A New York Times előfizetéses sportlapjában, az Athleticben Andrew Jones, a kimondottan a Liverpoollal (és a Burnley-vel) foglalkozó munkatársa méltatta a magyar válogatott kapitányát.
Hi-he-tet-len! – idézi Szoboszlai edzőjét a lap, amely egész cikket szentel a magyar játékos teljesítményének. Eszerint az, hogy mennyit ér a támadó középpályás, az akkor derül csak ki, amikor nem játszik. Ellenben múlt szombaton ő lőtte az Ipswich ellen az első gólt.
A játékos gyakorlatilag végigfutja az egész meccset, hatalmas intenzitással. Az, hogy fizikailag egészen kivételes állapotban van, már akkor kiderült, amikor két éve megérkezett a csapathoz. Ő vezérli a támadásokat, igen gyors és elszánt, ezért abban is segít, hogy csapata visszaszerezze a labdát, illetve hogy lehetetlenné tegyék az ellenfél akcióját.
A múlt szezon végén egy sor kérdés merült fel vele kapcsolatban, addigra már elhalványult a dicsfény, amely a bemutatkozását kísérte. A bajnoki időszak végére formán kívül került és nem lépett pályára sem. Négy gólt ért el és 45 meccsen 4 gólpasszt adott. A mostani bajnokság elején továbbra is megosztotta a közvéleményt.
Technikai adottságai sosem vonták kétségbe, ám ez csak fokozta a várakozásokat vele kapcsolatban. Viszont ahogy most bekezdett, az arra utal, hogy a megtalálja a megfelelő egyensúlyt, mármint hogy hatékonyabb legyen, akár nála van a labda, akár nincs.
Boksztragédiák: ha több életet tesz jobbá, mint ahányan belehalnak, akkor rendben van?
Az egyik legősibb, de legveszélyesebb sport az ökölvívás. Orvosszervezetek kampányoltak a betiltása mellett, az amatőrök egészségét fejvédővel próbálták megóvni, de úgy tűnik, az csak tetézte a bajt. Közelebb vihetnek a sorra ismétlődő tragédiák a sportág biztonságosabbá tételéhez?
