Tősér Ádám rendezővel többek között arról beszélgettünk, vonható-e párhuzam a Ferencváros és a DAC között, van-e hasonlóság a kommunista rendszer és a mai magyar kormány sporthoz való hozzáállásában, és külön lehet-e választani a focit a mindenkori politikától.
December 12-től játsszák a hazai mozikban a DAC Filmet, amely a szurkolók és a klub körüli emberek elbeszélésein keresztül meséli el, hogyan vált a dunaszerdahelyi focicsapat Szlovákia egyik legpatinásabb sportegyesületévé, és a kisebbségi magyarság egyik identitásbástyájává. A filmet Tősér Ádám rendezte, aki tavaly azzal hívta fel a sajtó figyelmét, hogy fellökte a Népszava újságíróját a Magyar Mozgókép Fesztiválon, amiért egy korábbi cikkében történelemhamisító, nyíltan antiszemita filmnek nevezte a rendező Blokád című filmjét (arról a filmről itt olvashatja el kritikánkat). A Nemzeti Filmintézet Oscar-díjra nevezte a Blokádot, amely 2023-ban a legjobb játékfilmnek járó díjat is bezsebelte a veszprémi Magyar Mozgókép Fesztiválon.
A focival és a sporttal milyen a viszonya?
Olyan, mint sok más magyar embernek. Egy sima, mezei fociszurkoló vagyok. Semmi különös. Nem fociztam soha, nem vagyok jártas ezekben a körökben, csak szeretem nézni a labdarúgás különböző eseményeit.
Akkor miért pont a DAC-ról csinált filmet?
Régóta gondolkodom arról, hogy a világ különböző tájain a labdarúgás milyen kapcsolatban van az egyes országok társadalmi helyzetével, ne adj’ Isten, problémáival. Amióta az eszemet tudom, Dunaszerdahelyen ez egy létező motívum. Nem egy nagy ötlet, hogy erről filmet kell csinálni. Az ember messziről hall dolgokat, foszlányokat, hogy vajon mi lehet ott. Mi pedig fogtuk magunkat és utánajártunk, mit jelent a helyieknek a DAC, és milyen történelmi események állnak amögött, hogy mára a felvidéki magyarok emblematikus csapata lett.
És mennyiben más a valóság, mint amit elképzelt?
Az ember sok mindent megért ott. Nem mondanám, hogy más, csak nagyon sok adalékkal kiegészítette azt, amit mi előtte tudtunk vagy sejtettünk.
A határon túli magyarság és a foci népszerű téma állami körökben. Ön szerint emiatt könnyebben bólintott rá a tervére a Nemzeti Filmintézet?
Szerintem a témaválasztáson múlik, hogy kit támogat az NFI. Az emberek többségének ez egy szimpatikus téma, de azt is el kell mondanom, hogy ez már a harmadik vagy negyedik alkalom volt, hogy ezzel a projekttel pályáztunk az elmúlt 5-6 évben.
Eddig milyen indokokkal utasították el a pályázataikat?
Nem tudom, én nem látok ezekbe bele. Néha kapunk támogatást, néha nem.
Ön három évig járt a filmművészetire, Almási Tamás osztályába adásrendező szakon. Almási nevéhez fűződik a Puskás Hungary, talán az egyik legjobb sportdokumentumfilm, amit láttam…
Látta a Hópárduc talpra áll című dokumentumfilmet? Lehet, hogy az jobb. Azt is mi csináltuk.
Nem láttam, de pótolni fogom. Maradjunk annyiban, hogy az egyik legjobb. Inspirálta önt ez a film?
Valóban nagyon jó a Puskás Hungary. Almási Tamás filmjeinek 90 százalékát nagyon szeretem, és természetesen, amit látok, az hatással van rám, nem csak sport, de más témákat tekintve is. A Puskás Hungary viszont más, az egy egész karriert mutat be. Puskás életét teljességgel átszőtte a történelem és az akkori társadalmi helyzet, emiatt arra kényszerült, hogy elhagyja az országot, az igazán nagy sikereit külföldön érte el.
A DAC esetében azért hasonló a helyzet, mert a politika ugyanúgy nagy hatással volt és van a csapatra, mint Puskás pályafutására.
Igen.
2022 decemberében a Filmszakmai Döntőbizottság négymillió forintos forgatókönyv-fejlesztési támogatást ítélt oda két közeli kollégájának, Lajos Tamásnak és Köbli Norbertnek egy Puskás munkacímre hallgató pályázatért. Lajos és Köbli 2023 elején a Forbesnak azt mondta, „aktívan dolgoznak egy Puskás Ferenc életrajzi filmen”, amihez akkor új forgatókönyv változatot készítettek. Önt esetleg bevonták abba a projektbe?
Nem vagyok felhatalmazva, hogy erről beszéljek. Puskásról készült egy fantasztikus dokumentumfilm, amit említett, de az biztos, hogy a magyar filmkészítés adós azzal, hogy elkészüljön akár egy jó mozifilm, akár egy sorozat, vagy mindkettő, aminek én nagyon drukkolok, hogy minél jobb minőségben és minél hamarabb megvalósuljon.
A beszélgetésünk előtt interjút adott a DAC YouTube-csatornájának is, amelyben kitért rá, hogy fradista, és érdekes lenne egy filmet készíteni a klubról, akár olyan szempontból is, hogy a politika hogyan használta az egyesületet. Azt is mondta, hogy ’56 után a hatalom a Fradi-szurkolóktól félt a legjobban, a történelem pedig ismétli önmagát. Mire gondolt ezzel?
