Tizenhárom szezon után először nem nyert semmilyen trófeát az FC Barcelona – de ez csak az utolsó csepp volt egy öblös pohárban. A klubvezetés a kudarcért nem vállalja a felelősséget, ez pedig a sporttörténelem egyik legnagyobb szakítását idézheti elő.
Megtörtént az, ami 20 éven át elképzelhetetlen volt: Lionel Messi, a hatszoros Aranylabdás argentin támadó, korunk, de jó eséllyel a történelem egyik legnagyobb futballistája távozási kérelmet nyújtott be az FC Barcelonának.
A 2019-2020-as, koronavírus-járvánnyal súlyosbított szezon felszínre hozta az összes problémát, amivel évek óta küzd a katalán csapat, a 2007 óta példátlan, trófea nélkül zárult idény pedig könnyen lehet, hogy a klublegenda távozásába kerül a Barcelonának. A futball átláthatatlan bürokráciája és az üzlet logikája miatt viszont semmi sem biztos, és még az is lehet, hogy a végén Messi lesz az egyetlen a főszereplők közül, aki a Barcában marad.
A problémák origója: a klubvezetés
A Messi-balhé csak a csúcsa annak a problémahegynek, amely főként az utóbbi három évben halmozódott fel a Barcelonánál. A katalán csapat szervezési struktúrájának alján a Barca vezető szurkolói, a sociók állnak: a szigorú meghívásos, illetve gyakorlatilag kihalásos alapon működő kör választja négyévente a klub vezetőségét, magyarul azokat, akiknek a kezében összpontosul minden döntés, ami az öltözőkön kívül születik meg. Így közvetve, de mégiscsak a szurkolóknak tartozik felelősséggel a mindenkori vezetés. Ez a bizalom tud rettentő hálás lenni: ezt a 2000-es évek közepén kezdődő időszak igazolja leginkább.
A modern Barcelona sikeressége, de legalábbis az alapjainak a lefektetése erősen összefügg a 2003 és 2010 közötti klubelnök Joan Laportával. A 2003-as év nem csupán a Laporta-, illetve vezetőedzői téren a Frank Rijkaard-éra kezdetét jelentette, hanem Messi is ez évben, 16 évesen kapott először lehetőséget a Barcelona felnőtt csapataiban. Bár a holland tréner alatt 2006-ban BL-t nyert a csapat, a XXI. századi Barcelona legszebb évei akkor jöttek, amikor 2008-ban Laporta az összesen egy év edzői tapasztalattal rendelkező klublegendát, Pep Guardiolát jelölte a menedzseri posztra, a többi pedig történelem.
A rövid passzos tiki-taka játékot tökéletesítve a következő négy évben a Barca Európa megkérdőjelezhetetlenül legjobb csapata lett, eközben azonban a szabályok értelmében többször újra nem választható Laportát Sandro Rossell váltotta le a klub élén. Rossell 2003-ban Laporta oldalán kampányolt, a befolyásos üzletember pedig az elnökség tagja is lett, többek közt hozzá köthető a brazil Ronaldinho leigazolása is. 2005-ben összekülönbözött az elnökkel és távozott, de ez nem akadályozta meg abban, hogy 2010-ben ő kerüljön a stáb élére.
Rossell végül mindössze 3 évet töltött az elnöki székben. Bár túlélte Guardiola felállását 2012-ben, a Messi utódjaként megálmodott Neymar átigazolásába bukott bele, miután az 57 millió eurós transzfer kapcsán sikkasztási botrányba keveredett és őrizetbe vette a rendőrség.
Innen vette át az elnökséget 2014-ben az a Josep Maria Bartomeu, aki a közelmúlt hanyatlásának és a Messi-botránynak túlzás nélküli főszereplője lett. A csapattal rögtön megélte Guardiola egykori másodedzője, a menedzserként őt követő Tito Villanova hosszú betegség utáni halálát, mindezt abban a szezonban, amikor a csapat mindössze egy trófeát szerzett Tata Martino edző kezei alatt.
A következő évben viszont a klub talpra állt. Míg a 2008-2012 közti győzelmeket Guardiola számlájára szokás írni, addig a 2014-2015-ös szezonban triplázó (bajnok, kupagyőztes és BL-győztes) Barcelona sikerét három játékos, Lionel Messi, Luis Suárez és Neymar határozta meg. A támadó trióval az élen átgázoltak Európán és úgy tűnt, az ebben az évben kinevezett edző, Luis Enrique megszilárdult a pozíciójában. Az eufóriában Bartomeu előrehozatta az elnökválasztást, amit könnyedén meg is nyert.
