A 37 éves kerekesszékes atléta, aki 400 méteren ezüstérmet nyert szombaton, gyógyíthatatlan, degeneratív gerincbetegségben szenved, és már 2008-ban aláírta a Belgiumban engedélyezett "kegyes halálhoz" szükséges papírokat. A belga sajtó az olimpia előtt arról számolt be, hogy Vervoort a riói játékok után véget vethet életének, de a sportoló vasárnapi, érzelemdús sajtótájékoztatóján ezzel ellentétesen nyilatkozott.

"A kezemben vannak a szükséges papírok, de egyelőre még minden percet élvezek. Majd ha a pillanat elérkezik, majd ha több rossz napom lesz, mint jó, ezek rendelkezésre állnak, de még nincs itt az idő" – mondta. Ugyanakkor jelezte, hogy a riói az utolsó sportversenye. Hozzátette: az, hogy lehetősége van befejezni az életét, reményt ad neki, az ő esete nyomán pedig intenzívebbé válhat a párbeszéd, a gondolkodás az eutanáziáról.

"Ha nem lennének meg a szükséges papírjaim, már öngyilkosságot követtem volna el. Remélem, más országokban, mint például Brazíliában is, lehet majd erről (az eutanáziáról) beszélni" – fogalmazott, és beszélt arról is: szerinte a választási lehetőség meghosszabbíthatja az emberek életét.

"Nem arról van szó, hogy ha valaki aláírja a papírokat, két héttel később meg kell halnia. Én 2008-ban írtam alá, és tessék, 2016 van, én pedig ezüstérmet nyertem" – hangsúlyozta. Arról is beszélt, hogy mostanra a halálfélelme már a múlté, és az eutanáziát úgy képzeli, mint egy műtétet, amely előtt elaltatják a beteget.

"Csak soha nem ébredsz fel. Békésnek tűnik az eljárás. Nem akarok szenvedni, amikor meghalok" – mondta.

Marieke Vervoortnál tinédzser korában diagnosztizálták a súlyos fájdalmakkal járó betegséget.