tavarest a holland alkotmánnyal”, hogy mért nem inkább ezzel foglalkozik, a miénket meg hagyja békén. A szembesített Tavares meg láthatóan köpni-nyelni nem tud, mert ekkora diszkriminatív aljasságot egy civilizált északnyugat-európai nemzet alkotmányáról nehéz elhinni. A frissiben hollandalkotmány-szakértővé vált magyar riporter azonban keményen szorongatja: „Nem gondolja, hogy diszkriminatív? Igen vagy nem? Csak meg tudja mondani?” Így kell beszélni ezekkel.
Tavares zavarában azt mondja, hogy nem mondja meg. Miután ekképpen le van leplezve, a riporter áttér a román liberális (hörr) képviselőnő faggatására, miszerint árulja már el, milyen magyar civil szervezetek (morr) súgtak Tavaresnek, mire az efféle stílushoz hazájában már hozzáedződött képviselőnő közli, hogy nem bíróságon vagyunk. Úgyhogy ő is le van leplezve.
Csak hát a riporter holland tárgyú kérdése, mint mondtuk, nemcsak agresszív, hanem totális hülyeség is, és aki ilyen agresszív hülyeségre képes, azzal szemben jogos a gyanakvás. A holland alkotmányt feltehetően angolul olvasta üres perceiben, kár, hogy előtte nem vett angolórákat.
Az idevágó félmondat így szól: „The right of every Dutch national to a free choice of work shall be recognised”. A Dutch national pedig, akinek „a szabad munkaválasztáshoz való jogát el kell ismerni”, nem holland nemzetiségűt jelent. Hanem pontosan holland állampolgárt, mert ez a national főnév első szótári jelentése. „Egy bizonyos ország polgára, aki jellemzően jogosult az illető ország útlevelének használatára” (The New Oxford Dictionary of English). Ha például a hírekben „a Hungarian national” szerepel, az nem egy magyar nemzetiségű valaki, hanem magyar állampolgár.
Nem megy ez nektek, fiúk-lányok. Látom, hogy nagyon igyekeztek, és nem mondom, hogy kár erőltetni, hiszen ti nem jártok rosszul vele, a célközönségnek meg tetszik. De akkor se megy.