A Mercedes 2018 végéig meghosszabbítja Nico Rosberg szerződését, de kérdés, a német-finn pilóta jó lóra tesz-e, mert Lewis Hamilton csapattársaként eddig nem sikerült kitörnie a másodhegedűs szerepköréből.
Teljes hangerővel bömbölt a Modern Talking a Wiesbaden külvárosában fekvő ház kertjében. 1985 nyarának derekán Keke Rosberg, a huszárbajuszáról és félelmet nem ismerő vezetési stílusáról ismert Forma–1-es pilóta a barátaival ünnepelt. Duplán. Egyrészt a finn Williamsével egy héttel korábban futamot nyert Detroitban, másrészt viszont arra is emelték a poharakat, Keke fiatal felesége – a modellszakmában Sina néven befutott Gesine – június 27-én életet adott gyermeküknek, Nicónak. Mesélik, Keke le sem tette a kezéből a detroiti győzelemért kapott ezüstserleget, abból kortyolta a sört a fia egészségére.
Egyke gyerekként Nico máig a család szeme fénye maradt.
Keke, aki szerette padlóig nyomni a gázpedált, 1986 végén a benzintakarékosságot célzó új szabályok miatt hátat fordított a száguldó cirkusznak. Később a megbízhatósági világbajnokságban, majd a DTM-ben versenyzett, de ezek mellett már több idő jutott a családjára. Húsz év alatt a versenyzéssel, a saját DTM-csapatával, illetve Mika Häkkinen menedzselésével megkeresett pénzéből Monte-Carlóban vett apartmanra is futotta. Megengedhette a család magának, hogy Nicót a legjobb nizzai iskolákba, a nyári szünetben pedig londoni és New York-i nyelvi kurzusokra járassa. A fiú bankárcsemeték között, igazi kozmopolita környezetben nőtt fel, és mi sem természetesebb módon, a német anyanyelve mellett megtanult franciául, angolul és olaszul is. Azonban a finn gyökerek ellenére (hisz Keke és Nico is német–finn kettős állampolgár) sem sajátította el nagyszülei nyelvét, mert a finnugor ragozás kifogott rajta. “Gyerekkoromban, amikor a nagyanyámnál nyaraltunk Finnországban, finnül beszélgettem vele, mivel ő máshogy nem tudott.
Azóta szinte mindent elfelejtettem, már csak a káromkodni tudok
– mesélte egy alkalommal mosolyogva.
Nicóból könnyedén lehetett volna menedzser vagy diplomata. Akár építész is, hisz 17 évesen felvették a londoni Imperial College építész szakára. Ő azonban autóversenyző akart lenni. Mint az apja.
Akkoriban, 2002-ben Michael Schumacher és a Ferrari sikereitől volt hangos a száguldó cirkusz. Schumi népszerűsége tovább acélozta Nico elhatározását, hogy híres és sikeres Forma–1-es pilóta legyen. Az eredmények sem maradtak el: négy kategóriában elért gokartbajnoki címek után, 2002-ben megszerezte első “igazi” trófeáját a Formula BMW-sorozatban. Ennek elismeréseként a BMW, amely akkoriban a Williams-istálló motorpartnere volt, lehetőséget adott neki egy Forma–1-es versenygép kipróbálására Barcelonában.
Gyerekkoromtól kezdve apám intézte a versenypályán kívüli ügyeimet, de az F1-es teszthez semmi köze nem volt az ő régi kapcsolatainak. Megnyertem a bajnokságot, ez volt érte a jutalom
– emlékszik vissza Nico.
Az autósport csúcskategóriájában a beavatottak felkapták a fejüket, amikor a pattanásos tinédzser, aki addig csak “guruló sámlikat” vezetett, gond nélkül szelídítette meg a 850 lóerős bestiát. A kétnapos teszt végén másfél másodperc választotta el Juan Pablo Montoya legjobb köridejétől úgy, hogy a kolumbiai vadonatúj gumikon futotta a legjobb körét, Nico pedig ugyanazt a garnitúrát használta egész nap.
