Először a 444.hu adott hírt arról a felvételről, amelyen Orosz Mihály Zoltán, Érpatak független polgármestere látható egy iskolai rendezvényen. Ezen a túlméretezett hermelinnek öltözött polgármester arról beszél általános iskolásoknak, hogy a „mocskos liberálisok” kezdenek „minket” leszoktatni a hazaszeretetről, és akinek nem tetszik, ami Érpatakon működik, az menjen a „buzifelvonulásra”. A gyerekek persze röhögnek, hiszen egy komolynak gondolt ember mond csúnyát oda nem illő helyzetben, az mindig vicces (tényleg az), már ha nem értjük a dolog súlyát.

A videó tényleg ijesztő: a polgármester mögött maximum tízéves kislány tartja az árpádsávos zászlót, benne egyébként még lehet némi szellemi önvédelem, mert olyan arckifejezéssel teszi ezt, mint akinek cukros tökfőzeléket adtak reggelire, nagyon helyesen. Ha van Turulpatának valódi megfelelője Magyarországon, azt Érpataknak hívják, ahol tényleg közösségi szintre nőtt az őrület. Minderre semmiféle bizonyíték nem kell azon kívül, hogy ránézünk Orosz Mihály Zoltánra. Most nem szeretnék azon morfondírozni, hogy miféle sikertelenség, szellemi vagy egyéb frusztráció vesz rá egy egészséges férfit arra, hogy nap mint nap csináljon önmagából hülyét. Ez ugyanis szíve joga, és ha megválasztják, a településé is.

De kérlek, kedves Mihály vagy Zoltán (remélem, nem kell megtanulnom a neved), vedd le a mocskos kezed a gyerekekről, de azonnal.

Semmi nem indokolja, hogy egy 8-16 éves fiúnak vagy lánynak azt a sok töménytelen baromságot kelljen hallgatnia, ami a te pofádból ömlik. Hogy a homofóbiát már iskoláskorban tőled kapják meg, hogy elhitesd velük: a tartalom nélküli, értelmetlen magyarkodás teszi emberré az embert.

Elmagyarázom. Te egy másik videón bőszen ecseteled, milyen előnyei vannak, ha a közérdekű munkára utasítottakat a kőtörőben dolgoztatod. Ez is egy hozzád méltó baromság.

Amennyiben ugyanis valaki hozna egy gépet – amit nem feltétlenül kell multitól bérelni, lehet magyar is a gép, még árpádsávos zászlót is ráragaszthatsz, ha épp matricázni van kedved, majd lekaparják a lízing után –, akkor a falunak gyorsan és olcsón lesz köve, a közmunkások pedig végezhetnek olyan feladatot, amelynek értelme is van. Mindezt könnyű belátni, csak neked nem megy, mert megrekedtél valahol a képregények meg a jelmezbálok között. Ami megint csak magánügy lenne, ha nem akarnád ezt a kabátot – ami nyilván rád is kicsi – Érpatak szerencsétlen gyerekeire adni.

Ezeknek a gyerekeknek írni, olvasni, számolni, angolul tanulni, meg elsősorban játszani kéne. Legkevésbé sem igénylik, hogy rájuk erőltesd a mindennapos jelmezbált, amiben te éled a szerencsétlen életed. Ezeknek a gyerekeknek tudniuk sem kéne arról, mi az a jobb- és baloldal vagy liberalizmus. Nem gyűlöletet kell beléjük nevelni, ahogy te próbálod, nem katonásdit kell velük játszani, hanem békén hagyni őket és tanáraikat. Értem én persze, hogy te azok körében érzed otthon magad, akik még nem mernek visszaszólni, hogy „bocsánat bácsi, ez, amit mond, hülyeség, maga meg úgy néz ki ebben a jelmezben, mint egy idióta”, de ideje lenne felnőnöd. Ahelyett, hogy gyerekek szellemi megrontásával ütnéd el szürke és örömtelen hétköznapjaidat.