Döbbenetes fegyelemről, hitről, akarásról tett tanúbizonyságot szerda este Malmőben a magyar férfi kézilabda-válogatott: ötgólos hátrányt hatgólos előnnyé formálva győzte le Izland csapatát, és jutott be veretlenül az Európa-bajnokság középdöntőjébe. Érik-e a következő nagy kézilabda-siker? Összejöhet-e az olimpia? Vagy elszáll a momentum?
„Konkrét elvárást nem fogalmaztunk meg, ami nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk megnyerni a csoportmérkőzéseket. Sőt kimondottan törekszünk arra, hogy minden meccsünket sikerrel zárjuk, de a realitások nem azt mutatják, hogy komoly elvárásokat kell megfogalmazni.” Ezzel az üzenettel indította el az Eb-re Nagy László a kézilabda-válogatottat.
Ha valaki, hát Nagy – a szövetség alelnöke, egyben a nemzeti csapatot felkészítő team tagja – tudja, milyen sokat jelent, ha nincs teher a játékosokon, hiszen tavalyi visszavonulása előtt húsz éven át volt az együttes egyik vezére.
Ahhoz képest, hogy nem volt hivatalos célkitűzés, a csapat veretlenül jutott tovább a kontinenstorna középdöntőjébe. Úgy, hogy megverte az oroszokat, ikszelt az olimpiai- és világbajnok dánokkal – akiknek ez felért egy halálos ítélettel –, aztán elképesztő feltámadást produkálva behúzta az Izland elleni találkozót.
Gulyás István szövetségi kapitány szerint amellett, hogy a játékosainak a helyén volt a szívük, nagyon taktikusan kézilabdáztak a második félidőben, a győzelem kulcsa pedig a szigorú védekezés volt. Olyannyira szigorú, hogy a sztárokkal teletűzdelt ellenfélnek a második harminc percben csupán hat (!) gólt engedtek, miközben maguk tizenötöt dobtak. Meg is döbbentek az izlandiak, a meccs után Gudmundur Gudmundsson szövetségi kapitány arról beszélt, hogy mindent beleadtak, a lehető legjobb csapatukat tették fel a pályára, felkészültek a magyarok taktikájából, mégsem találták a játékunk ellenszerét.
Pedig ebben a magyar csapatban nincsenek igazán nagy nevek, leginkább feltörekvő fiatalokból – a 18 fős keret tagjai közül hét játékosnak ez az első felnőtt világversenye – és néhány kivételtől, a szegedi Balogh Zsolttól vagy Bánhidi Bencétől eltekintve a klubcsapataikban többé-kevésbé mellőzött játékosokból áll.
Lassan gyógyuló sérülése miatt nem utazhatott a válogatottal például Lékai Máté, aki, bár a jelenleg legsikeresebb magyar együttesben, a Telekom Veszprémben kézilabdázik, csak kevés játéklehetőséghez jut a jó ideje a külföldiekre épülő csapatban. Helyette a Veszprémtől a Tatabányának kölcsönadott, hosszú ideig térdsérüléssel küzdő Győri Mátyást vitte ki a stáb, akinek egyetlen cseréje van, a gyöngyösi Ubornyák Dávid.
Juhász Ádámnak, Bodó Richárdnak és Ancsin Gábornak ugyancsak az egészsége nem engedte, hogy ott legyen a tornán. Faluvégi Rudolfra és Császár Gáborra, Jamali Imanra és Schuch Timuzsinra pedig más, vélhetően taktikai okok miatt nem számított a vezetés.
Ott van viszont a tornán például Nagy Bence, aki korábban gólkirály volt az NB I.-ben, előző csapatánál, a Tatabányánál azonban csak keveset játszhatott. A Wisla Plockban kézilabdázó Szita Zoltán, aki a dánok ellen öt gólt szórt. A balatonfüredi szélső, Bóka Bendegúz, akinek az eddigi három meccsen az összes kapura lövése gól lett. A Veszprémtől kölcsönbe Spanyolországban került Ligetvári Patrik, aki védekezésben és támadásban is rendkívül hasznosan dolgozik.
Úgy tűnik – a sérülések miatti kényszerűség ide vagy oda –, valamit nagyon eltalált a Gulyás István, Nagy László és José María (Chema) Rodríguez Vaquero alkotta edzői stáb, mert a játékosok között határozottan működik a kémia. De nem csak ez segítette őket hozzá a továbbjutáshoz, hanem az is, hogy fizikálisan és mentálisan is jó állapotban vannak. Számtalanszor előfordult korábban, hogy egy-egy meccs végére „elfogyott” a csapat, a hosszú gólcsendbe csúszó lefagyásokról nem is beszélve. Bár a java még hátra van, az erőnléttel eddig nem volt gond a tornán, a rövidzárlatokat pedig rendszerint képes volt feloldani egy-egy időkérés vagy jól időzített csere. Gulyás kapitány erről így beszélt az Indexnek:
"Karakteres csapatunk van, fegyelmezettek, tele vannak ambícióval. És mennek. Nem kell őket visszatartani. Mankót adunk nekik, hogyan lehet megnyerni a meccset, de a labda az ő kezükben van, nem tudunk helyettük dönteni a pályán.”
