A magyar kerékpársport valaha volt legjobb eredménye született Tokióban.
Ha nem is éremesélyesként emlegették Vas Kata Blankát az olimpia hegyikerékpáros versenye előtt, arról azért szó volt, hogy ha nagyon jó napot fog ki, az első tízben ott lehet.
A 20,55 kilométeres verseny elején a magyar kerékpáros nagyon jól kapta el a rajtot, az első ötbe feljött. Sőt, már a harmadik helyen állt, amikor elcsúszott, de gyorsan visszatért a versenybe, a bevezető, 1,3 km-s kör után a 9. helyen állt. Az első kör után a 8. helyen állt, a második után visszacsúszott a kilencedikre – már az is nagy bravúr lett volna tőle, ha ott marad, de hol volt itt még a vége?
Az utolsó kör kezdetekor ugyanis a 6. helyre jött fel! Ráadásul sokkal erősebbnek tűnt, mint a közvetlenül előtte lévők, még a negyediktől is csak 5 másodperccel volt lemaradva. A versenyben az első három helyen három svájci állt, óriási meglepetésre ők sajátították ki maguknak a dobogót, őket befogni esélytelen lett volna, hacsak nincs valamelyiküknek technikai hibája, de mögöttük Vas jött a negyedik helyért.
A győztes Jolanda Neff tönkreverte a mezőnyt, a közel másfél perces különbség a második helyezetthez képest ezen a szinten szinte elképzelhetetlen. Vas pedig bejött negyediknek – nem csak ahhoz képest hihetetlen bravúr ez, hogy egy 19 éves, élete első olimpiáján részt vevő fiatal érte el, a teljes magyar kerékpársport történetének legjobb olimpiai helyezése volt ez.
„Szerencsére jó nyomot választottam az elején, nagyon jól sikerült a rajtom. Utána hibáztam párat, de bíztam magamban, hogy a saját tempó jó lesz” – értékelt Vas az M4-nek adott interjújában a verseny után. Úgy értékelt: nem az erőnlétben, hanem technikában volt most nagyon jó, tudta, hogy a mezőny jelentős részénél ő a sárban jobban tud haladni, „imádkoztunk az esőért”.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
