Iván bá’, a magyar edző

Még 1982-ben történt: az MLSZ szocpol osztályán voltam könyvelő, amikor megboldogult főnököm, Kazimir bácsi jutalomból elintézte, hogy tagja legyek a spanyolországi U17-es Eb-re utazó magyar válogatottat kísérő küldöttségnek. Hát, kérem, ez az út minden megváltoztatott az életemben. Nem azért, mert hazafelé a határon elkaptak 48 Doxával a táskámban, azt a szövetség elintézte. Hanem ott, Spanyolországban találkoztam a magyar foci Mózesével, magával Puskás Öcsivel. Bemutattak neki, én meg térdre akartam esni előtte, de ő felemelt, megcsókolt és maga mellé ültetett fröccsözni.

Ültem némán közte és a magyar edzők között, ő meg csak beszélt a Realról, meg a borokról, meg a Kispestről, és fizetett. Már nagyon rossz érzésem volt, hogy meg sem szólalok, így egyszer, amikor Öcsi éppen ivott, összeszedtem a bátorságom és az egyetlen dolgot, amit a reggeli csapatösszetartáson hallottam: Öcsi, szerinted nem lenne jobb, ha a magyar válogatott 4-4-2-ben játszana? Kiszáradt a szám, mire kinyögtem, és már láttam is, amint a többiek éppen röhögni kezdenek, de Ő felnézett, a vállamra tette a kezét és azt mondta: hiszen ezt magyarázom én is állandóan a Mészölynek.

Puskás Ferenc bevetésen

AFP

Mintha villám csapott volna le. Mindenki engem nézett, Öcsi mosolygott, ismét megveregette a vállam. Ezzel pedig felkent engem a magyar labdarúgás papjává.

Két héttel azután, hogy hazajöttünk, hívtak a Dózsától, hogy hallották, mekkora stratéga vagyok, nekik pedig mindig az ilyen feltörekvő tehetségek kellettek, nem akarok-e a nagycsapat edzője lenni. Az lettem. Egy évig. Akkor a 14.-ek lettünk, de mindenki láthatta, hogy a keret volt gyenge és nyomták is a csapatot. Kirúgtak, de másnap már hívott is a Pécs.

Azóta 16 csapatnál voltam sikeredző, évi átlagosan 17 milliót kerestem, és kétszer felvetődött, hogy szövetségi kapitány lehetnék.

De ma már inkább az egyik sporttévé szakértője vagyok, télen egy szőlőzsírt, nyáron egy hangyaölőt reklámozok az ingem gallérján.

A világbajnokság alatt pedig majd ide írok, és elmagyarázom szakértő szemmel, mit csinálnak rosszul Brazíliában az edzők. Jót nem tudnak. Ők nem Puskás Öcsi papjai.

„Csimbókné Lajos Aranka, született Csimbókné Lajos Aranka vagyok.”

 A Lőrinc mondta, hogy írnom kell a megfigyeléseimről, pontosabban a Lőrinc azt mondta, hogy majd rendszeresen posztoljak, mire én mondtam, hogy posztolni azok a nagydarab napszemüvegesek szoktak a Viktor úr házánál, de a Lőrinc azt mondta, hogy jajjaaranka – mindig ezt mondja, hogy jajjaranka –, magát meg honnét szalajtották, a posztolni azt jelenti, hogy ki kell írnia az internetre, amit tapasztalt. Én egyelőre csak annyit tapasztaltam, hogy mindenki ideges lesz, ha elmondom az őszintét.

A Lőrinc egyébként nagyon derék ember, szép, egészséges, fess férfiember, mindannyian nagyon örültünk, hogy ő lett a polgármester, azaz a Márton annyira nem örült, szerinte  nem szép dolog, hogy törvénymódosítással csináltak polgármestert a Lőrincből, meg hogy összefonódás, de Márton mindig csak okoskodik, bár azóta a Mártont nem láttuk.

