Úgy nyilatkozik Csányi Sándor MLSZ-elnök a közszolgálati televízióban, hogy a magyar-izraeli meccsen nem tudott intézkedni a rendezőség, mert a magyar jogszabályok lehetővé teszik a szabad véleménynyilvánítást, ilyen szempontból liberálisabbak, mint általában Európában. Ugyan van rá szabály, – fejtegeti - hogy a jegy megvásárlásával néző és rendező között megállapodás jön létre a szabályok betartására, de ez akkor ott képtelenség volt. A riporter, Gulyás István jókorákat bólogat, rendkívül egyetértő. A beszélgetés aztán ebben a bársonyos egyetértésben folytatódik tovább, elmerengenek azon, hogy milyen aránytalan a magyar-román meccsre kiszabott zárkapus büntetés: egymást erősítik abba, hogy noha barátságos meccsen zsidóztak, tétmeccsre szól az eltiltás. (Gondolom, fordítva mennyire elfogadhatónak tartanák.)

Az a baj, hogy ez az egész jogi okfejtés téves, másként szól a törvény, és másként a versenyszabályzat is. Mondhatnánk, egészen másként, és zavarba ejtő, hogy ezt épp a sportági vezető nyilatkozza. A hatályos Sportörvény (2004/I-es) a beléptetés rendjéről a következőképp rendelkezik: „71. § (2) A szervező köteles azt a résztvevőt, aki a sportrendezvény megtartását, illetve mások személyi és vagyonbiztonságát veszélyezteti, vagy rasszista, gyűlöletre uszító magatartást tanúsít, e magatartások abbahagyására felszólítani. (3) Ha a résztvevő a sportrendezvény időtartama alatt az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek nem felel meg, vagy a (2) bekezdés szerinti magatartást a rendező figyelmeztetésére nem hagyja abba, a sportrendezvényről el kell távolítani. A rendező az eltávolítandó személyt felszólítja személyazonossága igazolására.”

Vagyis nem egyszerűen létezik idevágó törvényünk, de kellőképpen szigorú is, amennyiben kimondja, hogy ha valaki a figyelmeztetés ellenére folytatja a jogsértést, akkor azt a rendezvényről el kell távolítani. Miután a törvény szövege expressis verbis említi a „rasszista, gyűlöletre uszító magatartást”, kétség sem férhet hozzá, hogy az izraeli meccsen a rendezőségnek fel kellett volna lépnie. Nem lépett fel, a hivatalos ellenőri jelentés egy figyelmeztetésről tesz említést. Talán a büntetés sem lett volna olyan szigorú, ha a FIFA a magyar futballszövetség azonnali elhatárolódását észlelte volna, de ilyen nem volt. Helyette a szokásos sunnyogás: ha nem szólnak, mi sem szólunk. Csakhogy ez már föltűnő volt, kivált, hogy a budapesti izraeli nagykövet megszólalt a televízióban. Nem a közszolgálatiban, mert a közszolgálati tévé is rendesen benne volt ebben az egész gyalázatban: mint kiderült egy blogbejegyzésből, a Magyar Televízió mást mutatott a magyar, mást az izraeli tévénézőknek. Nem mutatta kifelé, hogy az izraeli himnusz alatt a nézők egy csoportja hátat fordított, majd harsány zsidózásba fogott. A Mispaha nevű blog már a meccs másnapján megírta mindezt, amit az MTv először menetből letagadott, és csak határozott felszólításra volt kénytelen elismerni mindezt.

Ez az egész persze nem a magyar-izraeli meccsen kezdődött. A magyar pályákon rendszeres a rasszizmus, de sem a mostani szövetségi vezetés, sem a korábbiak nem léptek fel ellene. Szégyenünkre, pontosabban, szégyenükre a FIFA elégelte meg, de még most is mindenki mellébeszél, véleményszabadságról papol.

Ha Csányi Sándor komolyan gondolja azt, amit mond, akkor nem csak a Sporttörvényt nem ismeri, hanem a saját vezetése alatt álló sportág saját bankja által szponzorált bajnokságának versenykiírását sem. Bár a válogatottra nem ez vonatkozik, de az elnöknek derenghetne, hogy a nemzetközi eseményeknél sincs másként, ha az  OTP Bank Liga (a magyar NB I.) versenykiírásának 21. pontja kimondja, hogy „Súlyos nézőtéri rendbontás (pl. az ellenfél, a mérkőzésen nem részt vevő, a pályán részt vevők folyamatos rasszista vagy antiszemita szidalmazása, rasszista megnyilvánulások, verekedés, pirotechnikai eszközök játéktérre történő dobálása, stb.) esetén, a játékvezető félbeszakítja a mérkőzést és a jelenlévő ellenőrökkel konzultál a mérkőzés azonnali beszüntetéséről, vagy a mérkőzés folytatásáról. Az adott mérkőzésen, a nézőtéren második alkalommal történő súlyos rendbontás után a játékvezető a mérkőzést beszünteti. (Versenykiírás, 21. pont, Egyéb rendelkezések, l szakasz).

Ebben minden benne van, csak épp azok, akik most a FIFÁ-ra mutogatnak, nem tartják be saját versenykiírásukat. Az idézett rész még arra a hungarikumra is kitér, hogy „a mérkőzésen részt nem vevők”-et sem lehet szidalmazni. A magyar válogatott ugyanis, akárkivel játszik, a meccs negyedig percében fölharsan a „ki nem ugrál, mocskos román, hej” (a román a nyolcadik percben szlovákra vált, majd vissza. És ez megy a meccs lefújásáig.) Még egyetlen meccset nem szakítottak félbe, emlékezetem szerint az MTK-pályán egyszer figyelmeztetést kért a bíró, ezt hangosbemondón keresztül megtették, majd ment tovább a zsidózás, csak valamivel erőteljesebben.

A magyar futballvezetés, a legfelsőbb kormányzati sportvezetéssel, a kormányfő komolytalan „jobb, ha nem szólok semmit” tartalmú kiszólásával egyetértésben úgy látja - ezt folyton fölhozzák, mintha enyhítő körülmény lenne -, hogy egy maroknyi nem odavaló ember miatt büntetik a magyar labdarúgást. Ugyanaz az összevissza beszéd: egyszer azt mondják, hogy képtelenség kiemelni őket a tömegből, máskor meg azt, hogy maroknyian vannak.

Kéne már egy, azaz egy világos és egyértelmű gondolat.

(a szerző az Élet és Irodalom főszerkesztője)