Macsó ellenforradalomként, a társadalmi mélymúltból fakadó harcias viselkedésként írja le az Orbán-kormány sportpolitikában is megnyilvánuló szellemiségének lényegét a HVG cikkének szociológus szerzője, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, Hadas Miklós.
Ez a sportpolitika minden fontos elemében szemben áll az elmúlt évtizedekben a nyugati országok többségében ki-kristályosodott gyakorlattal. Ugyanakkor számos tekintetben kísértetiesen emlékeztet az előző periódusok diktatúráinak sportpolitikájára. Így például a futballstadion-építési lázat hevítő beállítódás párhuzamba állítható korábbi korok diktátorainak vízióival, hogy a nagy tömegeket megmozgató, rituális jellegű „sportünnepek” képesek lehetnek a kollektív egység megjelenítésére.
Néhány további példa, amelyek egyaránt értelmezhetők tudatos identitáspolitikai manipulációkként és a társadalmi mobilitási esélyek illúzióját fönntartani hivatott propagandisztikus üzenetekként: az államfői tisztség sportolóra ruházása, a Nemzet Sportolója cím létesítése, az iskolai testnevelés propagálása, a sporttudomány felsőoktatásban is érvényesülő pozitív diszkriminációja, a rendpárti kormánydiskurzus sport által ihletett metaforáinak szaporodása.
Hadas Miklós írását a HVG év végi dupla számában olvashatják.
Úszóelnök: Sokadszorra alázzák meg Virth Balázst
Wladár Sándor szerint az, ahogyan Milák Kristóf korábbi edzőjével bánnak, egyenesen történelemhamisítás. Úgy fogalmazott: „fekélyes a seb, és egyre mélyül. Hosszú időt igényel a gyógykezelése”.
