Puskásék éppen hatvan évvel ezelőtt veszítették el a vébédöntőt az NSZK válogatottja ellen, éppen akkor, amikor mindenki a négy éve veretlen Aranycsapat könnyű diadalára számított. Bár a kudarcban számos olyan tényező is szerepet játszott, amelyről a játékosok nem tehettek, a csalódott szurkolók kisebb forradalmat robbantottak ki Budapesten.

Hatvan éve, 1954. július 4-én szenvedett 3-2-es vereséget a svájci labdarúgó-világbajnokság Bernben rendezett döntőjében a toronymagasan esélyes magyar Aranycsapat a Német Szövetségi Köztársaság válogatottjától. A magyar szurkolók sorstragédiaként élték meg a kudarcot, amely sokkolta az egész országot. Az elvesztett döntő hírére robbant ki a Rákosi-rendszer első spontán tüntetése Budapesten.

Mind a mai napig nincs megnyugtató válasz arra a kérdésre, miképpen történhetett meg, hogy a magyar csapat, amely 1950 óta nem szenvedett vereséget nemzetközileg jegyzett mérkőzésen, és a csoportmérkőzések során 8-3-ra legyőzte az NSZK-t, hogyan maradhatott alul a döntőben. Ráadásul úgy, hogy az együttes Puskás és Czibor góljaival a 9. percben már 2-0-ra vezetett, bár aztán a 19. percben az állás 2-2 volt. A győztes gólt a második félidő 39. percében Helmut Rahn szerezte.

A 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa tíz éve, a vb-döntő ötvenedik évfordulóján így emlékezett: "Még most sem tudok megbékélni a történtekkel. Óriási csalódás volt, nemcsak a csapat, hanem minden magyar, 15 millió hazánkfia számára. A közvélemény szinte megkövetelte, elvárta tőlünk az aranyérmet, hiszen hosszú évek óta nem kaptunk ki senkitől, győzelmet győzelemre halmoztunk."

Grosics elmondta, hogy a vereség magyarázatául számos dologra lehetne hivatkozni: a magyar csapat az uruguayiak ellen hosszabbításban megnyert elődöntő után lekéste a vonatot, s csak későn, taxikkal jutott a szállodába; a döntő éjszakáján a magyarok szállodája mellett népünnepélyt rendeztek, a hangos zene miatt szinte semmit sem tudtak aludni; a németek a csoportmeccshez képest öt új játékossal álltak ki; az angol játékvezető a meccs végén nem adta meg Puskás teljesen szabályos gólját; a magyar kapust a német találat előtt Rahn lerántotta a fűre.

Mindehhez még hozzátehető, hogy Puskás sérüléséből nem teljesen felépülve futott ki a gyepre, hogy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány felforgatta az együttest, hogy a szakadó esőben a németek már stoplis Adidas-cipőben játszottak, az pedig csak nemrég derült ki, hogy a nyugatnémet csapat tagjai közül többen (akkor még legálisan) metamfetamin nevű serkentőszert kaptak. Grosics azonban így fejezte be nyilatkozatát: "Mindaz, amit elmondtam, egyáltalán nem indokolja a vereséget." Az Aranycsapat hátvédje, utolsó élő játékosa, Buzánszky Jenő úgy vélekedett: "utólag könnyű okosnak lenni. Ami viszont tény: azon a délutánon a németek jobbak voltak és nyertek."

"Rendkívüli és igazságtalan eredmény"

A világsajtó a magyarokat dicsérte és sajnálta. A francia lapok "teljesen valószínűtlen, rendkívüli és igazságtalan eredményt" emlegettek, az olasz La Gazzetta dello Sport szerint "a magyar válogatott... bebizonyította, hogy kétségkívül a világ legjobb labdarúgó együttese", a brit Sunday Express szerint "a magyarok nagy balszerencsével küzdöttek, és még így is nyerhettek volna, ha Puskás értékesíti két nagy helyzetét".

A Népsport összegezése így hangzott: "A gólhelyzeteket jobban kihasználó nyugatnémet csapat legyőzte a fáradtan, formán alul játszó magyar válogatottat... Kétségtelen az is, hogy játékosaink ... úgy vélhették, hogy nem ez a legerősebb ellenfelük a tornán. Abban, hogy a német csapat fölénk tudott kerekedni, kétségtelenül szerepe volt a hibás összeállításnak is, de annak is, hogy a játékvezető egy szabályos gólunkat nem adta meg. Mint a pályán kiderült, Puskás mégsem volt teljesen rendben... Hiba volt továbbá két balszélső csapatba állítása."

A váratlan vereség hatalmas megrázkódtatást okozott Magyarországon. A négy esztendeig legyőzhetetlen Aranycsapat a sikerre éhes nemzet büszkesége volt, a játékosokat szinte istenként dicsőítették, az ország apraja-nagyja kívülről fújta az összeállítást. A döntőt országszerte a rádiók előtt hallgatták az emberek, sőt a Népstadionban 40 ezren követték nyomon a kihangosított közvetítést.

Focialista forradalomhoz vezetett

Ezúttal azonban visszaütött, hogy a kommunista vezetés politikai célokra használta a sportsikereket. A szurkolók nem tudták feldolgozni a kudarcot, tömegesen vonultak az utcára, kirakatokat törtek be, Puskást és Sebes Gusztávot szidalmazták, Sebes lakásához, majd a Rádióhoz vonultak. A pesti népnyelv által "kis magyar focialista forradalomnak" nevezett megmozdulásoknak az államvédelem vetett véget. A játékosok titokban érkeztek haza, a vonatról korábban leszállva a tatai edzőtábort érintve valósággal "hazaszöktek". Két évvel később, az 1956-os forradalom után aztán az Aranycsapat szétesett, s a magyar labdarúgó-válogatott többé nem jutott világbajnoki döntőbe.

Amit a magyarok berni tragédiaként éltek meg, azt a németek berni csodaként. A Süddeutsche Zeitung című lap a döntő félszázadik évfordulóján azt írta, hogy az a berni vasárnap volt a Német Szövetségi Köztársaság tényleges megszületésének napja, fontosabb, mint a pénzreform, az alkotmány elfogadása vagy a berlini fal ledöntése. A háborúból hazatérők, a menekültek, az elüldözöttek első ízben érezték úgy, hogy felértékelték őket. A lap szerint Németország ezen a napon aratta első diadalát a második világháború óta.