Tizedik lett a világbajnokságon, így csak hatalmas szerencsével juthat ki az olimpiai selejtezőtornára a magyar férfi kézilabda-válogatott, amelynek társ-szövetségikapitánya, Vladan Matics a DIGI Sport Reggeli Start című műsorának vendége volt. A szakvezető – aki Csoknyai Istvánnal együtt irányította a csapatot – kemény véleményt mondott a kézilabdázás magyarországi helyzetéről.
A vb előtt egyértelmű volt a cél: az első hét között végezni, bebiztosítani a részvételt a tokiói olimpiára vezető selejtezőn. Nem sikerlt, Vladan Matics mégsem bánja, hogy elvállalta a feladatot.
Őt és Csoknyait Istvánt november elején nevezték ki a válogatott élére az onnan és a Veszprém vezetőedzői posztjáról leváltott Ljubomir Vranjes helyére, ezért sok szempontból kényszerpályán mozogtak. Részt kellett például venniük a csapattal egy, még a svéd által lefixált, ötnapos dániai tornán az egyébként is rövid felkészülési időszakban, ami Matics szerint nagyon rosszul jött: ott nem olyan stílusú csapatokkal mérkőzött a gárda, mint amilyenek a vb-csoportban vártak rá. Vagyis csak értékes időt vesztettek vele.
Matics az interjúban szóba hozta, hogy számon kérték rajtuk, miért felfelé lövik a játékosok a büntetőket. A 30-30-as döntetlennel - és a középdöntőben kritikus pontvesztéssel - zárult Egyiptom elleni mérkőzést hozta példaként, ahol "a csapat 150 százalékos zicceereket hagyott ki szélső poszton és heteseket hibázott". A tréner szerint a büntetőkről egy edző maximum annyit mondhat a csapata tagjainak, hogy várjanak ki egy kicsit, ne siessenek, figyeljék a kapust, és valószínűleg lefelé érdemes helyezniük a labdát. "Nincs nálam joystick, nem tudom irányítani a játékost, hova lőjön" - magyarázta.
Többször elmondta Matics, hogy tiszta szívvel és a legjobb tudásukkal készítették fel a csapatot, mindent megtettek, amit nyolc nap alatt megtehettek. A realitás viszont az, hogy a magyar válogatott jelenlet ennyire képes:
Ez a keret a legerősebb. Lehet vitatkozni egy-két néven, aki még csatlakozhatott volna, de azok sem tudták volna megváltani a világot."
Szerinte az a baj, hogy a közvélemény a Veszprémen és a Szegeden keresztül tekint a magyar kézilabdára, pedig az a két csapat teljesen más kategória. "Náluk az időkérésnél senki sem beszél magyarul, csak angolul vagy spanyolul. Ott szinte nincs is magyar játékos. Régen a válogatottban volt kilenc-tíz veszprémi és ugyanennyi szegedi játékos, a teljes keretből 15-18 főt ők adtak. Most voltak összesen heten. A többi tizenegy Tatabányáról, Balatonfüredről, a Ferencvárosból érkezett. Hol van a Tatabánya meg a Balatonfüred?! Néha szerepelnek az EHF Kupában, néha."
Szinte közhelynek számít, hogy a kiemelt sportok közé tartozó kézilabdába dől a pénz, Matics szerint azonban ez így nem igaz. "1,8 milliárdot kapott a férfi szakág, amiből 1,2 milliárd elment a Szeged és a Veszprém felé, a maradék 600 millión a többiek meg az NB I. B osztozkodik. Nekem nem kell nagyobb fizetés Tatabányán, elégedett vagyok, de kell egy kollégium, ha már válogatott játékost neveltünk kis csapatként."
A beszélgetés gyorsan eljutott ahhoz a régóta aktuális kérdéshez, miért nem sikerül eldönteni, hogy mi a fontosabb: egy erős válogatott vagy erős klubcsapatok. Matics erre azt mondta, megérti a Veszprémet és a Szegedet, ahol nagyon magasak az elvárások a Bajnokok Ligájában is, ezért a magyar játékosok kevés szerephez jutnak. "Nagy Laci mindjárt befejezi a pályafutását. Lékai Máté szinte nem is játszik, harmadik számú irányító, nagyon kevés szerepet kap. Mikler Roli is. Iman Jamaliról ne is beszéljünk. Folyton kérdezték, hogy miért nem kap lehetőséget? Mi most adtunk, szegény megsérült. Szegeden Balogh Zsolti kiesik. Van még Bánhidi meg Bodó, akik 15-15 percet játszanak, annyit bírnak a pályán is."
