Nem ünnepelhette a világbajnoki címet a magyar női junior válogatottal Lakatos Rita, még a meccs közben kórházba vitték.
Ahogy megírtuk, páratlan sikert ért el a magyar női junior kézilabda-válogatott, amely szombat este Debrecenben legyőzte Norvégiát a döntőben, így világbajnok lett.
A csapat kapitánya – a tornán addig 21 gólt lövő és a sikerből a részét számos gólpasszal is kivevő – Lakatos Rita nem tudta végigjátszani a meccset, mert összefejelt az ellenfél egyik játékosával, Andrea Solstaddal. Még a finálé vége előtt kiderült, hogy kórházba kell vinni, mert két fogát elvesztette, és az ínye is megsérült. Így aztán nem is ünnepelhetett a többiekkel.
Menedzsmentje hétfő reggel azt közölte, hogy a kórházat már elhagyhatta Lakatos, a sérülése azonban olyan súlyos, hogy még a beszéd is nehezére esik.
A kézilabdázó maga még vasárnap osztott meg magáról egy, a tornán készült fotót, és köszönetet mondott a szurkolóknak. "A képen még megvannak a fogaim. De a lényeg, hogy nagyon szépen szeretném megköszönni ezt a csodálatos vb-t Magyarországnak. Minden meccsen, amikor besétáltam a pályára az jutott eszembe, hogy ez a rengeteg ember, aki itt élőben vagy akár a tévén keresztül nekünk szurkol, az kereshetett volna jobb programot is, de mind minket választottak. És ettől a szívünk hatalmasra nőt. Köszönöm szépen mindenkinek az üzeneteket, jól leszek, a mosolyom bánta, de most nem ez a lényeg, megtiszteltetés volt egy ilyen csapat csapatkapitányának lenni. Hajrá Magyarok!"
Az újdonsült junior világbajnoknak üzent norvég csapata, a Byasen Handball is, amely gyors felépülést kívánt, és jelezte: türelmesen várják, hogy Lakatos a megfelelő állapotban tudjon hozzájuk csatlakozni.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
