A vb csapatai közül is a kicsiket szereti a csivavás hölgy, aki nem múló szerelme, Kicsi miatt a Darázsban követte a Hollandia–Mexikót. A Brazil kör vendégposztja.
„Robben berobben, Ochoa pocsolya”. Kénytelen voltam a Darázsba menni, de amikor már harmadszor ismételte meg a poént a dagadt közös képviselő a Holland-Mexikó előtt, kicsit elment a kedvem. A csapos nevetett, talán csak udvariasságból, mégis csak törzsvendége a rózsaszín bőrű, izzadós férfi. Az utcámban ez volt az egyetlen kocsma, a házból többen is oda jártak, messzebb egyelőre nem jutottam.
A törzshelyemre nem mehettem, az ott volt a sarkon túl. De miután beleszerettem az egyik pincérbe, az meg pár hét után rámunt, nem mertem többet befordulni a sarkon. Egyszer megpróbáltam, de Kicsi épp akkor szolgált ki egy asztalt a teraszon, és végig kellett néznem, ahogy flörtölnek vele a lányok, ő meg elégedetten nevetgélve sarkon fordul a tálcával a kezében, meg is pörgette ujján kétszer. Még jó, hogy nem látott meg a csivavával, még azt hitte volna, hogy miatta megyek arra. Gyorsan sarkon fordultam, visszarángattam a kutyát.
Egész éjjel utána nem tudtam aludni, aztán mikor végre elszenderedtem, húsz perc múlva hányingerre ébredtem. Végig rosszullét kerülgetett, míg együtt voltunk Kicsivel, de ezt úgy fordítottam, hogy szerelmes vagyok. Február elején szakított Kicsi, de júniusban még ugyanazt a fájdalmat éreztem, mint az első sokk után. De a vébé óta jobb volt, a napi két meccs lefoglalt, végre nem este tízkor feküdtem le, mint előtte hónapokon át, csak hogy ne kelljen ébren lenni, és gondolkodni, hogy miért nem voltam elég jó, vagy, hogy biztos Kicsi is szeret, csak nem meri magának bevallani, és szégyelli magát, hogy ilyen csúnyán otthagyott.
Sokszor a meccs közben is gyötrődtem, mert amikor szép, vidám, csillogó szemű nőket mutattak vágóképeken, rögtön előjött a féltékenység. Ők biztos tetszenének Kicsinek. A futballistafeleségeken még inkább felidegesítettem magam, ülnek ott elégedetten, hogy milyen tökéletes életük van, és milyen boldogok, aztán becsapás az egész. Egy hisztis focistával milyen lehet az élet, akinek attól függ a kedve, hogy milyen volt a meccs? Ha veszít a csapat, vagy ha elszalasztott egy gólt, biztos fel sem áll neki, és duzzog napokon át. Nem sok figyelmet kaphat egy futballfeleség, mégis mindenki őket irigyli.
Victoria Beckham is inkább szült egy csomó gyereket, meg divattervezéssel üti el az időt. Nem csoda, hogy ilyen sokra vitte a Spice Girls óta, a férje biztos le se szarja, ezért állandóan, görcsösen bizonyítani akar. Közben meg alig mosolyog, és olyan gebe. Látszik, hogy nem sok élvezet jut neki az életében. Még azt is megbocsátotta a férjének, hogy félrekúrt. Biztos mindegyik félrekúr. De valamiért benyelik a nőik. Érthetetlen. Shakirával is folyamatosan szakítani akar Piqué, biztos bassza a csőrét, hogy a nője is sikeres, meg aztán a korkülönbség.
Kicsi 11 évvel volt fiatalabb nálam, már az első pillanattól fogva tudtam, hogy baj lesz belőle. Mármint mikor megtudtam, hogy még csak 21 éves. De nem bírtam magammal. Tisztában voltam vele, hogy bele fogok szeretni, és hogy ebből baj lesz. Baj lett.
