Nyüzsi PLT 2012. szeptember. 04. 11:56

...és a széles néptömegek ájultan hallgatják

Életképek a Nemzeti Együttműködés ünnepi eseményeiből.

A valóság egy laza csuklómozdulattal felülmúlja Milos Forman vagy Jirí Menzel legjobb pillanatait.

Vegyük csak, ami a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitóján történt. A tiszteletére odavezényelt jövendőbeli beosztottak, mostani diákok sorban dőlnek ki, de a főnök csak beszél, beszél, rendületlenül. Röhejes, de röhögni persze senki nem mer. A naptól védett nómenklatúra áhítattal issza a szavait. A leendő beosztott is csak azokat ihatja, mert víz, az nincs. Nekik még árnyék se.

Tökéletes képi illusztrációja annak, ami az országban zajlik. Mi állunk ott a tűző napon kilencmillió-valahányszázezren, egyre többen zuhannak közülünk a földre a napszúrástól, az általuk celebrált idétlen napimádó mise lassacskán szédülésbe és hányásba fullad, de nem veszik észre magukat. Összeomlik, felbomlik körülöttük minden, elrettentő példa, Hülyeország vagyunk a világ szemében.

Beszél a másik NER-funkci is, persze szintén lapos közhelyeket, de még azt is pontatlanul. Miért is ismerné Kósa Lajos az általa másfél évtizede vezetett nagyváros iskoláinak mutatóit? Miért is volna a környezetében bárki, aki képben van és kezébe nyom egy beszédvázlatot? Miért is érdekelné őket az egész?

Az odavezényelt beosztottak persze itt is hallgatnak, szólni senkinek nem bátorságos. Ha a választód egyben az alkalmazottad is, az áhítatos csend garantált, akármilyen kreténséget mondasz is. Hát legyen állami mobilcég, állami áramszolgáltató, állami bank meg állami öntözés. Legyen a beosztottunk az összes választó! Ha a diákok után a növények is kiszáradnak, a tehenek és birkák meg összeesnek a szomjúságtól, a parasztok éppúgy nem mernek majd szólni a szolgabírónak, mint ahogy a jövő altisztjei sem.

Föl sem fogják, mi történt velük. ’89-ben nehezen tudták volna elképzelni, hogy negyedszázad se telik el, s küllemükben, valamint frázisaikban is azokra a hájas, tokás pártemberekre fognak hasonlítani, akik ellen akkor lázadtak. A Nagy Imre ravatalánál szónokló erkölcsi forradalmárból diktátorokkal bratyizó, a gyilkost a testvéri olajrezsim kedvéért futni hagyó, a műnépies álbölcsességek szünetében a zsírpárnák közül kikacsintó Kucsera lett. Akit már az sem zökkent ki embertelen rutinjából, ha szó szerint hullanak körülötte az emberek.

(Ha szóhoz jut, akkor ehhez itt tud hozzászólni.)