Megyünk tovább?
„El kell küldenünk a ruhákat mosatni, eddig ez elmaradt, mert fogalmunk sem volt, hogyan lesz tovább” – mondta Izland legyőzése után Gulyás, utalva arra, hogy maguk sem számítottak arra, ami aztán valósággá vált. A csapat – Norvégiával és Szlovéniával egyetemben – a maximális két pontot viszi magával a középdöntőbe, ahol pénteken a világbajnoki ezüstérmes Norvégiával, vasárnap Szlovéniával, kedden a legutóbbi Eb-n második Svédországgal, szerdán pedig Portugáliával mérkőzik.
Akár kimondjuk, akár nem, itt már nagy a tét, és ettől a csapatnak is nehéz lesz függetlenítenie magát, hiszen a mostani szereplésen múlhat, hogy lehet-e még esélyük kijutni a tokiói olimpiára.
A középdöntőbe került 12 csapat között öt olyan van, amelynek már biztos a helye a tavaszi selejtező tornák egyikén: Norvégia, Németország, Svédország, Horvátország és Spanyolország Eb-szereplése nem veszélyezteti a magyarok olimpiai kvalifikációs tornáról szőtt álmait. A nagy ellenfélnek Szlovénia, Portugália, Izland, Ausztria, Csehország és Fehéroroszország számít. Közülük kell ötöt megelőznie a válogatottnak. Igaz, egészen szerencsés esetben még az is belefér, ha kettő végezne előtte, és közülük az egyik megnyeri a tornát, azaz direkt kvalifikációt szerez Tokióra.
Az bizonyos, hogy éremszerzés esetén a magyarok ott lehetnek – legalább – a kvalifikációs tornán, de az is előfordulhat, hogy még az Eb-8. pozíció is elegendő az áprilisi folytatáshoz. Ha azonban minden ellenük dolgozik, még az is előfordulhat, hogy a negyedik hely is kevés volna a kijutáshoz a kvalifikációs tornára.
A középdöntő bécsi és malmöi csoportjából is az első két-két helyezett jut az elődöntőbe, a harmadik helyezettek pedig az ötödik helyért játszhatnak. A 7-12. helyezéseket a középdöntős szereplés alapján osztják ki. Így amennyiben a magyaroknak a csoportkör után sikerülne a középdöntőből is továbbjutniuk, jelentősen megnőnének az esélyei az olimpiai kvalifikációs tornán való részvételre.
„Mindig emlékezzetek erre!”
Legutóbb a 2016-os foci-Eb-n szereplő – a csoportjából az első helyen továbbjutó – magyar válogatott körül lehetett olyan hangulatot tapasztalni, mint most a kézilabdázóknál. Úgy tűnik, megvan a csapatban a hit, és dolgozik annyira a játékosokban a bizonyítási vágy, hogy tovább vigye őket a lendület, vagy ahogy az izlandi meccset követően Balogh Zsolt fogalmazott:
Ez maga volt a csoda. Akárhogy gondolkodom, nem tudok mást kifejezést találni. Most már bárki jöhet a folytatásban, ha így tudunk játszani, akkor bárki ellen lehet esélyünk.”
Az öltözőben aztán Chema Rodríguez is megerősítette a játékosokban ugyanezt a gondolatot. „Köszönöm, srácok! Igaz, haza akartam menni a családomhoz, erre maradhatok itt még egy hétig veletek. Nem is tudom, mit mondjak.
Elképesztő, amit véghez vittetek. Erre a pillanatra életetek végéig emlékezni fogtok. Én már mondhatom ezt, mert nagyon öreg vagyok és sokáig kézilabdáztam: tudom, hogy ilyesmi nem történik gyakran. Arra, ami csapatként megvan bennetek, amit ma tettetek, nagyon nehéz rátalálni. Őrizzétek meg magatokban, ami ma történt.
Köszönöm, hogy itt lehetek veletek. Ezt a teljes stáb nevében mondom.”
Sikerüljön a folytatás bárhogy, az már biztos, hogy a legutóbbinál (14. hely) jobb pozícióban zárja az Eb-t a válogatott. Ahogyan az is bizakodásra ad okot, hogy ezt egy komoly fiatalításon átesett kerettel és okos, fegyelmezett játékkal sikerült elérni.
Itt az indoklás, miért fizetett egy párizsi luxusszállodáért az olimpia idejére Novák Katalin hivatala
Az olimpiára már több hónappal az államfői lemondás előtt lefoglalták a szállást, így az új köztársasági elnöknek és kíséretének is rendelkezésére állt 15 szoba 18 éjszakára. Sulyok Tamás viszont csak három napot töltött a francia fővárosban.
Kézilabda-Eb: „Látszott a dánokon, hogy egy kicsit remegtek”
Fantasztikus győzelem a kézilabda-Eb-n: "Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gondolt erre valaki"