Azzal, hogy a kis Rosberg az F1-be vágyott, az apjával való hasonlóság véget is ért. Keke és Nico vezetési stílusát tekintve az alma nem is eshetett volna messzebb a fájától. Apja a maga fénykorában (a ’70-es évek végén, '80-as évek elején) igazi vaddisznóként vezetett: a kanyarok előtt keményen a fékre taposott, izomból rántotta az autót a kanyarívre, majd a közepén padlóig nyomta a gázpedált, hogy újra lendületbe hozza a féltonnás masináját. (Az is igaz, hogy azokkal a wing-carokkal, majd az ún. szoknyákkal, később V6-os turbómotorral felszerelt izomautókkal csak így lehetett gyorsan menni.) Nico azonban a Jackie Stewart és Alain Prost nevével fémjelzett “mindig finoman” iskola eminense. Lehet, hogy nem vezet látványosan, mégis gyors, mert alapos és felkészült. Ha valami, akkor biztosan nem kevés fejtörést okoz a regnáló világbajnok istállónak az, hogy ragaszkodik az alulkormányzáshoz, Lewis Hamilton viszont inkább a túlkormányzott autót kedveli.
Apropó: Rosberg és Hamilton barátsága. Kapcsolatuk a gokartos időkig nyúlik vissza, amikor csapattársak voltak az ASM-nél. A nizzai elitiskolába járó, több nyelven beszélő Nico gond nélkül barátjává fogadta a vidéki Angliában felnőtt színes bőrű srácot, akiről annyit tudott, hogy “pokoli gyors, és folyton a mókázáson járt az esze”.
Mindenben versenyeztek: spagettievésben, egykerekű bringán, Nintendo-játékban, és persze gokartban.
Egymás nyomában lépkedtek egyre feljebb az autósport ranglétráján – Formula BMW, illetve Formula Renault, majd F3, végül GP2 –, és mivel Nico egy évvel előrébb járt, útjuk sohasem keresztezte egymást.
Mielőtt Nico Rosberg apja volt csapatához, a Williamshez szerződhetett volna, két tanulóévet töltött a Forma-3 Euroszériában, majd 2005-ben az akkor induló GP2-sorozatot nyerte meg a Renault pilótanevelő programjából kiemelkedő Heikki Kovalainen előtt. Már akkor kitűnt azal, hogy nemcsak a vezetés érdekelte, hanem az autózás technikai része is. Ezt Frank Williams azzal méltányolta, hogy egy fiatal angol szakembert, Tony Rosst kinevezett Nico versenymérnökének. 2006-tól együtt találták ki az adott pályára vonatkozó ideális beállításokat, a megfelelő versenystratégiát, együtt vették a buktatókat. Tíz évvel később még mindig Tony Ross az első számú segítője – már a Mercedesnél.
Még a Williamsnél versenyzett, amikor a Toyotától és a McLarentől is zavarba ejtő ajánlatokat kapott. Az, hogy nem hagyta cserben Sir Frank Williamst, megmutatta, hogy Nico számára fontos a lojalitás is. A mezőnyben versenyző pilóták többségével szemben sosem voltak nőügyei. A háta mögött “Britney”-nek csúfolták, és többször is felröppent, hogy nem véletlenül kerüli a nőket, de Nico minden rosszakarójára rácáfolva, 2014 nyarán feleségül vette gyerekkori szerelmét, Viviant, és tavaly augusztusban megszületett kislányuk is, Alaïa.
Rosberg már a hetedik szezonját tapossa együtt a Mercedes F1-es csapatával. Amikor négy keserédes szezon után elhagyta a Williamset, a stuttgartiak épp visszacsábították a nyugdíjból Michael Schumachert. Az istálló vezérkarának elképzelése az volt, hogy majd megfuttatja Schumit a pénzéért, de végül illedelmesen hajtson fejet a hétszeres világbajnok zsenialitása előtt.
Ehhez képest Rosberg az első közös szezonjukban majdnem kétszer annyi pontot szerzett, mint a reaktivált legenda, és ez maradt a tendencia a következő két évben is. Schumacher – ábrándjait feladva – végleg visszavonult, és átadta az Ezüstnyíl ülését Hamiltonnak.
