A Fidesz sáros. Ez lehet az egyetlen igazi oka az ügynökfronton meglévő NER-sunnyogásnak. Mi más lehetne? Tudjuk, hogy ha Orbán akar egy törvényt, az már tegnapra megvan. Sőt, tegnapelőttre. Nem érdeklik sem a szerzett jogok, se a visszamenőlegesség tilalma, ahogy a szokásjog, az illem és a morál se. Ha akarta volna, megcsinálná (főleg, hogy a párton belül is szorgalmazták egyesek), nem gátolná benne semmilyen fék vagy ellensúly. Ha akarta volna, akkor nem a feltárásblokkoló üzemmódban működő Péterfalvi Attilát nevezi újból ki adatkomisszárnak. Tehát a Fidesz sáros. Takargatnivalója van. Neki, a nagymellényű antikommunistának. Ha maradnak, nem lesz itt nyilvánosságtágítás. Mondjuk ha buknak, akkor se, túl sok az ellenérdekelt. Bajnaiból, Schifferből, Karácsonyból még kinézhető, hogy nem csak pofáznak. De ott az MSZP. Aki nélkül nincs kétharmad, de valószínűleg kormánytöbbség se. Persze színleg-látszatra belemegy majd ebbe-abba. Hogy aztán a kulisszák mögött elszabotálják. Ez a módszerük, így dolgoznak. Akkor mi lesz? Nagyjából két verzió futhat. Egyrészt az, ami eddig. Hogy azt tudjuk meg, amit kis adagokban felböfög a gépezet. Politikai érdekből, zsarolás, lejáratás céljából. Meg amire tisztességes, szélmalomharcos kutatók rábukkannak, és a gerinces lapszerkesztők pereket, fenyegetéseket bevállalva leközlik.

A másik lehetőség, hogy felteszünk egy kérdést. Hol van a magyar Bronislaw Wildstein? Hol van, amikor az országnak szüksége volna rá? Ha megvan, ha az élet, a véletlen az útjába, utunkba, utamba sodorja a teljes ügynöklistát, akkor szépen fel kell dobni a világhálóra. Személyválogatás nélkül. Mindet, mindenkit. Ez lenne a SpicLeaks.hu. Sőt, továbbmegyek. Amiről nem sokat beszélnek: sok olyan ember is jelentett másokról, aki soha nem volt ügynök, semmi köze nem volt a BM-hez (párttitkári hangulatjelentés, idegenvezetőnek kötelező volt referálni a csoportjáról, tanulmányi és személyzeti osztályvezetőknek is az alá tartozókról, be nem szervezett püspöknek jelenteni az ÁEH-nek, rengetegen úgy jelentettek fel mást, hogy nem voltak jegyzett spiclik, csak szimplán beköptek mindenkit, aki eléjük került, feljelentő, mószeroló levelek, aztán voltak informális adatforrások stb.). Ha ezek a doksik megvannak, szintén töltsük fel őket. S akkor ne álljunk meg félúton, dobjuk már közösbe az MSZMP-tagnyilvántartást, a pártszervek és a Munkásőrség kartonjait is. Legyen teljes a kép.

Persze így nem lehetne kihúzgálni a kényes részeket. S igen, a megfigyeltek, az áldozatok jogai is sérülnének. Ahogy nyilván Auschwitz, Hirosima, Katyn, a harmadik világ dzsungelháborúi áldozatainak, túlélőinek és/vagy azok hozzátartozóinak jogai is sérültek, amikor a dokumentumfilmek kamerái mindenféle kitakarás nélkül bemutatták szenvedésüket, holttestüket. Mert a haditudósítók úgy gondolták: itt olyan iszonyat zajlott, amely nem lehet az áldozat magánügye. Sokkolni kell vele a világot. Amely világ még nem volt annyira álszent, mint korunk, ezzel a kitakarósdival. A besúgás nyilván enyhébb, mint a haláltábor vagy atomtámadás, de az elv itt is működhet.

Ez a III/III-as tisztekben is felmerült. „A Duna-gate éjszakáján a III/III állománya úgy döntött: másnap kilökik a nyilvánosság elé a teljes ügynök-listát. Ha megteszik, az egész rendszerváltás másképpen alakul – vagy legalábbis jórészt másokkal.” – írja könyvének hátoldalán az utódpárt MSZP iránti negatív elfogultsággal aligha vádolható dr. Kende Péter. Nem jobb lett volna, ha megteszik? Hát de. Mi egyet tehetünk. Megtesszük helyettük, ha úgy dobja a gép. Ha besodorja a postaládánkba a szél.