Az elmúlt három évben az öttusa világa a lovaglás leváltásának lehetőségétől volt hangos. A tokiói olimpia vízválasztónak bizonyult, a lovaknak menniük kellett, és a sok alternatív megoldás sem menthette meg őket. De miért most történt mindez, és mi volt az utolsó csepp a pohárban?
Már 1912-ben volt az olimpián öttusa, mégis évtizedek óta a levegőben lóg a sportág olimpiai sorsa. Az ókori olimpiák idején természetesen más sportokból állt össze az akkor pentathlon néven futó sportág: távolugrás, stadionfutás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és birkózás. Hogy jobban elfogadják az öt új sport létjogosultságát, kis történetet is költöttek a modern kori öttusa köré. A mese főszereplője egy katonai futár, akinek fontos küldetése van: el kell juttatnia egy levelet a folyó túloldalán elhelyezkedő szövetségesnek. A feladat persze csak elsőre tűnik könnyűnek: hősünket észreveszi az ellenség, így előbb karddal kell megvédenie magát, majd a rátámadókat le kell lőnie. Veszteség nélkül azonban nem ússza meg a harcot, hű társa, paripája halálos sebesüléseket szerez, így a folyón már nem tud lóháton átkelni, hanem úsznia kell, és értelemszerűen a szárazföldön ezután a futással zár, hogy végre teljesítse feladatát.
Jogosan merülhet fel az emberben a kérdés, hogy ha már 1912 óta ezek a sportágak alkotják az öttusát, miért pont a 2024-es olimpia után kell leváltani ezt a történelmi sportágat. Az idő kerekét 2021-ig kell visszapörgetni, a helyszín pedig Tokió. Annika Schleu könnyes szemekkel lovagol ki a díjugratásra. A német sportoló két szám után toronymagas esélyes, egy közepes lovaglás és futás (amely összevonva szerepel a lövészettel) mellett szinte biztosan olimpiai bajnok lesz. Lova, Saint Boy sokáig nem volt hajlandó megmozdulni sem, Annika azonban addig noszogatta, mire a paripa nagy kegyesen megindult, és úgy tűnt, még menthető a helyzet. Saint Boy azonban a negyedik akadály után megmakacsolta magát, az ötödiket rosszul vette, a hatodiknál pedig már meg sem próbálta átugrani a rudakat. Schleu győzelmi, sőt, dobogós álmai szertefoszlottak.
Pedig a probléma nem a lovassal volt, már az orosz Gulnaz Gubajdullina alatt is háromszor befékezett a zabolázatlan állat, aki így ugyancsak 0 ponttal zárt. Ha ezt negyedjére is megtette volna, Annika Schleu kérhetett volna másik lovat, így azonban nem volt erre lehetőség.
A síró sportoló és a lovat megütő edzője örökre beégett a sportszeretők emlékezetébe. Pedig már 2016-ban is történt ilyen. Rióban a címvédő Laura Asadauskaité alatt állt meg a ló, a sportoló futhatott olimpiai rekordot, mégis csak 31. lett.
Az öttusában tehát sokszor nem a sportoló teljesítménye számított, hanem az, mennyire kegyes hozzá Fortuna. A lovakat ugyanis a helyi állományból sorsolják, a díjugratással szemben nem a saját lovaikat viszik a versenyzők. Mindig is lutri volt a ló sorsolása, ez az alkalom azonban kiverte a biztosítékot, és az utolsó szöget is beverte a lovaglás öttusába tartozásának koporsójába. Ami pedig tovább rontja a helyzetet, az a tény, hogy az izgalmak fokozása érdekében, mint sok sportban, a lovaglásnál is a verseny végén szerepelnek az addig legjobban állók, így mivel többen is ugyanazzal a lóval versenyeznek, egy gyengébb versenyző által már mentálisan terhelt paripa elronthatja egy favorit esélyeit, pedig lehet, ha előbb ő ülné meg, nem merülne fel ilyen probléma. Sokak szerint az lehetett volna ezen probléma feloldása, ha a tabellán elöl állók kezdenének, majd azután jönnének csak a rosszabbul állók, így valóban a tudás döntene a legjobbak között, nem pedig az, hogy előttük ki ülte meg a lovat, és az hogyan bánt az állattal.
Mások azt gondolták, hogy a lovakat ne véletlenszerűen osszák ki, inkább mindenki vigyen sajátot, ez azonban újabb kételyeket vetett fel, ugyanis ez a gazdagabb szövetségek felé billenthetné a mérleg nyelvét, hiszen a tehetősebb országok drágább lovakat szereznének be, ezzel komoly előnyhöz jutva. Az a szituáció azonban nem maradhatott fenn, hogy a sportolók sorsa rajtuk kívül álló tényezőkön múljon. A NOB álláspontja szerint egészen pontosan ez azt jelentette, vagy megy a lovaglás, vagy nem lesz öttusa a 2028-as olimpián.
Ekkor pedig elkezdődött a harc. A sportolók felháborodtak, arról nyilatkoztak, a díjugratás szerves része az öttusának, nélküle nem is ugyanaz a sportág. A Nemzetközi Öttusa Szövetség vezetői az egyetlen megoldásként pedig azt látták, hogy a lovaglást valamire lecseréljék, ennek előkészítését pedig már 2021 novemberében megkezdték. A sajtó azt találgatta, hogy talán a kerékpározás lehet a legvalószínűbb beugró sportág.
A végső befutó nem ez lett, a 2024-es párizsi olimpiát követően az öttusa ötödik sportága hivatalosan is az akadályverseny lesz, amely lényegében egy ügyességi verseny, ahol a felsőtestet megmozgató feladatok mellett az egyensúlynak és az erőnek is komoly szerepe lesz. A verseny nagyban hasonlít majd az olyan tévés műsorokhoz, mint a Ninja Warrior vagy az Exatlon. A díjugratáshoz képest az akadályverseny talán izgalmasabb és látványosabb lesz. Azt pedig már mindenki maga eldöntheti, hogy a több mint százéves mesét hogyan lehet átkölteni, hogy az jól illeszkedjen az öttusa új felépítéséhez.
Imane Helif nem tart Donald Trumptól, és megvédené a címét Los Angelesben
Az olimpiai bajnok ökölvívó, aki Párizsban Hámori Lucát is legyőzte, motiválni akarja a fiatalokat, és jó példát akar mutatni nekik.