Azért félt tőlük a hatalom, mert ők voltak a legnagyobb tömeg, akik hetente-kéthetente összejöttek, pedig gyakorlatilag gyülekezési tilalom volt a ’60-as években, de ennek ellenére ilyenkor megfogalmazhattak olyan mondatokat, amik a hatalomnak nem voltak annyira üdvözítők. Dunaszerdahelyen is hasonlót láttunk. Nem szeretnék jelen időben beszélni, mert remélem, hogy ez már nincs így, de volt olyan időszaka Szlovákiának, amikor a hatalom bizony tartott attól, hogy rendszeresen nagyszámú magyar nemzetiségű tömeg jelenik meg a meccseken, és kontrollálhatatlanul kiabál és mond dolgokat.
Ugyanebben az interjúban volt egy olyan mondata is, hogy a labdarúgás és a politika kéz a kézben járnak, mert sokszor az emberek a politikai érzelmeiket itt tudják kifejezni. Ön is ezért lett fradista?
Amikor gyerek voltam, akkor olyan „rosszcsont” dolog volt a Fradinak szurkolni, mi ezzel lázadtunk.
Fradi-szurkolóként mi a véleménye Kubatov Gábor és a szurkolók szópárbajáról?
Nem gondolom ezt komolynak. Ez hozzátartozik a futballhoz, hogy az egyesület vezetője és a szurkolók üzengetnek egymásnak. A szurkolók nem szakemberek, ők azt akarják, hogy a csapat mindig jól játsszon, nyerjen, és a nézőket kiszolgálja. És a másik oldalon van egy csoport, amely tesz ezért, nem csak vágyaik vannak, az egyesület vezetése a munkájuk. Nyilván ők is mindig nyerni akarnak, és ki akarják szolgálni a közönséget, de ez nem mindig sikerül. A showbiznisz ilyen.
Térjünk át a filmje egyik mondatára. Vajda Barnabás történész arról beszél egy ponton, hogy „a kommunista rendszerek egész Kelet-Közép-Európában látták a sportnak a propagandaértékét, így került sor arra, hogy elindították az első stadionprojektet: 1949 és 1954 között zajlott az 50 stadiont építünk program”. Ez első hallásra igencsak hasonlít a jelenlegi magyar kormány politikájára. Mit gondol erről?
Az biztos, hogy a kommunista rendszer önmagát a sport és a kultúra területén elért sikerekkel próbálta meg legitimálni. Ez Magyarországon is nagyon sok dologban tetten érhető. Az más kérdés, hogy a magyar sport Trianon után kezdett el fejlődni, ezért a II. világháború után egy speciális helyzet fogadta az új hatalmat sportinfrastruktúra terén. Lépéselőnyben voltak, és ezt valóban fel tudták használni. Ennek a csúcsa a helsinki olimpia volt, ahol, azt hiszem, minden negyedik vagy ötödik aranyérmet magyar nyert. A rendszerváltozás után a teljes magyar sportinfrastruktúrát elhanyagolták – ez történt egyébként Szlovákiában is –, és húsz évvel később nem voltak sporteseményekre alkalmas stadionok, ezeket pedig egyszerre kezdték el fejleszteni. Nekem azzal nincsen bajom, ha fejlesztenek, építenek, teljes mértékben egyetértek vele. Olyannyira, hogy Szlovákiában a magyar sikerek után kezdtek bele az infrastrukturális fejlesztésekbe. Nem minden beruházás sikerült jól, de azért az látszik, hogy a stadionok jelentős része megtérült a piacról, a jegyvásárlásokból.
És azzal is egyetért, hogy a magyar kormány közpénzmilliárdokat tol bele a környező országok focicsapataiba?
Ez egy érdekes kérdés, amire a DAC Film választ ad. Mennyire kell nekünk határon túli, magyar identitású sportegyesületeket támogatni? Dunaszerdahelyen látszik, hogy a közösségnek milyen ereje van. Ha tetszik, ha nem, nem a néptánccsoportok tartják össze a magyarságot arrafelé, hanem ez a csapat. Az ott élő gyerekek 20-30 százaléka nem beszél magyarul, amikor odakerülnek az utánpótláscsapatba, de egy idő után megtanulnak, ahogyan a magyar gyerekek szlovák nyelvtudása is sokat fejlődik. Annak, hogy évszázadok óta szimbiózisban élő nemzetek egy ilyen mesterséges konfliktusgerjesztés után közeledni tudnak egymáshoz, az elmúlt tíz évben nagy szerepe volt, hogy a Csallóközben utánpótlásképzés folyik. Sokan a stadionban tanulnak meg magyarul. Ma Szlovákiában a legtöbb magyart vonzó esemény a DAC-meccs.
Azért azt látjuk, hogy ennek politikai következményei is vannak.
Én azt látom, hogy az egyesület létezése egy közösségmegtartó erő az emberek számára, ahogyan az is, hogy 1-2 hetente meccsre járhatnak.
Hogy érzi, a filmre kapott 254 millió forintból sikerült jó filmet készíteni?
Szerintem igen.
Megvert egy lovat, eltiltották a britek háromszoros olimpiai bajnokát
Charlotte Dujardinről néhány nappal a párizsi olimpia előtt került nyilvánosságra egy felvétel, amelyen edzés közben folyamatosan ostorral ütötte az állatot.