2017-ben Neymar megelégelte, hogy nem tud kitörni az akkorra már ötszörös Aranylabdás Lionel Messi árnyékából, és kivásároltatta magát szerződéséből a Paris Saint-Germain-nel világrekordot jelentő 222 millió euróért, ezzel megtorpedózva a Barca hosszútávú projektjét. Ebben a szezonban, bár bajnokok és kupagyőztesek lettek és Messi újabb Aranylabdát nyert, Európában már megmutatkoztak a gondok, amikor könnyedén estek ki a Bajnokok Ligája negyeddöntöjében a Juventus ellen.
A csalódást keltő európai szezon után nyilvánvaló volt, hogy a Neymar okozta űrt valahogy pótolni kell, sokkal inkább a jövő, mint a jelen érdekében; mindeközben Luis Enriquét Ernesto Valverde váltotta a kispadon. Két lehetőség állt elő:
- Újragondolni a hosszútávú Barca-tervet. A La Masia ifiakadémia legsikeresebb nevelései, Xavi és Iniesta már távoztak, Busquets, Piqué, illetve a világ legjobbja, Messi is a harmincas éveikbe léptek. A Guardiola-korszak már csak emlék volt, de a csapat továbbra is Messi körül forgott, reménykedve abban, hogy az argentin zseni majd megoldja. Tökéletes időzítés arra, hogy más alapokra fektessék a hosszútávú célokat, jó pénzért megváljanak a veteránoktól és új időszámítás kezdődjön.
- A Neymarból befolyt összeget beforgatni és életben tartani az éppen magasan szálló Barcelonát. Keresni olyan, fiatal, technikás és gólerős támadót, akire rá lehet bízni Messi helyettesítését a jövőben.
Bartomeu a második opciót választotta, aminek végül az lett a következménye, hogy százmilliós nagyságrendű, de a pályán abszolút nem kifizetendő üzletek (Ousmané Dembelé, Philippe Coutinho, Antoine Griezmann) követték egymást és világsztárok érkeztek a csapatba álomfizetésekért, miközben ugyanezzel tartották meg a rutinos játékosokat is. Erőtlen lett a Barca, és bár 2017-18-ban és 2018-19-ban is bajnok lett, ám Európában mindkét alkalommal drámaian elhasalt. Először a Roma, majd a Liverpool ütötte ki a BL-ben a katalánokat, ráadásul mindkét alkalommal hatalmas előnyből esett ki a csapat, rávilágítva az egység és a mentális felkészültség hiányára.
2020-ra mind a szurkolóknak, mind a játékosoknak világossá vált: intézményes a probléma a Barcelonánál. Ezt tünetileg sem tudta kezelni Valverde menesztése és Quique Sétien kinevezése, hiszen a gondok nem ezen a szinten kezdődtek. Bartomeu és a klubvezetés folyamatosan hárította a felelősséget, miközben a klub hiába termelt rekordnyereségeket, a FIFA Gazdasági Fair Play szabályzata miatt folyamatosan anyagi gondokkal és átigazolási nehézségekkel küzdött, megkérdőjelezve a vezetőség hozzáértését.
A koronavírus-járvány miatti szünet után a Barca borzasztó formában tért vissza: a bajnoki cím hetek alatt elúszott, a BL-ben pedig az elmúlt évtized legemlékezetesebb zakójába futott bele, amikor augusztusban 8-2-re kikapott a Bayern Münchentől.
A klubikon elvesztése
Az elbukott BL-negyedöntő legemlékezetesebb fotója az, amin a csapatkapitány, Lionel Messi a szünetben, 4-1-es Bayern-vezetésnél ahelyett, hogy a csapatát kaparná össze, a padon ül és a földet bámulja. Amikor a 13 éves kora óta, idén 20 éve a Barcánál lévő, ez idő alatt tehetséges fiatalból a futballtörténelem ikonjává váló Messi így reagált a vert helyzetre, a futballszurkolókban körvonalazódni kezdett az elképzelhetetlen.
BREAKING: Marc-André ter Stegen
— Goal (@goal) August 15, 2020
has been appointed chief of security to stop Lionel Messi leaving Barcelona.
������♂️ pic.twitter.com/GbUSzodQR4
Messi többször is elégedetlenségét fejezte ki a csapat közelmúltbeli teljesítményével kapcsolatban, egyre gyakrabban röppent fel, – bár csupán pletykaként – hogy elhagyhatja a csapatot. A lisszaboni meccs után viszont kétségtelenül új időszak vette kezdetét: menesztették Setient és kinevezték edzőnek azt a Ronald Koemant, aki anno a Barca első BL (akkor még BEK)-győzelméhez nagyban hozzájárult a Sampdoriának lőtt győztes góljával, és ennek megfelelően kellő határozottsággal tudott belépni az öltözőbe.
