Gyorsan megtelt az urna, amit a fehérvári jégkorongcsapat baráti köre állított a jégcsarnok bejáratához a Graz elleni EBEL-meccs előtt. Az érkező szurkolók magától értetődő lazasággal dobálták be az ötszázasokat, ezreseket, egy- vagy tízeurósokat. A meccs végére az osztrák-magyar-szlovén-cseh vegyes liga vezetősége által kiszabott 3000 eurós klubbüntetés java része kijött az adományokból.
Fehérváron még mindig sokan úgy érzik, mostohagyerekként kezelik őket az Erste Bank Ligában. Pedig a 2007-es első indulás óta hatalmas utat tett meg a csapat, az azóta névváltoztatáson is átesett SAPA-Fehérvár AV 19 (akkor még Alba Volán). A fejlődés nem egyenes vonalú, de folyamatos. Az első szezonban hónapokat kellett várni az első győzelemre és minden pontszerzés bravúrnak számított. A vezetőség mégis egyértelműen kijelentette, visszafelé nincs út, a magyar bajnokság már nem elég. A következő években lassan szilárdította pozícióját a gárda a nemzetközi ligában, a fehérvári jégcsarnokban egyre nehezebb volt győzni a vendégcsapatoknak, egyszer már a rájátszásba is bejutott a csapat. Idén is ez a minimális cél, a szezon eddig lejátszott meccsei alapján úgy tűnik, reálisan.
A Volán a Graz-meccs előtt ötödik a táblázaton, az első hat automatikusan play-off résztvevő. (Azóta kikaptak a listavezető Linztől, négy fordulóval az alapszakasz vége előtt a még biztos rájátszást jelentő 6. helyen állnak négy pont előnnyel, két hazai és két idegenbeli meccsük van hátra. Ha kicsúsznak a hatból, újabb kört kell teljesíteni a legjobb nyolcért.) A Salzburg elleni hazai meccsen volt egy kisebb balhé, egy hokibunyó alatt az egyik néző áthajolt a plexi fölött és adott egy kokit az egyik vendégjátékosnak. A Volánnál azonnal jelezték, hogy együttműködnek a szövetséggel, a bűnöst – ha meglesz – kitiltják a csarnokból, a Salzburg nem tett feljelentést. Ám a pénzbírságot így sem úszták meg, ezért gondolták úgy a szurkolók, majd ők összedobják.
Sok mindenről árulkodik a történet. Egyrészt a szenvedélyről, amit Fehérvár érez a csapata iránt. A meccseken rendre telt ház van, ez durván 3000 nézőt jelent. A magyar hoki amúgy is az emócióról szól elsősorban, a profi körülményeket, amik egy NHL-, vagy nyugat-európai csapatot körülvesznek, Magyarországon szívvel szokás pótolni – pályán és pályán kívül. Ez a titka a sportág nagy felfutásának. De a rendszeres és megoldatlan anyagi problémákat is jelzi a szurkolói gyűjtés, a fehérváriak tisztában vannak vele, komoly anyagi gondokat görget maga előtt a klub. Költségvetésük EBEL-szinten a három legkisebb között van: mintegy másfél millió euró. De itthon ezt az összeget is nehéz előteremteni évről évre. A Volán a szakadék szélén táncol, egyensúlyoz. Jelenleg 100 millió forint körüli a tartozás. Igaz, nem felelőtlen herdálásnak köszönhetően. A legtöbb pénzt ugyanis nem a nagycsapat, hanem az utánpótlás-akadémia viszi el.
2010 tavaszán, a választási kampány közepén jelentették be, hogy Székesfehérváron elindul Magyarország első jégkorong-akadémiája. Az ifjabb Ocskay Gáborról elnevezett intézményben hat korosztályban több száz gyerek hokizik, ellátásukat, iskoláztatásukat a várossal és helyi intézményekkel együttműködve oldja meg a klub. A politikai kontextust azért említettük, mert a fehérvári arculat egyik konstans elemeként emelte fel a csapatot a propaganda, a szakosztályvezető Ocskay Gábor még választási plakáton is szerepelt. Azt mondja, az akadémia elindítása saját ötlet volt és nem „fenti” biztatásra született – az viszont kétségtelen, hogy a TAO-s támogatások ígértnél későbbi beindulása miatt az első 16 hónapot a felnőtt csapat költségvetéséből kellett finanszírozni. Ezt a lyukat pedig azóta sem sikerült betömni, a százmilliós hiányt görgetik maguk előtt. Ocskay mégsem érzi úgy, hogy magára hagyták volna a klubot.