Szép új stadion is épült

Stiller Ákos

Itt van ez a szép új stadion, nem teljesen értem, hogy egy stadionnak minek kell kupola, régen csak a korlát volt, ott szotyolázott a falu, amikor 6-2-re vertük a Bicskét, amit onnét tudok, hogy a Gabi, az unokaöcsém is játszott, nagyon ügyes fiú volt, kár, hogy később elzüllött, most valami államtitkár Pesten. Szóval, akkor még volt az a bódé, a „Sport” büfé, azt slussz, nem ilyen kupolák. De erre azt mondják, hogy én ehhez nem értek, ez az organikus építészet vagy mi, az ember és természet harmóniáját szimbólumozza, hogy miként ér össze – így mondták – a civilizáció az anyatermészettel, de én csak azt láttam, hogy a Viktor úr telkével ér össze. Erre a Lőrinc azt mondta, hogy semmit nem mondott, csak legyintett. Pár nap múlva jött egy papír, hogy ki vagyok nevezve a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia játékos-megfigyelőjének.

Csak figyeljen, Aranka, ne csináljon semmit, csak figyeljen, mondta a Lőrinc, én meg azóta figyelek. Rengeteg érdekes dolgot figyeltem meg, de ezt most nem tudom elmesélni, mert jött néhány napja a Lőrinc, hogy nagy szakmai stábbal utazunk ki a világbajnokságra, és nagyon fontos, hogy minden szakmai terület képviseltesse magát, abszolút hivatalosan persze, így nem lesz olyan föltűnő, ha bekokózva fetrengenek a Kopakabanán, és nevetett. A Lőrincnek mindig olyan jó viccei vannak, kár hogy nem értem őket, de ezen nem érek rá jelenleg töprengeni, mert most itt ülünk a Zsuzsival ebben az elkülönített reptéri szobában egy csomó brazil között, és mindenki olyan csúnyán néz ránk, majd, ha kiengednek, elmondom hogyan kerültünk ide, most azonban várom, hogy a Lőrinc végre telefonáljon.

U Máté, a jövő reménysége

19 éves vagyok. Az U 21 és a Videoton II játékosa. Rendbe van a fizu – a Viktorék tömnek minket rendesen –, de tovább kéne lépjek. Felkészülés alatt elmegyek Nyíregyre próbára, ott a feljutás miatt biztosan erősíteniük kell. Állítólag 4-5 kiló plusz prémium simán összejöhet, de nem akarom nagyon beleélni magam, mert a végén külföldit hoznak a helyemre.  De jól jönne egy felnőtt válogatott meccs! Sokat dobna az értékemen.

Most a Pinyő, hál Istennek az NB1-s fiatalokra épít, úgyhogy bemutatkozni nem is lenne lehetetlen. Milyen jó is azoknak, akik a nyáron vb-meccset szereznek maguknak! Pörögni fog a piac, az tuti. Vladan (Filipovics – a szerk.) vb-meccsel a hátam mögött biztos tudna szerezni külföldön próbát. Mondjuk én beérném az osztrák másod-harmaddal: 8 ezer euró alap, plusz prémium és kocsi, lakás. Ráadásul, ha jól megy, azt se nézik, ha rögtön a meccsek után cigizel és piálsz.

AFP / Vanderlei Almeida

Persze, én most ráérek rágódni, júl 13-ig meccsnézőbe leszek, lájti bulik és pihegés.

Zsolti, csapos

Zsolti vagyok, a Darázs bistro & fun csaposa. Ez a negyedik vb-m itt. A legjobb meccsem az volt, amikor Zidane lefejelte Materazzit, és tizenegyesekkel nyertek az olaszok. Paul Verlaine háziköltő és törzsvendég elvesztett egy külön fogadást, és mindenkit meghívott egy grappára. A tippjátékot én nyertem: azzal, hogy eltaláltam a világbajnokot, elvesztettem négy állandó kuncsaftot, de elvittem a bedobott pénznyereményt.

Lassan most is összeáll a Darázs Tippelj és Tolódj! vb-játákának résztvevő mezőnye. Megint sokkal többen vagyunk, mint amennyien lejárnak ide inni. Így aztán borítékolható, ha külsős nyer, ismételten jóízű anyázásba fognak a törzsvendégek. Ahogy nézem, a legtöbben tutisták, és a brazilokra, argentinokra meg spanyolokra tesznek. A legcukibb Csabi, akinek nem szóltunk, hogy nem jutottak ki a dánok, ő meg mindig rájuk fogad.

