Az antináci tüntetést követően polémia bontakozott ki portálunkon is, hogy mi a helyes magatartás a náciktól való „elhatárolódást” illetően. Az egyik – rendre félremagyarázott – álláspont szerint: a kormánypárti politikusoknak nem arra kell felelniük, hogy ők személyesen kívánják-e a zsidók megkülönböztetését, hanem hogy miért tűrik hátországukban az antiszemita és antiszemita-gyanús jelenségeket. Ezen a nyomvonalon haladva, ezúttal a Kerényi Imre által közpénzen szerkesztett Nemzeti Könyvtár egyik alkotójának – akinek Kocsis Máté józsefvárosi polgármester szobrot is állított – főművével foglalkozunk. Tormay Cécile írónővel való megrendítő találkozását Gerlóczy Márton meséli el, és segédanyagot is mellékel az olvasást megkönnyítendő.

*

A minap becsöngetett hozzám régi kedves barátom, Mel Gibson. A segítségemet kérte. Csak egyetlen napra érkezett Budapestre, hogy leadjon egy számlát a Magyar Művészeti Akadémia titkárságán, ahol nagy örömére összefutott Kerényi Imre Miniszterelnöki megbízottal. Leültek és elbeszélgettek erről-arról, majd ittak egymás véréből kicsit, amihez Fekete György is csatlakozott. Ekkor Kerényi egy kötetet húzott elő az aktatáskájából, Tormay Cécile Bujdosó könyv című művét, amit elmondása szerint a Nemzeti Nyomozóiroda munkatársai adtak át neki pár hónappal ezelőtt. A kötetet Szegedi Csanád szemetesében találták, de mivel nem tudták azonosítani a szerzőt, felkeresték Kerényit, akiről azt hallották, hogy ért a magyar irodalomhoz. A kötetben mind Szegedi, mind Kerényi megjelölték a számukra fontos részeket, Szegedi piros, Kerényi fekete toll segítségével. Mel abban kérte segítségemet, hogy fordítsam le neki ezeket a részleteket, és beszélgessünk el kicsit róluk.  

Az alábbiakban az általunk legfontosabb részleteket közlöm, illetve egy rövid kis szótárat, amit a Bujdosó könyv segítségével készítettünk, és ami segíthet felismerni és nevén nevezni a dolgokat.

 „Túl a Dob utcán a Rombach utca tájékára értem. És a budapesti gettó zsivajogva nyüzsgött körülöttem. Senki se szabta ki az özönlő zsidóságnak ezt a városrészét. Elmúltak már azok az idők, mikor Buda és Pest területén nem hálhatott meg zsidó, nem lehetett saját neve alatt se háza, se üzlete. Ötven év alatt birtokukba vették, a várost.”

 „Rövid emlékezetű, új népek között az ős kelet utolsó fennmaradt népe a zsidó. Biblikus hagyományok hordozója, soká hurcolt roppant átkozódások megvalósulásának a sóvárgója. Hol megvetett, hol félelmes, örök idegen. Hívatlan jön és nem megy, hogyha küldik. Szétszóródik és mégis összetart... Belefészkel az országok testébe. Láthatatlanul országot szervez magának más népek országában. Törvényeket teremt túl vagy innen a törvényeken. Tagadja a haza fogalmát és mégis van hazája, mely vele vándorol és vele telepszik meg. Tagadja a többi népek Isten fogalmát, míg maga mindenütt újra építi templomát. Jeruzsálem ledőlt falait siratja és húzza a falakat láthatatlanul maga után. Elszigeteltségét panaszolja és titokzatos csatornarendszerrel köti össze végtelen városát, mellyel már beépítette jóformán az egész világot.”

 „Az emberiség olykor évszázadokra megfeledkezik a zsidó nép terveiről és hatalmáról. Az egyiptomi végzet, Kánaán sorsa, Róma feloszlása, Bizánc vallási villongásai, Spanyolország süllyedése... oly messze van. És messze vannak a nagy zsidóüldözések is, melyek következetesen akkor lobbantak fel, ha a júdeai nép túl vakmerően nyújtotta ki a kezét. A feleszmélés bosszúja: az üldözés, mindig rövid ideig tartott. A zsidóság a balsiker után sebesen tűnt vissza a homályba és mákonyport hintett a népek szemébe, hogy nemzedékekre megvakuljanak és ne emlékezzenek.”

