A legtöbbször azt kérdezik, hogy a szállásunkat legalább fizetik-e – mondja Nemes Hajnalka, aki a Grand Palais-ban dolgozott önkéntesként, így testközelből látta a magyar vívók sikereit és csalódásait.
Negyvenötezer, teljesen ingyen dolgozó önkéntes segített tető alá hozni a párizsi olimpiát. Ott voltak a repülőtereken, a közlekedési csomópontokban a versenyhelyszíneken. Irányították, segítették a nézőket és a médiumok képviselőit. Időt mértek a versenyeken, kis autókon fuvarozták a versenyzőket, minden kérdésre igyekeztek válaszolni.
Sokszor elhangzik, hogy nélkülük nem lenhetne megrendezni a játékokat.
Szép számmal akadtak köztük magyarok is, az egyikükkel, Nemes Hajnalkával beszélgettünk, aki a vívóversenyek helyszínén, a Grand Palaisban segítette az újságírók munkáját. Kiderült, hogyan zajlik az önkéntesek kiválasztása, miért érdemes ezt csinálni, mit kapnak cserébe, miben volt más a párizsi, mint a riói olimpia és hogy mit lehet kiolvasni a versenyükre készülő sportolók szeméből.
Perre megy a DK, hogy kiderüljön, mi történt az olimpia alatt a párizsi luxusszállodai szobákkal, amit Sulyoknak szántak
Sebián-Petrovszki László belenézhetett a szerződésekbe, azonban az adatok egy részét kitakarták, így nem derült ki, ki írta a szerződést és ki döntött róla.