Ha fontos európai csapatok nem hullanak ki korán, rendben lesz a kassza. A németeknek, az olaszoknak és a spanyoloknak mindenképp ott kell lenniük a végelszámolásnál, mert úgy végig biztosított a teltház. Van egy chilei szurkerem, aki pálinkában utazik, meg egy portugál, aki vb idején csak pezsgőt iszik, őket is jó lenne sokáig megtartani. A Lajos hoz egy egész elefántcsontparti különítményt, akik Louis Vutton-táskákat árulnak a belvárosban, de ha a brazilok döntőbe jutnak, kapunk brazil dobosokat is.

AFP / Igor Kostin

Nem mindegy tehát, hogyan alakulnak a meccsek a csoportban. Ráadásul idén kivetítőt is bérlek, mert akik bejárnak, azt mondták, hogy ha a vizezett sörért nem is hagynak el, de ha továbbra is lapostévével akarom őket itt tartani, akkor testületileg átmennek a Cosmo sportsba. Ott még a felszolgálók is csajok.

Dr. Másrészt, politológus, politikai szakértő

Most akkor egy hónapra hagyjuk a politikát, csak sör meg focivébé van! – na, ez az, amit senki nem gondol komolyan. Futball politika nélkül? Elképzelhetetlen! Most, amikor a történelem egyetlen igazi „futballháborújának” egyik résztvevője, Honduras ismét ott a mezőnyben? (1969-ben százórás háború tört ki a Honduras-Salvador selejtező után, amit a vendégek 3-2-re megnyertek, kiejtve ezzel Hondurast. A háború 4 nap után határmódosítás nélkül zárult.) Amikor Irán és az USA simán összekerülhetnek, ha továbbjutnak a csoportból? Amikor a komoly szociális feszültségektől sújtott Brazília hónapok óta a drága rendezvény miatt forrong? Vagy, amikor egy fél világ várja lélegzetvisszafojtva, hogy a csoportjukból továbbjutó  németek és oroszok találkozóján Angela Merkel beül-e az orosz notabilitások közé Porto Alegrében? Hogy beszélhetnénk így a politika és a sport szétválaszthatóságáról? 

Kelet-európai szociológus hallgatók százai nézik az ösztöndíj lehetőségeket Bosznia-Hercegovina vagy Belgium futballsikereit látva, hogy „a 2014-es brazíliai futball világbajnokság hatása a társadalmi kohézióra, különös tekintettel a nemzetiségek iránti toleranciára” témakörben pályázatot nyújthassanak be külföldi részképzésre. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy a kérdés: diktatúra, demokrácia, netán a fél-autoriter állami berendezkedés a legkedvezőbb a futballkultúra szempontjából, aktuálisabb, mint valaha. Szóval ne felejtsük el a politikát a következő hetekben sem, mert enélkül még csak futball sincs! (Mi, felemelkedő stadionépítő nemzet már csak tudjuk… ) 

Kocsis "Kocka", filmkritikus

Mi az izgalmas, mi a katartikus? Egy filmkritikus is ezekre a kérdésekre próbál választ kapni egy focimeccsen, amikor négy héten át a mozi helyett a közvetítésekben koslat drámák, thrillerek, burleszkek, csavaros sztorik és megdicsőülő vagy elbukó hősök után. De vannak-e még történetek a modern futballban? Vagy be kell érnünk a Messi öklendezéseivel vagy Cé Ronaldot vuduzó sámán megnyilatkozásaival? 

Hogy kiktől várom a momentumokat? Első blikkre az extra motivált bosnyákoktól, a multikulti belgáktól, vagy a mindig erős, de nem elég jó chileiektől, és a leszállóágban lévő, de mindig stílusosan bukó olaszoktól.

Fazekas István

Sepp Blatter, FIFA-elnök sci-fi-vé alakítaná a tornát – én köszönöm, idén még megelégszem hús-vér szereplős drámákkal is.

A hetedik

Állandó szerzőink mellett minden héten lesz egy-egy vendégszerzőnk, aki a megelőző játéknap rá legnagyobb hatással bíró érdekességeire, momentumaira reflektál a saját nézőpontjából.