Az sem segíti a válogatottat Matics szerint, hogy míg a klubcsapatok Magyarországon hétvégente játszanak, egy világversenyen naponta-kétnaponta jönnek a meccsek.
Erőnléti katasztrófa vagyunk. Mit tudtunk mi változtatni egy hét alatt?! De ha el kell vinni a balhét, elviszem. Ha ettől elégedett lesz a közvélemény, akkor a Matke meg a Csoki elviszi a balhét"
- fakadt ki.
Azt is említette Matics, hogy három játékos - Lékai, Balogh és Bodó - párja is babát várt a torna idején, nekik pedig folyton ott volt a fejükben, hogy vajon mikor születhetnek meg a kicsik. Így pontosan tervezni sem lehetett velük, azt, hogy Balogh visszatér-e a norvégok elleni meccsre, még az azt megelőző napon sem vehették biztosra.
A szakvezető szerint igaza van Mocsai Lajosnak, a Nemzeti Kézilabda-akadémia vezetőjének, aki szerint nem a külföldi kézilabdát kellene másolni, hanem a magyart felépíteni. "Mit akarunk, magyar kézilabdát vagy spanyolt? Ha jön ide húsz spanyol edző, akkor legyünk spanyol kolónia. Hol van a magyar kézilabda?!"
Szerinte a spanyol stílust játsznai egyébként sem célravezető, az inkább taktikás, nem kell annyit futni, de emiatt nem is bírják a játékosok a nagy játékterhelést.
Matics úgy látja, a válogatott legerősebb sora "nem rossz", de amikor edzőtársával bele próbáltak vagy kellett nyúlniuk egy meccsbe egy sérülés miatt, vagy hogy kulcsjátékosokat pihentessenek, azonnal visszaesett a tempó.
Beszélt arról is, hogy mindenképpen változtatni kell a kiválasztási szempontokon, ugyanis a magyar kézilabda régóta a magas, nagy tömegű játékosokat preferálja, pedig manapság már nem e két tényező a legfontosabb.
Szörnyű állapotban vagyunk. Zsírosak vagyunk. Nagydarabok vagyunk. Lassú a lábunk"
- értékelt.
Az utánpótlás-képzés központjának számító Mocsai-féle akadémiáról azt mondta, több ilyenre volna szükség, mert onnan legalább kikerül pár tehetséges játékos, míg Veszprémből és Szegedről hosszú idő óta senki. "Mikor jött utoljára BL-szintű játékos a veszprémi vagy a szegedi utánpótlásból? Megmondom kik voltak: Illyés Ferenc, Laluska, Vadkerti, Iváncsik Gergely, Gulyás. Ők már befejezték a pályafutásukat."
Matics, aki egyben a harmadik számú magyar kézilabdaklub, a Tatabánya vezetőedzője, úgy látja, mindenképpen támogatni kellene a kisebb csapatokat, "de nem fizetéssel", hanem az infrastruktúra javításával. "Amikor esik az eső, vödrök között futkározunk a csarnokunkban, vagy nem is tudunk edzeni. Hányszor nem tudtunk bemenni a csarnokba, mert szalagavató volt, vagy ilyen-olyan cég ünnepelt benne… Nincsen kollégiumunk sem. Pedig szeretjük a fiatalok játékosokat nevelni, de hova tesszük? Miből fizetjük a lakását, miből fizetjük a kaját?"
Később arra is kitért, hogy sokan a hatékony szélső játékot hiányolták a vb-n a válogatott repertoárjából. "Persze, hogy nincs szélső játék, a szélső ugyanis úgy tud helyzetbe kerülni, hogy egy átlövő betör, előnyt szerez, átteszi a szélre a labdát, ő meg próbál gólt lőni. De egy norvég, egy dán falban egy-egy ellen előnyt szerezni… hova mész, mintha a kínai nagy fal állna előtted?!" - mondta, majd így folytatta: "A dán válogatottban az első számú balszélső a Kielből, a jobbszélső a Flensburgból érkezett. A második számú balszélső barcelonai. Nálunk balatonfüredi.
Miről beszélünk? Hol van a realitás?! Nyolc nap alatt meg tudtam volna változtatni az egész világot? Hát akkor én hülye vagyok, tényleg hülye vagyok!"
Arra a kérdésre, hogy folytatná-e szövetségi kapitányként, ha felkérnék, úgy felelt: most nem tudja megmondani. Szerinte, ha össze is jönne a kijutás az olimpiára, ott is legfeljebb a 10. helyig juthatna a válogatott, "mert ez a realitás".
"Teljesen meg kell változtatni mindent"
- jelentette ki, de ezt már nem tudta kifejteni, mert elfogyott a műsoridő.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
Kézilabda-vb: kikapott, és távol került az olimpiától a válogatott
