A legtöbbször azt kérdezik, hogy a szállásunkat legalább fizetik-e – mondja Nemes Hajnalka, aki a Grand Palais-ban dolgozott önkéntesként, így testközelből látta a magyar vívók sikereit és csalódásait.
Negyvenötezer, teljesen ingyen dolgozó önkéntes segített tető alá hozni a párizsi olimpiát. Ott voltak a repülőtereken, a közlekedési csomópontokban a versenyhelyszíneken. Irányították, segítették a nézőket és a médiumok képviselőit. Időt mértek a versenyeken, kis autókon fuvarozták a versenyzőket, minden kérdésre igyekeztek válaszolni.
Sokszor elhangzik, hogy nélkülük nem lenhetne megrendezni a játékokat.
Szép számmal akadtak köztük magyarok is, az egyikükkel, Nemes Hajnalkával beszélgettünk, aki a vívóversenyek helyszínén, a Grand Palaisban segítette az újságírók munkáját. Kiderült, hogyan zajlik az önkéntesek kiválasztása, miért érdemes ezt csinálni, mit kapnak cserébe, miben volt más a párizsi, mint a riói olimpia és hogy mit lehet kiolvasni a versenyükre készülő sportolók szeméből.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
