Volt-e már latin-amerikai játékosa – kérdezték Iván bá'-t. Az nem. De "olyanabb" magyar nagyon is.
Unalom volt csütörtök este a Darázsban, mint egy Harrach-beszéden a KDNP-kongresszuson. JajjAranka ugyan ígérte, hogy bejelentkezik Brazíliából Skype-on, de hát ő nem egy Zuckerberg, elnyomott valamit, és egy riói szexchaten kötött ki, ahol sehogy sem értették, miért nem akarja levenni a rózsás kombinét Lorenzo engedélye nélkül. De ezt csak később mesélte el telefonon, mi addig ültünk, ittunk, meg cseszegettük Zsoltit, hogy Lázár úgyis megcsinálja a Nemzeti Hörpintőket, ő meg vagy bezár, vagy benyal a Fidesznek, mint Fischer a Tigrisnek.
Szóval unalmas este volt, amikor U Máté, aki sóvárogva nézte a kevertünket, de csak málnaszörpöt ihatott, egyszer nekem szegezte a kérdést: Mester (mert így hív), jókat mondott maga a harapós Suárezről, de most árulja már el, volt magának valaha latin-amerikai játékosa?
Néztem rá csöppet bambán, mert sok fiam volt, de latin-amerikai nem. Jártam arrafelé egyszer, amikor az MLSZ tanulmányutat szervezett a riói karneválra, hogy lássuk, miként nevelik az igazi tehetségeket, ám akkor focistát nem hoztunk, csak trippert, de az elmúlt.
Máté, fiam – mondtam, mert magyar edző mindig mond valamit, és sosem nemet – nekem olyan magyar focistám volt, akihez képest egy dél-amerikai maga a megtestesült Thatcher asszony. A nevét nem mondom, mert rám száll a TEK, mint Tasnádi ügynök a Nagy Imre temetésre, de hidd el, nagyon is ott volt ő a pályán. Sőt, pályában ma is nagyon ott van.
Kettessel játszott, de csak azért mert ez volt a legközelebb az egyeshez, kapus viszont nem akart lenni, mert az nem támad. Ő viszont akkor is előre tőrt, amikor már az egész csapat védekezett, aztán ha kikaptunk, akkor nekiesett mindenkinek, hogy ők hibáztak. És nem felejtette és nem bocsátott meg. Egyszer csapatkapitány lett egy szezonra, nem is játszott rosszul, de állandóan beszólt a közönségnek, erre leváltották. Na azt rettenetesen viselte. Én akkor éppen sajtótájékoztatót tartottam, de mesélik a srácok, hogy az öltözőben toporzékolt.
Azt is hittem, hogy vége, de egy hónap múlva megjelent az alapozáson, és egyszerűen megvette a csapatot. Kirúgott mindenkit, akinek a játéka nem tetszett neki, és beültette a helyükre a vidéki kiscsapatok legjobbjait. Azok meg oda voltak érte. Kicsit nehéz volt edzést tartani, mert bármit mondott, vagy ha csak egy jó passzt adott, a többiek megálltak és megtapsolták. Arról nem beszélek, hogy mi volt, ha gólt szerzett.
A közönségnek meg már nem szólt be, hanem szervezett magának nézőket. A lelátókra csak olyanok jöttek, akiket ő hívott, és sosem feledte, hogy valami új trükköt mutasson nekik. Egyszer még a lelátó és a pálya közötti kerítéseket is lebontotta.
Gondolom, aligha lep meg benneteket, hogy ha nem is az első, de a második szezon után ismét kapitány lett. Na, itt szabadult el igazán. Tudod, Máté fiam, én egy ideig azt hittem, hogy ez ugyanaz a srác, aki annak idején belépett az öltözőbe, vállán a '86-os vb kabalájával, a nagykalapos mexikói gaucho, Pique figurájával díszített zsákkal, csak közben rájött, hogy tudja átverni a világot. Este azonban otthon egyfelől röhög ezen, másrészt kicsit szégyenkezik.
Hát nem. Ez a fiú pont ilyen, amilyennek látjuk. Ez nem harap, ez megesz. Egyszer meccs közben átírta az MLSZ szabálykönyvét, mert lesre futott, és a bíró leintette. Erre elérte, hogy rá ne vonatkozzon a les, amikor meg a bíró ezt furcsállta, akkor hozatott helyette másikat. A haverjaival megvásároltatta a gyepet, meg a kapukat, még a szögletzászlókat is, így azok éppen oda kerültek, ahol neki jó volt. Aztán megvette minden ellenfél cseréjét, így a kiöregedések és a sérülések miatt már nem maradt csapat, amelyik 11 játékost ki tudott volna állítani ellenünk. A közönséget megtanította a kezével Gy jelet mutatni a győzelem szóból, ha gólt lő, megtapsolja magát, a klubhimnusz helyett meg már mindenki az Esik eső karikára kezdetű nótát énekli.
Hát most mondd meg, Máté – néztem fel a poharamból – hol van ehhez képest Rodriguez Kolumbiából, Neymar vagy akár Messi.
Persze, a világbajnokságon, mi meg itthon. De ne búsulj te sokat, lesz még nekünk is vb-n. Nem is sokára. Saját. Itthon. Mit gondolsz, mit csinál Brazíliában Lorenzo és JajjAranja? Na, igyál te is egy kevertet.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.