Az európai értelemben vett utódpárti baloldal fénylő csillaga, a progresszív nő, aki hisz a szolidaritásban, az ember, aki a magyar rendszerváltást az arab tavaszhoz hasonlította, újabb progresszív cselekedettel hívta fel úgy a nemzetközi progresszió, mint az internetes mémközösség figyelmét.

"A megszorításokban gondolkodó konzervatív szemlélet helyett, a gazdasági növekedésbe, az emberekbe, a munkahelyteremtésbe való befektetés vezetheti ki Európát a válságból, és indíthatja el országainkat ismét a fejődés útján" - mondta Orbán Viktor Gurmai Zita a kormányzó román szocdemek (PSD) hétvégi kongresszusán, majd megragadott egy virágcsokrot, közölte, hogy this flower is the founding president ("ez a virág az alapító elnök"), fogta a virágot, az emelt pódiumon letérdelt a hozzá emelkedő Ion Iliescu volt államfőhöz, és átadta neki a csokrot, puszi-puszi.

Eme könnyed diplomáciai lépésről az embernek, ha kicsit is progresszív, egy német kancellár jut eszébe, talán Willynek ha hívták, de lehet, hogy igaz se volt. Nos, ez a kancellár egyszer emlékezetes módon térdre borult Varsóban a gettó hősei előtt, amivel by the way történelmet írt. Aztán az ember, ha még ennél is progreszívebb, arra is emlékszik, hogy a Gurmai Zita által térdre borulással megtisztelt alapító elnök nem éppen a varsói gettó, de még csak nem is emlékeztet olyan súlyú morális tekintélyre, aki előtt ezt érdemes lett volna meglépni.

Ion Iliescu valóban a PSD alapító elnöke, mert a párt a túlságosan is progresszív Ceausescu megölése utáni komcsi másodvonal, a Nemzeti Megmentési Front utódpártja, ő annak is a vezetője volt, és ők deklaráltan nem a kommunizmussal, hanem csak a diktátorral akartak leszámolni. Iliescut ugyan a diktátor a hetvenes-nyolcvanas években félreállította (illetve ő maga visszahúzódott), de amikor helyzetbe került, háromszor is (1990 januárjában, áprilisában és júniusában is) brutális, fasisztoid bányászokkal verette szét az ellenzéki munkás- és diáktüntetéseket. A náci pogromokhoz hasonlítható fellépésnek több tucat áldozata és sok száz sebesültje volt.

Most nem is beszélve az 1990-es marosvásárhelyi "fekete márciusról" (akkor vakult meg egyik szemére Sütő András), amit Iliescu még 15 évre rá is a magyarokra kent, mondván, "a magyarok tüzelték fel a kedélyeket" a március 15-i ünnepségeikkel. A legprogresszívebbek élénken emlékeznek arra is, hogy 2004-ben Iliescu államfő kitüntetést adományozott a magyargyűlölő és antiszemita Corneliu Vadim Tudornak, ami miatt a holokauszt-túlélő Randolph Braham professzor viszont visszaadta ugyanezt az elismerést.

A román forradalom után persze Iliescuból is az európai értelemben vett utódpárti szocdem lett, fénylő állócsillag. Leborulunk a nagysága előtt.