–A foci-Eb vasárnapi eseményeit, illetve a magyar válogatott Belgium elleni meccsét végig követő percről percre tudósítást itt olvashatják.

Nem Magyarország volt az esélyese a vasárnap esti nyolcaddöntőnek az Európa-bajnokságon. Belgium hónapokig vezette a világranglistát, most is második, ami akkor is nagy tudáskülönbséget sejtetett, ha a magyar válogatott a június 2-i állás szerint huszadik, de volt már tizennyolcadik is. És mégis: a csoport megnyerése, főként a portugálok elleni 3-3-as döntetlenen mutatott játék nyomán sokan remélték, ha nehezen is, de sikerül megverni őket is.

Olvasóinkat kérdeztük vasárnap reggel, mit várnak a meccstől, amire a legtöbben azt mondták: nagyon szoros meccsen, de nyerünk. Ha összeadjuk az összes felkínált lehetőséget, szintén azt kaptuk, hogy a válaszolok több mint fele győzelmet várt.

Sajnos nem jött be: a mostani belga válogatott ellen a magyar csapatnak igazából nem volt esélye. A belgák azt játszották, amit elterveztek: az elején nekimentek a magyar csapatnak, és addig nyomtak, míg már a 10. percben gólt szereztek. Tény, kellett ehhez a magyar védelem nagy segítsége: Alderweireld és Lukaku teljesen üresen emelkedhetett fel fejelni egy beadásra, végül előbbi talált be – neki jött kedvezőbben a labda.

Innen nagyon változott a játék: a belgák visszaléptek egyet, a magyar csapat támadhatott, ők pedig arra készültek, amit a legjobban tudnak, az ellentámadásra. Ennek lett az eredménye egy egész jó meccs: a magyar válogatott egész pofás támadásokat alakított ki, a belgák pedig amint tehették, elindultak Király kapuja felé.

A meccs ebben a szakaszban igazából két emberről szólt: a belgáknál az elképesztően játszó Eden Hazardról, akit a magyar védelem jóformán egyszer sem tudott szerelni, a magyar csapatnál pedig Király Gáborról, aki egészen kiválóan védett. Az első félidőben 16-szor jutottak el lövésig a belgák, ebből tízszer a kaput is eltalálták, ő pedig kilencszer védett is. Igaz, a másik oldalon ott volt a belgák kapusa – akit sokan a világ legjobbjának tartanak e poszton –, Courtois pedig szintén védett mindent, ami a belga kapura ment.

AFP / Rémy Gabalda

Tegyük hozzá azonban, nem volt kérdéses, hogy melyik a jobb csapat, és összességében a 0-1 igen kedvező volt. A BBC stúdiójában például Alan Shearer egykori angol válogatott csatárlegenda arról értekezett: négynek vagy ötnek kellene lennie a különbségnek.

It's one... but it should be four or five. #HUNBEL https://t.co/kDUFGrXOHr

— Match of the Day (@BBCMOTD) June 26, 2016

A második félidő végére sajnos ez is bekövetkezett. Pedig a szünetet követő egy-két igen veszélyes támadás után a magyar csapat mintha megtalálta volna, mit kell játszania, hogy valódi helyzetei legyenek. Lovrencsics, Szalai, Pintér többször is hatalmas helyzetbe került, Courtois azonban mindannyiszor védett, vagy a labda nem találta el a kaput.

A belgák egy-egy nagyobb magyar helyzet után megrázták magukat, ilyenkor ismét veszélyeztették a magyar kaput, Király azonban mindannyiszor védett. Legalábbis a 78. percig, amikor az éppen csak beállt Batshuayi egyedül maradt két méterre a magyar kaputól, Hazard pedig – miután önmagát szöktetve lefutotta a teljes magyar védelmet – pont a lábára passzolta a labdát.

Bernd Storck csapata innen nem tehetett már mást, újabb csatár állt be (Böde – akinek a nevét kb. a csere bejelentésénél hallottuk utoljára), és támadni próbált. Ennek pedig pont az lett a következménye, amit Wilmots kapitányék minden bizonnyal az első gól után is reméltek: a világoskékben játszó belgák szinte gond nélkül játszották át a magyar védelmet, és a hátramaradó bő tíz percben még kettőt rúgtak, így lett a vége 0-4.

Hazard gólja:

Majd Carrascoé:

Hogy reális-e az eredmény, ezt nyilván másképpen ítélik meg Magyarországon, mint máshol a világon. A külföldi lapok meccs utáni elemzései szerint a belgák átrohantak a magyarokon (hogy Shearer a meccs után mit mondott, azt még nem tudjuk). Magyar szemmel azonban eltúlzottnak látszik ez a különbség. De legalábbis a magyar válogatott mellett álló nulla a zavaró: nem volt jobb a magyar csapat, esélye végig nem volt, a jegyzőkönyvek 4-0-ja azonban a pályán végül is történteknél sokkal megalázóbbnak tűnik.

A magyar válogatott ezzel elbúcsúszott az Eb-től, viszont egészen elképesztő élményt nyújtott a szurkolóinak – ennél nagyobb sikert pedig a magyar labdarúgás jelenlegi állapotában elképzelni is nehéz lenne. Vasárnap este a 0-4 dacára ismét megtelt Budapest belvárosa, illetve a Nagykörút – az ott lévők pedig nem tettek más, mint a magyar válogatottat ünnepelték. Magyar futball ilyet több mint fél évszázada nem ért el.

Visszakövethetetlen szerző műve

A nagy kérdés nyilvánvalóan az, hogy mi következik most. Bernd Storck, illetve a válogatott, sőt, a magyar foci iránt most nagy a bizalom, így úgy futhatnak neki például az őszi vb-selejtezőknek, ahogy az ennek a csapatnak nem adatott meg 50-60 éve. Ha ott  például – ismét Portugália ellen – ott folytatják, ahol szerda este a meccset lefújták, akkor a szurkolók most elhitt álma, valóban nem ér véget. Ha viszont ismét küzdünk Feröer ellen, mint az elmúlt években megszoktuk, akkor ez az egész nem volt más, mint egy roppant kellemes pillanat.

Ami pedig az Eb-t illeti: úgy tűnik, valóban a legjobb tizenhat között kezdődött el az igazi bajnokság, ahol a nagy csapatok sorra győzik le – még ha olykor nem is könnyen – a kisebbeket. Ezt láthattuk vasárnap is, ahol a franciák 2-1-re verték az íreket, a németek pedig nagyon simán 3-0-ra a szlovákokat.