Bravúr a világ egyik legjobb válogatottja ellen döntetlent játszani, de mit is jelent ez pontosan?
Majdnem – konstatálta közösségi oldalán szakmai jellegű hozzászólásával a Magyarország–Hollandia mérkőzés végeredményét Orbán Viktor, aki ezúttal is a helyszínen tekintette meg az összecsapást. Rögzítsük a tényt, a magyar válogatott döntetlent játszott a világ egyik legjobb csapata ellen, amely egészen az elődöntőig menetelt a nyári Európa-bajnokságon. De mit is jelent ez az eredmény és fájhat-e miatta a fejünk? Ezt próbáljuk most helyretenni.
Virgil van Dijk kiállítása után a balomon helyet foglaló barátom felé fordultam és csak annyit mondtam: „ezt innen nem tudjuk…elrontani”. A mérkőzés hevében más kifejezést használtam, de maradjunk ennél a verziónál. Mindenesetre elkiabáltam. Négy perccel később, egy pontrúgást követően Hollandia kiegyenlített. De volt előtte 83 perc futball, ami a labdabirtoklást tekintve nem nekünk kedvezett. Szünetben 84–16 volt ennek az aránya a vendégek javára, és leginkább a meccs utolsó öt percének köszönhetően 74–26-ra sikerült kozmetikázni ezt a statisztikai mutatót.
Ezzel azonban nincsen semmi baj. Éppen az előző Nemzetek Ligája idényben bizonyosodott be, hogy a magyar csapat azokon a meccseken érzi magát a legjobban, amikor az ellenfél jobb játékerőt képvisel, neki kell támadnia, mi pedig a stabil védekezésből indított kontrákra tudunk építeni. A Rossi-féle reformok, amelyeket a német és a bosnyák meccs után vezetett be, jól működtek, rég nem látott szervezettséggel és harciassággal játszott a magyar csapat ezen az estén.
Ráadásul olyan váratlan megoldásokat is láthattunk, elég csak a Szoboszlai szöglete utáni Sallai-kapufára gondolni, amit eddig hiányoltunk a mieink játékából. Volt hátulütője is az újításoknak, ami szintén a csapatkapitány nevéhez fűződik. Egy szabálytalanul elvégzett kirúgás után az öt és felesről kapott szabadrúgást Hollandia az első félidőben, ám ebből is a magyar csapat jött ki jobban. „Hallani kellett volna mindenkinek a hangját a kapuban” – mondta ezzel kapcsolatban a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a Gulácsi helyére előlépő Dibusz Dénes, hozzátéve, hogy azért inkább nem idézné fel az ott elhangzottakat.
Sok helyzete ugyan nem volt a magyar csapatnak, mindössze egyszer találta el a kaput (a kapufa nem számít kaput eltaláló lövésnek a statisztika szerint), de abból gól lett. De még milyen. Nikitschert kell dicsérni – aki már a bosnyákok ellen is jó teljesítményt nyújtott és bizonyította, hogy előrébb vagyunk vele a középpályán, mint Nagy Ádámmal –, remekül csapott le a labdára a félpályánál, majd jól ugratta ki Nagy Zsoltot. A Puskás Akadémia játékosa okos volt, hiába tudja magáról, hogy jól lő, inkább a passzt választotta. A labda Varga Barnabás feje fölött átszállva tökéletesen találta meg Sallai Rolandot, aki belsővel, erősen lőtt a kapuba. Tetszetős akció, szép gól.
Támadásban viszont több pozitívumot nehéz lenne kiemelni, a kontráink jobbára nem voltak veszélyesek. A magyar csapatból többen is a mérkőzés utolsó perceit emelték ki, amikor nálunk volt a labda, de a beadások rendre elhaltak. Lássuk be, Hollandia ellen nem nekünk kedveznek a fejpárbajok, ez a gólnál is remekül kijött.
Ha ránézünk az eredményre, az egyik szemünk sír, a másik nevet. A magyar válogatott a 83. percig vezetett Hollandia ellen, ráadásul emberelőnybe is került, a játék pedig a mieink elképzelése szerint zajlott, ennek ellenére sem sikerült megúszni kapott gól nélkül a meccset. Egy pillanatnyi dekoncentráció elég volt ahhoz Dumfriesnak, hogy üresre játssza magát és gólt fejeljen. Ez volt talán az egyetlen esélye a hollandoknak, hogy egyenlítsenek, védekezésben ugyanis felnőtt ellenfeléhez a magyar csapat.
A „ha”-val kezdődő mondatoknak nincsen értelme a sportban, de játszunk el a gondolattal: ha Magyarország legyőzi Hollandiát hazai pályán, a mieinknek reális esélye lett volna a Nemzetek Ligája A Ligájának első két helyén zárni, amivel biztosítva lenne a bennmaradás. Ehhez persze nyerni kellett volna Boszniában és egy szoros meccset játszani Hollandiában, de láttunk már hasonlót. A döntetlen abból a szempontból értékes, hogy ezzel Rossi csapata lépéselőnybe került a bosnyákokkal szemben, az idegenbeli pontszerzés pedig vélhetően azt jelentené, hogy a magyar válogatott a csoportja harmadik helyén zár és osztályozót játszik, hogy megőrizze tagságát az A Ligában.
A boszniai kiruccanás korántsem ígérkezik könnyű túrának. Erről egy Bosznia-Hercegovina–Magyarország kézilabda vb-selejtező jut eszembe 2008-ból, amikor a bosnyák szurkolók rendbontása miatt félbeszakadt a mérkőzés. A hétezer hazai szurkoló mindezek ellenére elképesztő hangulatot teremtett akkor, kegyetlenül megnehezítve ezzel a mieink dolgát. Jobb körülményekre hétfőn sem számíthat Marco Rossi csapata, az a mérkőzés élet-halál harc lesz mindkét együttes számára. A legnagyobb kérdés az, hogy sikerül-e a labdatartásban és a támadójátékban is felnőni az európai elithez.
Ami pedig tény: majdnem kanállal nem lehet levest enni, de kár lenne egy bravúros eredmény miatt bosszankodni.
Itt az indoklás, miért fizetett egy párizsi luxusszállodáért az olimpia idejére Novák Katalin hivatala
Az olimpiára már több hónappal az államfői lemondás előtt lefoglalták a szállást, így az új köztársasági elnöknek és kíséretének is rendelkezésére állt 15 szoba 18 éjszakára. Sulyok Tamás viszont csak három napot töltött a francia fővárosban.
