A hvg.hu mai cikkében foglalkozott az azonos nemű párok gyerekvállalásával, az írásban szó esett a a nemrég rendezett Szivárványcsaládok Napjáról, ahol én is ott voltam. Miközben kollégám odafent a joghelyzetről tájékozódott, jómagam a családtervezésről szóló előadást hallgattam meg, amiről hamarosan, nem kis sokkomra, kiderült, hogy valami egészen más…

Az ember melegségre vágyik

Rendkívül zavarban vagyok. Elég régóta követem a melegek itthon és egyéb országokban zajló jogharcát, írtam és kampányoltam is különféle ügyeikben, és egészen vasárnap délutánig egyszer sem hoztak olyan helyzetbe, hogy ilyen karakánul el kelljen utasítanom valamely törekvésüket. Újságíróként érkeztem a rendezvényre, de hamarosan már „mint nő” hallgattam a beszédeket – ezért úgy döntöttem, „mint nő” is fogom megírni a beszámolót…

Meggyőződésem, hogy a szerelem az élet egyik csodája, és mindenki úgy és ott találja meg, ahogy és ahol tudja, akarja… A gyermek nemzés-szülés csodájával kapcsolatban azonban, úgy látszik, nem vagyok ennyire liberális. Azt pedig már-már kiborítónak tartom, hogy a Szivárványcsaládokért Alapítvány (szivárványcsalád – értsd: „LGBT family” jófejkedő fordítása) jogi és információs rendezvényéről útközben kiderüljön, hogy valójában egy oregoni dajkaanya-ügynökség és lombikbébiprogram (dajkaanya – értsd: „surrogate mother” jófejkedő fordítása) reklámrendezvénye, ahol az egyetlen új információ számomra az volt, hogy a nő=petesejt+méh.

Tehát nekem a petéim (és a méhem) a legnagyobb – és kereskedelmi forgalomba legjobban hozható – kincsem, amelyre számtalan meleg férfipár vár, akiknek meg ugye pont „pete kell” („You need eggs!”). Azt is kissé bicskanyitogatónak találtam, hogy egy zombi-arcú fanatikus amerikai doktornő, aki szerintem egyszer látott életében csecsemőt, azt is lexikonban, 10 percig úgy beszéljen a nemem képviselőiről, mintha tenyészkancák lennénk – amely érzésen a béranyák (mert legyünk már őszinték: azok!) kerekded és reménykedő arcával dekorált, Facebook-jellegű adatbázis sem tudott változtatni, amit az ügynökség a nő-edény könnyebb kiválasztásának céljából állított össze az ügyfelei számára, és amit most nagy büszkén mutogattak. A cég nevét csak azért se írom le.

Szorgos méhecskék

Azt gondolom, hogy egy társadalomban különféle, sokszor elkülönült, csoportok vívják saját jogharcaikat. Úgy vélem, a feministák és a meleg aktivisták ügye számtalan párhuzamot és átfedést mutat. Nagyon meglepett, hogy egy a nőiességet ennyire alapvetően megsértő retorikával pont egy melegjogi rendezvényen találkozzak, és az az igazság, hogy ezt fordítva el sem tudom képzelni.

Azt gondolom, hogy egy nőtől szülés után azonnal elválasztani a gyereket, akit kihordott, és a lelki kérdéseket azzal elintézni, hogy a rendelkezésére áll a központ tanácsadója – embertelen! Azt gondolom, hogy 2 ember spermájával megtermékenyíteni egy random nő petéjét és azt egy újabb random nőbe beültetni, aztán elhúzni az egynapos gyerekkel egy másik földrészre – nem biztos, hogy a legegyszerűbb, legtermészetesebb, legszebb útja a dolgoknak. Azt gondolom, hogy végighallgatni mosolygós amerikai agymosókat arról, hogy ez milyen emberi és milyen szép – kicsit álszent dolog. Arról nem is beszélve, hogy arról, hogy ez valójában egy üzleti vállalkozás, ami a béranyáknak kicsit, az ügynökségnek pedig nagyon megéri, egy árva szót sem ejtettek – csak kis eufémizmusok voltak, pl. „Rihanna élete megváltozott, miután éltet adott az ikreiknek – tanfolyamok, utazás, egyetem”. Oké, értjük.

Elképzelhető, hogy egy meleg pár ma tényleg nem lát más módot arra, hogy saját gyermeke legyen, de egy kényszerből kialakult – és meggyőződésem szerint több résztvevőre nézve ártalmas – folyamatot tök okénak feltüntetni, sőt reklámozni, akkor sincs rendben.

Most akkor ki tejel?

Peteérek, tehát vagyok. Király. Mutatnak képeket is a petéimről – és ismét a boldog és többször kiemelten önként vállalkozó tenyészanyák fotóit. Szép szőke nők. „Jó génekkel, erős méhvel.”  Már az első interjú része az ultrahang. Kicsi tálka a laborban – nagy tálka a nőben. „Ezek a nők imádnak terhesek lenni!” Oké, értjük.

A béranyának jelentkező nőknél kitétel, hogy már legyen gyerekük, és hogy minden korábbi terhességük és szülésük problémamentes legyen. A tenyészanyáknak minden orvosi adatát lenyomozzák, és végül csak 2%-ukat veszik valóban fel a programba. Guy, egy érzelmes izraeli meleg apuka elmondta, hogy ismeri az eljárás ellen felhozott feminista vádakat, de ha megismernénk ezeket a csodálatos nőket, akik „büszkék rá, hogy mire képesek” (értsd: szaporodni), akkor máshogy látnánk a kérdést. Ők a párjával pl. jóban vannak a „dajkával”, sőt már előre Skype-oltak vele: el kellett oszlatni a „szokásos félelmeket” – ők attól tartottak, a nő majd nem adja át a gyereket, a nő meg attól, hogy nekik majd nem kell. Oké, értjük.

A melegek, a meleg párok, a meleg szülőkből álló családok felé irányuló előítéletek ellen harcolni nagyon fontos. Egy hatalmas bizniszt összekeverni ezzel a polgárjogi harccal viszont vagy önbecsapás – vagy teljes tévedés. Fel szokott merülni, hogy a béranyaság és a prostitúció között vannak hasonlóságok – bár szerintem a második esetben mindenki felvállalja, miben is vesz részt… A program vezetője, Steiner Kristóf egyébként ismételten elmondta, hogy sajnos Magyarországon még nem legális a dajkaanyaprogram, pedig az ügynökség már nagyon szeretne magyar ügyfeleket is. Magyar sperma, random pete, oregoni méhlepény – kész is a gyerek!

Guy tovább beszélt, és én örömmel hallottam, sőt példaértékűnek találtam, hogy Izraelben ugyan csak 26 éve került ki a Btk.-ból a homoszexualitás, de idén már 25 új óvodát kell nyitni Tel-Aviv belvárosában a melegek gyerekeinek. Ezek fontos dolgok. Egyébként az izraeli oktatási miniszter és partnere is „dajkaanyát” keres éppen – és ennek az a része, hogy van egy ország, ahol az oktatási miniszter nyíltan meleg és komoly kapcsolatban él, számomra szintén örvendetesnek tűnik.

Annak viszont nem örülök, hogy az amerikai zombinéni frusztrált vállrándítással reagált arra a kérdésemre, hogy mért nem próbálnak inkább meleg és leszbikus párokat összeközvetíteni, akik mind gyereket akarnak, és esetleg ingyen tudnának is csinálni. Oké, értjük – pont ezért.