-  Szervusztok! Mai értekezletünk témája annak az irtózatos mennyiségű faszságnak a kommunikációja, amit a közeljövőben el fogunk követni. Erre a mítingre minden minisztériumban sor kerül, a helyek többségén már lezajlott, és igen komoly eredményeket tudunk fölmutatni a megvalósulás terén. Most került rátok sor, igaz, hogy giganagyok vagytok, de viszonylag kevésbé fontosak a stadionépítések szempontjából, úgyhogy csak most tudunk találkozni. Mint tudjátok, nemrég leigazoltuk Finkelsteint, a negatív kampány pápáját, aki sikereit azzal érte el, hogy sohasem a saját jelöltjére koncentrált, hanem az ellenfele gyengéire, bátran használta a lejáratást, és nekünk is ezt tanácsolja. Azt üzeni, nyugodtan alkalmazzunk légből kapott hazugságokat, támadjuk a másikat származásával, nemi irányultságával, ő sajnos nem tud jelen lenni, mert azt mondta, hogy ennyi homofób, antiszemita közé nem hajlandó betenni a lábát, ráadásul fél, hogy a fölkorbácsolt indulatok közepette összefut Zagyva György Gyulával. Engem viszont kiokosított, így elképzeléseit én fogom tolmácsolni. Nem kevés pénzébe került ez az adófizetőknek, úgyhogy kérek mindenkit a fegyelmezett részvételre, már csak azért is, mert a megbeszélésről még a főnöknek is referálnom kell. Kezdhetjük? … Nagyon jó. Zoli, mire készültök.

- Hát, úgy terveztük, hogy kicsináljuk a felsőoktatást.

- Nagyon jó, nagyon jó, de arra azért ügyeljetek, hogy nehogy valami hasznosat is tegyetek közben. A várható tiltakozások?

- Azok valószínűleg lesznek. Tudod, ez elég sok tanárt érint, meg hallgatókat, Rózsa nem is győzi számon tartani őket…

- A tanárokkal ne törődjetek, azok beszariak, majd beígérjük nekik, hogy aki csöndben marad, az lehet napközis egy futballakadémián, Rózsát viszont le kell venni az ügyről, sok ez neki.

- Az igaz, éppen készül a nyakába omlani az iskolák államosítása.

- És arra kitaláltatok valamit?

- Úgy gondoltuk, hogy kiadunk egy Etikai Kódexet, meg bevezetjük az erkölcstant, és azt mondjuk, hogy akinek nem tetszik az államosítás, az dekadens.

- Remek, látom, érted a dörgést, térjünk vissza a hallgatókra.

- Szóval, azok lármázni fognak, meg valószínűleg tüntetni, ilyenek.

- Nem baj. Az lesz a mondás, hogy a Bajnai heccelte föl őket, és a külföld érdekében tevékenykednek.

- De hát, még tévén se látták a Bajnait, külföldön meg csak nyaralni voltak…

- És? Ez kit izgat? Biztos van valami rendezvény, amin sokan részt vettek, és külföldről adták hozzá a zsét, mindenhez külföldről adják, a hitelektől a beruházásokig, ezért kell ellenük szabadságharcolni. Nos?

-  Hát, a Soros szokott ilyen továbbképzéseket fizetni…

- Kiváló! Soros pénzén kiképzett bajnaisták!

- No, de a Viktor… Mindenki tudja, hogy a Soros állta a külföldi tanulmányait annak idején…

- Ugyan! Ki emlékszik már arra, meg különben is hol tudnák elmondani, nekünk viszont van egy csomó tévénk, újságunk, meg rengeteg önkéntesből, érted: önkéntesből verbuválódott fészbukoldalunk és egyesületünk, ők majd elmondják, a média meg hivatkozik rájuk. Kérlek, ne akadékoskodj, mi a megoldást keressük, nem a problémát, mi is tartozik még a tárcádhoz?

- A kultúra.

- Az olyan színházba járás?

- Asszem igen, az L. Simon már volt.

- Kirúgni!

- Meglesz.

- Szóval mi van ezekkel a színházakkal?

- Izé, még nem mind a miénk, meg a kiállítóhelyek közül is van, amelyik csak félig, de már rajta vagyunk az ügyön.

- Helyes, és mit kell kommunikálnotok?

- Hogy a színházban túl sok volt a buzi, a Műcsarnok, mert arról van szó, az meg liberálista.

- Fogalmam sincs, mi az a Műcsarnok, de a szöveg jó. No, miért feleltek még ti?

- Itt van még Miklóska, a szociális ügyekért felelős államtitkár.

- Húha, az rázós. Ha jól tudom, akkor a szociális juttatások és egyéb ellátások, az idősek gondozása, a fogyatékosok helyzete, az átmeneti szociális nehézségek kezelése tartozik ide. No, Miklóska, mit akartok csinálni mostanában?

- Úgy gondoltuk, hogy tavasz végére szervezünk egy állami párválasztót.

- Öhöm, izé, párválasztót?

- Igen.

- És mi fog ott történni?

- Táncolnak.

- Táncolnak? No, nem baj, látom, hogy addig jó, amíg ezzel foglalkozol. És ki fog ott táncolni?

- A fiatalok.

- Jaj, Miklóska, élő fiatal nem fog elmenni a ti táncmulatságotokra, főleg, hogy most tettük tönkre az iskoláikat, vagy ha mégis, akkor röhögni mennek rajtatok. Mit mondtok nekik, ha odanéznek?

- Azt, hogy gyertek be.

- Nem, Miklóska, azt fogjátok mondani, hogy Bajnai anarchistái megzavarták a rendezvényt.

- De akkor leanarchistázzuk az érdeklődő fiatalokat…

- Ugyanmár, Miklóska, a fiatalok vagy már külföldön vannak, vagy már köpnek ránk. Illetve vannak még azok, akik a középiskolában fontoskodva magázódtak, fölnyomták az osztálytársaikat, és egybénként akkora lúzerek, hogy még a te párválasztódon se találnának maguknak pasit vagy csajt, őket viszont már mind elhelyeztük valamelyik minisztériumban. Nincs itt már keresnivalónk, jobb lenne, ha legközelebb te is nótaestet szerveznél. Na jó, remélem mindenki értett mindent. A többire most nincs időnk, majd legközelebb, addig próbáljatok valami használhatóbb nevet kitalálni ennek a kócerájnak, mert nem tudom megállni röhögés nélkül, amikor kimondom.