Feltöltjük a hűtőt, beruházunk új televízióra és kibéleljük a kanapét pokróccal. Kezdődik a foci-Eb, tehát megáll az idő, s minden viszonylagossá válik. Bárcsak mi is ott lehetnénk!
A foci az elmúlt évtizedekben, legfőképpen az idegenlégiósok szerepeltetése elől minden gátat elbontó Bosman-szabály óta globalizálódott, a (gazdag) klubcsapatok szép lassan fontosabbak és erősebbek lettek a válogatottaknál. Akinek van szeme, látja: egy barcelonai, londoni vagy müncheni világválogatott a játék minőségében, marketingértékben, a rajongótábor nagyságában mind-mind partiban van a brazil Selecaóval, a Nationelffel vagy a Squadra Azzurrával is. És még finoman fogalmaztam.
Mellette zajlik egy kommunikációs robbanás: a napnak nincs olyan időszaka, amikor az éhes fogyasztó ne csillapíthatná fociéhségét, a számtalan sportcsatorna egyikén, a videomegosztó portálokon, vagy az okostelefonját nézve a buszon.
Évtizedekkel ezelőtt ünnep volt minden foci Európa-bajnokság, egészséges férfiak tömege kapott el súlyos betegséget és került táppénzre, legalább húsz napra, nyavalyáját fegyelmezetten a kanapén kipihenve. Közben meg ment a tévé.
Valahogy máshogy fontos most egy nagy nemzetközi torna, beszorult két Bajnokok Ligája évad közé, ahol fáradt sztárok próbálnak még egy kis energiát kifacsarni magukból, nemzeti keretek közt. Nyilván nagyobb lenne a hőfok, ha a saját csapatunk ott lenne, ha huszonhat év után magyaroknak is szurkolhatnánk egy világversenyen, de megint lecsúsztunk.
Szóval minden az egyszerű magyar drukker ellen szól. Ellenem is, magyar szurkoló vagyok. És pár órával a kezdés előtt várok egy lengyel-görögöt, és felvillanyoz egy orosz-cseh csoportmeccs.
Mert bármit is diktál a józan ész, ez egy foci-Eb. Ilyenen futott be Platini, nem kellett vb-t nyernie, hogy az egyik legnagyobbá váljon. Vagy Gullit, Van Basten, meg Rijkaard, azzal a holland tizeneggyel, akik ott és akkor bárkit megvertek volna, és ezt tudta mindenki a világon. Panenka is Eb-n lőtte azt, amit azóta sem sokan, szénné alázva a döntőben a német kapust, bizonyos Maiert.
Sőt életem legjobb meccse is egy Európa-bajnoki csoportmeccs volt, kétezerben, a szlovének játszották a szerbekkel. Három-három lett és aki látta, az biztos, hogy egy életre megjegyezte. A szünetben a szlovének vezettek hárommal, a végén örültek, hogy kihúzták egy döntetlenre. Mi meg, semleges nézők, akik láttuk, sikítoztunk a gyönyörűségtől. Mert abban minden benne volt, ami egy meccsben benne lehet, dramaturgiailag megegyezett a legjobb Shakespeare-drámákkal, és még csak sajnálni sem kellett senkit a végén, mert mindenki győztes volt akkor a pályán.
Hát miért ne történhetne csoda most is? Eb van, bármi lehet. Hiányoznak a brazilok, meg az argentinok, egy kicsit Nigéria is, de azért a világ legjobbjai itt vannak.
Majdnem, mint egy vébén.
A NAP MECCSEI
Lengyelország - Görögország (18h)
Óriási döntetlen, vagy nyernek a lengyelek, vagy a görögök.
Látszólag a hazaiaknak áll a zászló. Egyszerű (nem lengyel, ill. görög származású) futballszerető polgár ezt úgy állapítja meg, hogy megnézi a menő angol fogadóirodák esélylatolgatásait, megtekinti az aktuális oddsokat, és tanulmányozza a két csapat selejtező eredményeit és a felkészülési meccseket. A fogadóirodák jóval sanszosabbnak tartják a lengyel győzelmet, ez tisztán látszik. Sőt, még egy szelíd döntetlen is vadul fizet a bátor vállalkozóknak.