 „Károlyi forradalmát majdnem kizárólag zsidók csinálták.”

 „Elfoglalnak minden szabad helyet. A kormányban ma kimondottan három, - ténylegesen öt zsidó miniszter ül. Garami, Jászi, Kunfi, Szende és Diener-Dénes kezében van a kereskedelmi, a nemzetiségi, a népjóléti és munkásügyi, a pénzügyi és a külügyi tárca. A belügyminiszteri rendőri főosztály révén az ő hatalmukban van a rendőrség és a politikai nyomozóosztály is, melynek élére hirtelen kineveztettek egy Szilárd-Singer és egy Német-Deutsch nevezetű egyént, - a rendőrség felbujtói A hadügyminiszter jobb keze egy zsidó fényképészsegéd: Vágó Jenő, alias Wilhelm Jakab forradalmár. A sajtóosztály főnöke: Simonyi Henry, illetve Steiner Hersch, a sajtó-kormánybiztos: Göndör Ferenc, illetve Krausz Náthán. Javarészt zsidók a Nemzeti Tanácstagjai is. Zsidó a városparancsnok, a katonatanács kormánybiztosa, a munkástanács vezetősége; kizárólagosan zsidó Károlyi Mihály tanácsadói és túlnyomóan zsidók azok is, akikkel tegnap éjjel csakugyan útra kelt a balkáni front parancsnokához, Franchet d'Esperay francia tábornokhoz, Belgrád felé.”

 „Egyelőre Károlyi az ideiglenes hadügyminiszter, de látni való, hogy mögötte a szociáldemokrata Böhm Vilmos, a kis zsidó villanyszerelő áll, aki nem rég a vezetékeket és az írógépeket javítgatta a minisztériumban.”

 „A védelemre fegyverkező nép közé pedig agitátorok lopakodnak: pesti zsidók, akik lázítanak és fosztogatásra izgatnak.”

 „Mint egy régi megegyezésben, hangtalan parancsszóra a munkásszervezetek zsidó vezérei, a munkáspénztárak zsidó alkalmazottai, magukhoz sikkasztották a vezetést. Ismerték a jelszavakat, melyekkel ma a tömegekre hatni lehet, összeköttetésben voltak a budapesti lázadókkal.”

 „A zsidó faj ereje és szerencsétlensége, hogy sohase csodálkozik semmi felett és nem hisz abban, amit tesz. Képzeletemben ekkor már világosan láttam a termet, melyben egykor Tisza István; a nagy kormányos nemes alakja küzdött annyi tomboló viharban, és felrémlettek hirtelen azok is, akik csak az ő holttestén át juthattak be oda. Tetemrehívásra mentek. Nem tudták és mégis tetemrehívásra mentek. És szavuk nyomán ki serkent a vér az ország tátongó sebeiből és kiserkent a megaludt vér a geszti sírboltban is. Ahogy felvonultak, a vörös drapériák előtt, kirajzolódtak a vörösön az arcok. Egy dagadt szemű, puha nagy varangy, egy szimatoló dögkeselyű, egy kéjgyilkos, egy fekete hiéna. Hideg, alattomos emberkínzók, terheltek, vérdühben fertőzök, szadikus degeneráltak, hatalmi tébolytól püffedt arcok, félhülyék és egész gonosztevők, szinte elevenen feloszló koponyák. Mintha fegyházakból és tébolydákból jöttek volna elő. A népbiztosok.”

 „A budapesti zsidó irodalom vezérírója, Bródy Sándor, az ,,Az Est" című lapba ma cikket írt a német császárról...”