Amikor Rosberg először állhatott dobogóra a száguldó cirkuszban (Ausztrália, 2008), a győztes Hamilton őszinte örömmel húzta fel maga mellé a pódium legfelső fokára, ünnepelni. De ez az idilli állapot nem sokáig tarthatott az autósport király-kategóriájában, ahol az ember legnagyobb ellenfele a saját csapattársa.
2014-ben, amikor a turbó-hibrid motoroknak köszönhetően a Mercedes utcahosszal verte riválisait, Rosberg életében először ülhetett világbajnoki képességű autóban. A belga nagydíjíg úgy tűnt, simán tartja Hamilton pontszerzési tempóját, de a spai koccanásuk, ami véget vetett Hamilton versenyének, Rosberg számára végzetesnek bizonyult. A csapat ugyanis őt tette felelőssé a balesetért, és rávették, ezért nyilvánosan kérjen bocsánatot. Az örök csapatjátékos ezt meg is tette, de az ezzel járó lelki traumát nem tudta feldolgozni. Azt, hogy úgy érezte: a csapat cserben hagyta. A lélektani előnyt kihasználó Hamilton megnyerte a vb-címet, Rosbergnek a második hely jutott.
Az angol még erősebben kezdett 2015-ben. Főleg az időmérő edzéseken múlta felül Rosberget, és amikor két egyforma technikai színvonalon álló autó kiemelkedik a mezőnyből, olyan nüanszok döntenek a két pilóta helyezéséről, mint hogy ki rajtol kedvezőbb pozícióból. De Hamilton lelki hadviselése is eredményesnek bizonyult; amikor Rosberg sokat vitatott monacói elfékezése után (ami meggátolta az angolt az utolsó gyorsköre megkezdésében) kijelentette:
Nem vagyunk barátok
A szezon közepén már nyoma sem volt a barátságos vállveregetésnek, amikor Hamilton és Rosberg – jellemzően a győztes és a második helyezett – kiszállt a kocsiból. A németet emellett technikai hibák is hátráltatták, így Lewis magabiztosan szerezte meg harmadik világbajnoki címét. Nico Rosberg 2015 kora őszére padlóra került, mert Hamilton mindig egy picivel precízebb, gyorsabb volt, és nagyon nehéz volt fogást találni rajta. Mivel tudta, tudása 100 százalékát nyújtja a pályán, egyetlen potenciális hibaforrásra kezdett összpontosítani: a mentális felkészülésre. Egy kölni sportpszichológussal kezdett dolgozni, és a tavaly október óta elért látványos eredmények – Rosberg megnyerte a 2015-ös év utolsó három futamát, majd 2016 első négy versenyét – nagyrészt ennek az újfajta megközelítésnek köszönhetők.
Az orosz nagydíj megnyerése után Nico 43 ponttal vezetett Hamilton előtt – ilyen nagy előnye még nem volt, amióta csapattársak.
Lewis sohasem adja fel, vissza fog térni. Még mindig őt tartom a legnagyobb ellenfelemnek
– jelentette ki egy olyan helyzetben, amikor könnyű lett volna földbe döngölni az ellenfelét. És milyen igaza volt! Barcelona után, ahol mindkét Mercedes kiesett a versenyből az első körben, Hamilton zsinórban négy versenyt nyert, és a korábbi nagy előny egyetlen pontra olvadt a hétvégi magyar nagydíjra. Ahol – a korábbi évek eredményei alapján – ismét inkább Hamiltonnak áll a zászló.
Nico Rosberg eddig mindenben sikeres volt, és már csak a Forma–1-es világbajnoki cím hiányzik a gyűjteményéből. Sosem állt még közelebb ennek megszerzéséhez, mint most. Küszöbön áll az újabb, két évre szóló szerződéshosszabbítása a Mercedesszel. Ha idén sem lesz világbajnok, persze, még egyensúlyban marad az élete (a családja mellett iskolás kora óta mellette kitartó barátai stb.), de ha megnyerné a vb-t, átléphetné végre az apja árnyékát – a Mercedesnek pedig két világbajnok pilótája lehetne.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