A házigazdák válogatottja az utolsó öt meccsén nem kapott ki, és ebbe beleesik egy portugálok elleni döntetlen Varsóban, valamint négy győzelem. Ebből mondjuk három egy-nullás, nem túl erős ellenfelek ellenében, a negyedik meg Andorra ellen egy négyes, azok azért nem a brazilok. Jós legyen a talpán, aki ebből az eredménysorból levon valami messzemenő következtetést, pláne sportszakmait.
Legnagyobb sztárjuk Robert Lewandowski, a Dortmund gólvágója, ő sokat tehet azért, hogy a csapata túlélje a csoportmeccseket. Ha el nem önzőzi.
A görögök körül csend van, de hát miért is ne lenne az. A nyolc évvel ezelőtti váratlan Eb-győzelem mostanra - Görögországon kívül - feledésbe merült, elkopott, abból nem lehet dolgozni most. Annál inkább lehet abból, hogy a selejtezőcsoportjukat megnyerték, mégpedig veretlenül. Igaz, az azóta lezavart felkészülési meccsek sorozata nem kiköpött diadalmenet, de a románoktól elszenvedett egy-hármas meccset kivéve nem is égés. Emellett bármikor felsorolunk öt nagy görög fociklubot, mondjuk öt nagy lengyelt nem biztos. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a görög bajnokság - még ha messze van is - igenis erős, és egy ilyen bázissal a háta mögött egy válogatott, pláne ha jó szériát kap el, bármire képes. És ezt a görögöknél jobban - kettőezernégy óta biztosan - senki sem tudja. Akkor lettek Európa bajnokai.
Szóval, ha engem arról kérdeznek, hogy mi lesz, azt mondom: taktikus iksz. Senkinek nem fáj, és mindenki esélyes marad a továbbjutásra.
Az angol fogadóirodák meg - le vannak ejtve.
Oroszország - Csehország (20.45)
Az oroszoknak hagyományosan jól megy az Eb-n. Emellett még jók is. Kapaszkodhatnak a csehek, ha partiba akarnak lenni. A kapusuk jó, de ez lehet, hogy kevés lesz....
Az oroszokhoz, mármint a focijukba annyi pénz áramlott az elmúlt tíz évben, mint nagyon kevés helyre a világon. Ha tetszik, fizetésben nemhogy elérték, de le is hagyták Európát. Balga az, aki nem számol ennek a ténynek a pozitív hatásaival. Nem csak a kosz ragad, a focitudás is, ha az ember ügyesek között gyakorolja. És az oroszok előtte sem voltak falábúak, olyannyira nem, hogy az első Európa-bajnokságot ők húzták be, ötvenkét éve.
Ez régen volt, de az oroszok most is jók. Arsavin és Pavljucsenko kifejezetten kedvencnek való, akármikor lehet szurkolni értük, mert képesek varázsolni. A mester pedig Dick Advocaat, jobb, tapasztaltabb vezért nehéz találni. Egyetlen hátrányuk, hogy már régen vége a bajnokságnak, de ez annak hátrány, aki Oroszországban játszik. Ez azonban időnként előny is lehet, a dánok strandról nyertek aranyat húsz éve, szóval a logika néha cserbenhagyja a szurkolót.
Mindemellett az orosz válogatott felkészülése sem szégyellnivaló. Leverték a dánokat Koppenhágában, az olaszokat meg Zürichben, meggyőző fölénnyel. Uruguay és Litvánia ellen ugyan becsúszott egy döntetlen, de vereséget már régen kóstoltak. Szerintem most sem fognak.
Az orosz válogatott ellenfele az első körben a cseh válogatott. Tudjuk kik, most vertük meg őket Prágában, csendesen, kettő-egyre. Legnagyobb sztárjuk a kapusuk, és az nem jó ómen. És bár ők is nyertek már Eb-t, de az régen volt, még ha Panenkára emlékszik is a világ, a mostani tizenegy abból már nem profitál.
Már kijutni sem volt egyszerű a csehek számára, hiszen pótselejtezőre kényszerültek, Montenegró ellen. Két győzelemmel jutottak tovább ugyan a tornára, de felkészülésük sem volt zökkenőmentes. Az íreket nem tudták legyűrni Dublinban, Izraelt kettő-egyre sikerült megverni, aztán jöttünk mi, magyarok, egy hete, hogy kikaptak tőlünk. Nem túl jó előjelek, de remény van, még a csoportból való továbbjutásra is, hiszen a lengyel vagy a görög válogatott sem erősebb papíron a cseheknél.
Az orosz viszont annak tűnik.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