 „Kajánul gonosz idióták ezek az emberek, akiknek vezére írónak vallja magát, de megöli Magyarországon az irodalmat. Lukács-Löwinger György, a nagyfejű kis zsidó filozófus, milliomos bankár fia, feleségének, a bolsevista Gontscharoff-Goldberger Helénnek befolyása alatt, proletár apostol lett.”

 „A rabbinusok fiának: Karl Marxnak, eredeti nevén: Mardochajnak kommunista kiáltványa pedig a zsidó világuralom programja. Ha megvalósul, elpusztul Magyarország és utána az emberiség kultúrája.”

 „A héber nép története, az Ószövetség, a Talmud és a világ különböző nyelvein megírt zsidó irodalom és minden, ami a júdeai néptől származik, túláradó érzékiség. A kegyetlenség pedig az érzékiségből meri fantáziáját és energiáit.”

 „A zsidó faj rövidlátó, ha visszafelé néz, ezért hagyja ki számításából a múltat, de távolba látó, ha előre néz és ezért szimatolja ki a jövőt.”

 „Az ellenforradalom nem a kapitalisták harca a proletariátus ellen, de a magyar nemzet harca egy idegen faj ellen. Áldozatai nem bankárok és kapitalisták, de a szegény magyar középosztály, az éhező értelmiség, tengődő iparosok, nyomorgó tisztek, napszámosok, földművesek, diákok, hivatalnokok, mesterlegények és hóhérai nem proletárok, hanem Szamuellyek, Pogány Józsefek, Lukács Györgyök és Kun Bélák.”

 „Aztán eljött a kor, mely kedvezett nekik. A XIX. század új szobrot emelt az arany borjúnak. Az arany a zsidóságé lett és ez lett az első beteljesülés. A kürtök és trombiták, melyek egykor fegyverek nélkül ledöntötték Jericho falait, életre keltek újra. És a biblikus lármakürtöket a zsidóság szája fújta, - a sajtó és a propaganda feletti uralom volt a második beteljesülés... Új birodalom támadt a földön a népek országai felett. Az arany és a papír birodalma, melynek uralkodója, törvényhozója és papsága a zsidóság volt. És idegenek megépítették kőfalait és királyok szolgáltak néki... de a birodalomnak rabszolgái és hadseregei még nem voltak. A zsidóság új prófétái ekkor kisajátították lánglelkű, nagy emberbarátok évszázados gondolatát a szocializmust. Megsemmisítették benne az ideált, helyébe tették a materializmust, megfojtották benne a szeretetet, helyébe tették az irigységet és az osztálygyűlöletet és - megteremtették birodalmuk népét és katonaságát a – proletárt”.

„A diktatúra a magántulajdon megsemmisítése után is megóvja a zsidó nemzeti vagyont. Az uralkodó faj megvédi a maga fajtestvéreit, míg a mi elnyomott fajunk idegenek parancsára pusztítja saját nemzeti vagyonát. Keserűséget és haragot érezhetnék ezért a zsidósággal szemben és én csak szomorúságot érzek a saját fajommal szemben.”

Értelmezőszótár:

A zsidó lehet:

- kaftános, lökdösődő, lármázó galíciai

- fal mellett ólálkodva alkudozó

- fajrokonának fontoskodva magyarázó

- kaftánból alig kivetkőzött gettózsidó

- közönséges húsos arcú, gonosz szemű, furcsa hunyorgású

- piszkos kezű

- bohémkodó különc 

- lelkében a zsinagógák izgatott zsúfolt forróságát, illetve hét szál gyertyák lángját hordozó

A zsidók lehetnek:

- kaftános, vérszomjas, éhes piócahad

- fajának egész destruktív dühével bomlasztók

- hitvány, gyáva burzsoá csőcselék

- nemcsak országrablást, de lélekrablást is folytatók

A zsidóval előfordulhat továbbá, hogy:

- alacsony homlokából zsidó göndör fekete haj tör föl

- szörnyű lueszes arccal mosolyog

- mozgásától nehéz bűz terjed szét

- külseje lárvát vesz föl

- kimerészkedik odújából

A zsidó elnyomás alatt álló város lehet:

- zsidó pszichéjű város