© Kádár Mónika

Az értelmező írás egy héttel az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után született, de akkor többek tanácsára nem közölte azt a miniszterelnök, aki most már nem látta okát annak, hogy gondolatai ne kerüljenek nyilvánosságra. Gondolatmenete a közjót szolgálni hivatott politikai cselekvés több ezer éves problémájának felvetéséből indult ki, azzal a kiegészítéssel, hogy a demokratikus versengés talán legfontosabb előfeltétele "annak a közmeggyőződésnek a létezése, hogy a versengő pártok mindegyike a közjót szolgálja".

Gyurcsány Ferenc önkritikusan és kritikusan állapította meg, hogy a magyar politikai élet szereplői mintha kötőszót használnának, úgy hazaárulózzák le egymást, és ez jellemzi a baloldal és jobboldal szereplőit egyaránt. "E meglehetősen avítt politikai állóháború szereplői nemcsak egymásnak, hanem önmaguk szerepértelmezésének is foglyai" - írta.

"Magyarországon nincs széles talapzatú, erős, öntudatos, teljesítményközpontú, büszke polgári kultúra. A demokratikus rendet nem az erős polgárság, hanem a rendszerváltás pár ezer fős társadalmi elitje hozta létre" - folytatta. Gyurcsány Ferenc szerint a magyar politikai elit "saját küldetésének beteljesítéséért nem tekinti nagy áldozatnak, hogy kiszolgálja ezt a társadalmi kultúrát. Nem szembesít, hanem ígér." Leszögezte, hogy maga is részese lett ennek a világnak, felelőssége kormányfőként nagyobb majdnem mindenkinél.

Megírta: bár régóta tudta, hogy rossz úton járnak, és kereste a változás lehetőségét, ezt még nem tudta, amikor miniszterelnök lett. "Mi tagadás, nem tudtam szembefordulni saját 2002-es programunkkal sem. Sem felhatalmazásom, sem alternatív programom nem volt" - folytatta.

Ugyanakkor fontosnak tartotta leszögezni, hogy "az elmúlt nyolc évben kiderült: a magyar baloldalnak és a liberálisoknak sokkal fontosabb az alkotmányos normák megtartása, mint jobboldali riválisainknak. De van még valami: a magyar baloldal végig megőrizte immunitását, az idegengyűlölő, nacionalista politikai áramlatokkal szemben. Ebben a térségben, sőt, ebben az országban ez sem kis teljesítmény."

Ismételten felvetette azt az erkölcsi problémát, vajon politikusként azoknak a kormányzását kellett volna előkészítenie-e, akik - szavai szerint - nemcsak nem kívántak (és ma sem kívánnak) szembenézni a tévhitek és tévítéletek súlyos örökségével, de még mindig erre építik politikájukat. Kitért az őszödi beszédben elhangzott durva szavakra, amelyek szerinte "egy személyes drámai monológban hangzottak el. "Személyes, mert magánközlésre szánt, annak minden attribútumával. Drámai, katarzist kívánt, ezért szenvedélyes, jelzői, állításai helyenként túlzóak, egyoldalúak. Egy tekintetben biztosan önleleplező: betekintést enged akkori hangulatomba, érzéseimbe, eltökéltségembe" - magyarázta.

Gyurcsány Ferenc szerint beszéde fő üzenete az volt, hogy változtatni kell, le kell számolni a régi hazugságokkal. "Hogy nem rólunk szól a politika, hanem az országról, és ha kell, akkor vállalni kell a népszerűtlenséget is. Fel akartam rázni politikustársaimat" - írta.