"Amikor segélykiáltást hallattunk, eddig mindig kaptunk segítséget - mondja -, a város mellettünk áll, remélhetőleg ezután is számíthatunk a támogatására." Gyorssegélyekből költségvetést építeni nem lehet, ezt az évtizedek óta a fehérvári jégkorongért dolgozó szakosztályvezető pontosan tudja. A játékosoknak egyelőre nem tartoznak, a beszállítók felé viszont igen, az ő türelmükben bíznak, jobb híján. Az ugyanakkor fel sem merült, hogy a nagycsapat (és a Mol-ligában szereplő farmcsapat) javára az akadémiától vonjanak el pénzt.
"Az akadémia pénze nem ruházható át a klub működtetésére, de ha megoldható lenne, akkor sem tennénk meg. Egyöntetű véleménye a vezetőségnek, hogy kizárólag a fiatalok felépítése jelentheti a magyar jégkorong jövőjét, nincs más út" – mondja Ocskay Gábor. Az egyöntetű véleményt az Alba Volán SC elnöke, egyben az Alba Volán igazgatója, Tóth István is megerősíti. A fehérvári nagyvállalat már régóta kevesebb támogatást tud nyújtani a klubnak, mint a „hősi” időkben, de a vezető szerint az előre menekülés az egyetlen út.
"Meggyőződésem, hogy ha az akadémián biztosítjuk a feltételeket, akkor évek múlva saját nevelésű, magyar játékosok alkothatják a Volán első sorát. Nem lebecsülve más szakosztályok munkáját mondom, hogy nekik is ezt az utat kellene járniuk." Kérdés csak az, milyen perspektívája lesz a fiataloknak, ha közben esetleg csődbe megy a klub. Mert az adósságokat lehet görgetni tovább, az itthoni tapasztalatok szerint ennek bedőlés a vége (lásd a megannyi magyar futballklub, vagy a visszaesett pécsi női kosárlabdacsapat esetét).
Bízunk az eddigi támogatókban – mondja erre egyformán Ocskay és Tóth, a szakosztályvezető szerint a rájátszásba jutás megnyithat még több forrást, a klub elnöke viszont más lehetőséget is említ. "Nem tagadom, a Magyar Olimpiai Bizottsághoz fordulunk, mert azt gondoljuk, egy olyan egyesület, amelyik hátán viszi a sportágát, másik szakosztályában pedig olimpiai éremesélyes öttusázókat nevel és foglalkoztat, több támogatást érdemelne a jelenleginél."
A csapat a jégen remek játékkal és 6-3-as győzelemmel köszönte meg szurkolóinak a nem csak hangbeli támogatást. A Grazot idén négyből négyszer megverték, ilyesmi elképzelhetetlennek tűnt pár éve. Ahogyan az is, hogy a legendás, A-csoportot megjárt 75-76-os generáció mögött szinte azonnal feltűnjön nemzetközi szinten ütőképes magyar tehetség. Ehhez képest Palkovics, Ladányi még vissza se vonult és már itt van Sofron István, aki 23 évesen vezeti az EBEL-góllövőlistáját, olyan fizikummal, hogy alighanem sorban állnak érte hamarosan komoly európai bajnokságok klubjai.
"Jó sorba kerültem, a nagy öregek nevelgettek, mára mindent megtanultam tőlük. A fizikumomat meg szüleimtől örököltem, genetikailag elég erős családunk van" – szerénykedik Sofron, miután most olyan szólógólt lőtt, ami előtt háromszor korcsolyázta végig a pályát sprintben. Az EBEL-ből nincs visszaút, állítják a fehérváriak. A jó légiósok mellett a magyarok is csak itt tudnak fejlődni, a negyedik sor fiataljai fizikálisan egyre jobbak. A gazdag osztrák klubokhoz képest persze mennyiségben is vékony az állomány, a sérülések miatt három sor is alig jön össze néha. De ennek is megvan az előnye: a bekk Láda Balázs kényszerből centert játszik, a Graznak tanítanivaló gólt lőtt…
Úgy tűnik, tényleg nincs más út, csak az előre felé haladó – még ha nem is látni, milyen messze (közel) van a vége. Fehérváron évről évre a lyukak betömésével próbálnak építkezni: mára az ellendrukkerek is belátták, a sportág érdekében teszik. Kérdés, lesz-e akkora urna, amibe elég pénzt lehet tömni a túléléshez.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
