A brit David Haye már régóta készül összecsapni Vitalij Klicskóval, de legutóbbi interjújában elárulta, hogy nem hajlandó Ukrajnába utazni ezért, mert az őrült rasszisták miatt fenyegetve érzi az életét.
A britek nehézsúlyú öklözője kizárta, hogy Ukrajnába menjen csatázni az idősebb Klicsko fivérrel, mert szerinte a fajgyűlőlet olyan méreteket öltött az országban, hogy egy fekete embernek nem lenne biztonságos ott megjelennie.
Haye tavaly egyszer már összecsapott Hamburgban egy Klicskóval, csak akkor éppen az ifjabbikkal, Wladimirrel. Akkor nem jött ki neki a lépés, ugyanis a nehézsúlyú WBA-címmérkőzésén elvesztette az övét az ukrán bokszoló ellen.
A 31 éves sportoló ezek után úgy döntött, hogy a legmegfelelőbb hely a küzdelemre, újfent Németország lehetne: "Soha nem voltam még Ukrajnában, de azt hallottam, hogy az nagyon veszélyes lehet egy fekete ember számára. Őrült rasszisták vannak ott, akik már többször is halálosan megfenyegettek. Így tehát azt gondolom, hogy Németország lenne a legjobb és legbiztonságosabb hely arra, hogy Vitalijt legyőzzem, és élve távozzak a stadionból."
A két ukrán óriás általában második hazáját, Németországot választja a küzdelmei helyszínéül, amivel Haye-nek nincs is problémája. Ám az ellenfélválasztásukkal nem mindig ért egyet: "Vitalij szeret olyanok ellen küzdeni, akiknek esélyük sincs a győzelemre. Ezek után pedig megpróbálja elhihetetni a saját csatornájával, az RTL-el és a világgal, hogy kemény ellenfelet győzött le. Ezen csak nevetni tudok."
Végül a saját motivációjáról is beszélt: "Vitalij sokszor mondta már, hogy ki tudna engem ütni. Ez butaság. Én túl gyors, túl szexi és túl tehetséges vagyok ahhoz, hogy kikapjak egy lassú robottól, Ukrajnából. Azt hiszem kettőnk küzdelme az, amit az egész világ látni akar. Engem nem érdekel az, hogy 50 gyengébb ellenféllel küzdjek, én a nagy meccseket akarom." - olvasható a Sportmail oldalán.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
