A Trafikmutyi Zrt. megható családi történeteket vár a nyertesektől. Nem kell messzire menni értük.
Szóval a mi megható családi történetünk azzal kezdődött, hogy Te kőkemény munkával felküzdötted magad a trafikok legfőbb urává. És Te, kedves rokon, nem olyan ember vagy, aki a csúcson elfeledkezne a családról. Először persze furcsállottuk: hogy mi trafikot nyissunk? Hiszen még csak hasonlóval sem foglalkoztunk soha életünkben. Aztán voltál olyan kedves, és elmagyaráztad, hogy ez húsz év garantált jövedelmet jelent, és nem kell hozzá érteni, mert úgyis Te döntesz. Te, aki szintén nem vezettél még trafikot, és most meg tessék, mindegyikről Te döntesz.
Aztán jöttek a feszült napok és hetek: míg már azt számolgattuk, mire fogjuk költeni a lóvét, mégis szorongtunk, nem üti-e ki a kezünkből a bizniszt valami nyomorék, vagy egyedülálló családanya, vagy ilyesmi. Milyen vicces is erre visszaemlékezni, tudod, ez volt a szöveg az elején, hogy a fogyiknak meg a rászorulóknak osztjátok a trafikokat. De megint kellemesen csalódtunk Benned: eszedbe se jutott ilyen prolikat tömni, hiszen van neked családod meg barátaid.
Kicsit féltünk attól is, hogy netalán kikerülnek valahogy a pályázatok, és lebukunk. De hiába, Ti mindenre gondoltatok. Aztán a felszabadult röhögés otthon, amikor benyögtétek, hogy nem vagytok állami szerv!! Coki, firkászok és kommunisták, nincs szaglászás!
Most még sok a dolgunk, fel kell venni minden trafikba megbízható és igénytelen parasztokat, a Tünde azt mondja, hogy érdemes lenne rokkantakat, mert azért még meg lehet bugázni valami támcsit. Meg ezek igénytelenek is, különben meg ha ugat, egyszerűen kitoljuk az utcára, és ott hagyjuk. Ja, még valami: ha el tudnátok intézni, hogy a NAV ne baszakodjon, akkor lehetne svarcban alkalmazni őket. Annyival is beljebb vagyunk. Tudom, hogy Benned bízhatunk.
Hát ez a mi sikeres és megható történetünk. Használd nyugodtan, Zsolt.
Puszil
Tünde, Laci, Dani, Adri, Dóra