Nem mintha nagyon érdekelne a foci, csak az Eb-t és a vébét nézem. Nincs is kedvenc csapatom, a himnuszok alatt döntöm el mindig, hogy kinek fogok drukkolni, általában a kreoloknak. A másik lehetőség, hogy a meccs közben eldöntöm, ki a szimpatikusabb. Általában az esélytelennek tartott kicsik. Szívből utálom a nagyokat, a hollandokat, angolokat, spanyolokat. Igazán kedvemre való, hogy a gonosz gyarmatosítók szép sorjában kiestek. Bárcsak a hülye narancsokat is hazaküldenék!
Még mindig ugyanúgy viselkednek, mint a XVI. században, letarolnak mindenkit, arrogánsan, flegmán. Robbent még jobban gyűlölöm, kit érdekel, hogy „vérprofi”? Ahogy átgázol mindenkin, szegény kislánynak is olyan erősen fogja a kezét, ahogy vezeti be a pályára, nem a gyerek kíséri, hanem ráncigálja magával, ez a pöcs. Már csak az hiányzik, hogy a játék közben is rágózzon. „Robben berobben” – a közös képviselő nem bírja abbahagyni, reng a háj a tokáján, ahogy nevet saját poénján. Fúj! Közben rám kacsint, mindig talál alkalmat, hogy udvaroljon egy kicsikét, amikor a lépcsőfordulóban összefutunk, akkor is mindig próbál szóval tartani, menekülök előle, amilyen gyorsan csak lehet.
Hiba volt idejönni, és közben meg úgyis csak arra gondolok, hogy mi van a sarkon túl. Mi lenne, ha megint megpróbálnék elmenni arra? Már lehet, hogy kigyógyultam, és meg sem hat Kicsi. A többiek meg a törzshelyen úgy örülnének nekem. Folyton hívnak, hogy menjek. Azok az enyéim valamennyire, itt meg kívülálló vagyok, nem is ismerek senkit a közös képviselőn kívül, a csapost is csak látásból, mert reggelente akkor írja ki a táblára, hogy milyen meccs lesz, amikor másodszor leviszem a csivavát.
Rajtam kívül három nő volt még a Darázsban, de azok feleségek, vagy barátnők voltak, szorosan a pasijuk mellett. Feltétlenül ugyanannak a csapatnak drukkolnak, mint az uruk, nem is mernének másnak. Hátratipegek, a szórt, fehér kavicson lábujjhegyen kell végigmennem a leghátsó asztalig, hogy ne karistolja össze a magassarkúmat a kő. A csivava is óvatosan szedegeti a lábait utánam. Még nem kezdődött a meccs, a szőke műsorvezetőnőn köszörülik a nyelvüket a többiek. Nehezen viselik, hogy nőként fociról beszél, bár inkább csak óvatosan kérdez, ő is tudja, hol a helye. – „Ezt a hülye picsát!” – „Az elemzők sem jobbak, lecsúszott embéegyesek” – kelne a védelmére az egyik vendég nője. „Az enbéegy, te hülye” – oltja le a pasija, a nő elhallgat. Ma már biztos nem mer többet megszólalni, majd csak bólogat, és nevetgél a poénokon, még a közös képviselőjén is, hátha elfelejtik neki ezt a butaságot.
Nem akarok bekapcsolódni a beszélgetésbe, magam mellé rendelem a csivavát, leghátul pont jó lesz nekem. Épp jó szögben, két képernyőre is rálátok, és a kerítésen át meg a sarkot is figyelni tudom fél szemmel. De amint eszembe jut, hogy befordulok rajta, hirtelen újra előjön a rosszullét, kavarog a gyomrom. „Nem, még nem gyógyultam ki.” Berobben!!!! – ordít fel a dagadt, Tizenegyes! Gól!. Bassszus: 1-1. Hogy maradtam le a mexikói gólról? Mikor történt? De, hát vége is meccsnek. Mexikó kiesett.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