Az egyre jobban a fiatalságra, erőnlétre, rakkolásra és alázatra támaszkodó posztmodern futball, amit Koeman hoz a Barcához, távol áll attól a csapattól, ami évek óta a labdaügyes játékosok egyéni megoldásaira támaszkodik. A holland menedzser közölte a játékosokkal, hogy mindent a csapategységnek kell alávetniük, és akinek ez nem tetszik, távozhat. Többek között így került lapátra Luis Suárez is, a Barca közelmúltjának legeredményesebb középcsatára, nem mellesleg pedig Messi közeli barátja. Koeman más veteránoktól is kész elbúcsúzni; ezt anno Guardiola is megtette, de az igazi kérdés az, hogy mikor derül ki mindenki számára, hogy valódi változás a vezetőségben kell történjen ennél a Barcelonánál.
Messiről nem véletlenül nyilatkozták azt, hogy nagyobb a klubjánál: amennyire kifejezi ez azt, hogy egy korszakalkotó futballista, ugyanennyire azt is jelenti, hogy az elmúlt évek egymást váltó edzői (sőt, az argentin szövetségi kapitányok is) messiásként tekintettek rá egy betegeskedő rendszerben.
A nagyobb baj az, hogy úgy tűnik, augusztus 25-én ő is így nézett saját magára. Messi szerződése magában foglal egy opciót, amivel a játékos minden évben legkésőbb júniusig élhet, és lehetővé teszi, hogy egyoldalúan felbontsa a szerződését. Messi, a koronavírus-járvány okozta futballkáoszra és az átigazolási időszakra hivatkozva ezt a kártyát játszotta ki a vezetőséggel szemben. Ezzel nem csupán azt fejezte ki, hogy elégedetlen a csapattal, hanem a legfenyegetőbb módon tette nyilvánvalóvá a szurkolóknak is, hogy az ördög nem az öltözőben keresendő. A huzavona hivatalosan is elkezdődött: a klub már korábban jelezte, hogy nem engedi Messit a szerződésében lévő 700 millió eurós kivásárlási ár alatt elmenni. A kedd esti bejelentésre a Barca korábbi elnöke, Joan Gaspart úgy reagált, hogy hiába a hajcihő, június elmúlt, és Messi nem megy sehova. Szerda délután a Barcelona sportigazgatója, Ramon Planes úgy kommentálta az ügyet, hogy igyekeznek megoldani a problémát, és
a csapatot a világ legfontosabb játékosa köré szeretnék építeni.
������ Ramon Planes: "We want to build a team around the most important player in the world" pic.twitter.com/0fDSpM83mE
— FC Barcelona (@FCBarcelona) August 26, 2020
A szurkolók mindenesetre értették Messi célzását: kedd este több száz szurkoló vonult a Nou Camphoz, hogy Bartomeu és az elnökség lemondását követelje. Persze felvetődik, hogy az egész csak egy szervezett dráma az argentin részéről, hogy változást érjen el klubvezetési szinten, ha viszont tényleg menni akar, könnyen lehet, hogy jogi útra kell terelje az ügyet. Egy szinte biztos: Messiből és Bartomeuból csak az egyik marad ősszel a Barcelonában.
Ki engedheti meg magának Messit?
A jelek egyelőre arra utalnak, hogy hiába érdeklődik az Inter és a Chelsea, hiába nézné tátott szájjal a futballvilág a Juventusban az argentint Cristiano Ronaldo mellett, és hiába rakná össze a Messi-Suárez-Neymar triót a PSG, reális esélye egyedül a Pep Guardiola vezette Manchester City-nek van az aláírásra.
Szerdán kiderült, hogy bár Guardiola egy hónapja még azt nyilatkozta, szeretné, ha Messi a Barcában maradna, múlt héten mégis beszélt egymással a játékos és a szakember egy esetleges manchesteri egymásra találásról. Érdemes persze azt is megemlíteni, hogy a világfutballban a PSG mellett gyakorlatilag kizárólag a City engedheti meg magának Lionel Messi fizetését. Felröppentek már pletykák arról, hogy készen állnak Messi évi 26 millió fontos fizetését állni, és olyan szerződést ajánlani, amely szerint három manchesteri év után a City amerikai csapatába, a New York City FC-be menne levezetni. A City esélyeit növeli az is, hogy a manchesteri vezetőségben olyan emberek foglalnak helyet, mint például a sportigazgató Txiki Begiristain, aki hasonló pozíciót töltött be 2003-2010 között a Barcában és azokat az értékeket képviseli, melyek közt Messi nevelkedett.
A futballszurkolókat és a szakértőket természetesen semmi nem akadályozza meg abban, hogy újabb pletykákat gyártsanak az argentin jövőjével kapcsolatban. Az azonban biztos, hogy távozásoktól függetlenül 2020 egy korszak végét jelenti az FC Barcelonánál.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
"Hamarosan bejelentjük a döntéseket" - nagy változást hozhat a Barcelonánál a Bayern elleni történelmi vereség
Messi közölte a Barcelonával, hogy távozni akar
