A nagyság ott kezdődik, ha egy csapat nem a szakirodalmat, hanem a saját játékát játsza, és azt erőlteti, nyomja, focizza rá az ellenre.
La bella Italia!
Így: gyönyörű Olaszország! A hazai sajtó dicshimnuszai mellett azzal van tele a tömegmédia, hogy a hispán Marca meg a francúz L’Equipe is a csapatról zeng – sportújságírói – ódákat. Annyi bizonyos, hogy a gazdasági válságban megreccsent taljánok kaptak egy alapos antidepresszáns-löketet. Vígság, hejehuja, ilyenek. És háromszoros vivát! (Akarom mondani: Viva!)

A hisztit, színészkedést zsigerből mesterfokon űző olaszok megmutatták, hogy a rendszerint antipatkus viselkedésrepertoár valódi commedia del arte-vá is nemesülhet. És nem csupán a büntetőjét a reneszánsz orvgyilkosok hidegvérével bepörgető Pirlo, vagy tőrvívói reflexekkel megáldott Buffon bravúrjaira gondolok. Az egyéni teljesítmények álltak össze magasabb minőséggé. Még akkor is, ha Balottelliék Mariója még nem tudta megmutatni, hogy a virgázásaiból gólok lehetnek. Az azzuri mezt – az őt ért támadásokra reagálva a legnagyobb kincsének mondó – titánjelölt még nem érett a félisteni szerepre. Végig az volt a gyanúm, hogy ha Maestro Prandelli még a rendes játékidőben lecseréli Di Nataléra, nem kerül sor a 11-esekre…

A lényeg persze a végeredmény, és az, hogy a legendásan deffenzív olaszok végre valahára megmutatták, hogy az Il metodo nem csupán reteszelést, de támadást is jelent. Méghozzá magabiztos, lehengerlő labdabirtoklással kísérve. 60:40-ről a meccs végére 70:30-as arány lett ide. Pazar.
A játék- és a nemzetkarakter közötti összefüggéseket veséző futball-habitológiai szakirodalom alapállításainak egyike, hogy a latinos labdabűvölés csak és kizárólag a fegyelmezettségel párosítva hatékony. A calcio olyan, mint a családi manufaktúrák, kékvérű famíliák cégbirodalmai, északi hegylakók és szicíliai parasztok által tető alá hozott, tudatos márkaépítéssel, sznobériával megspékelt, de azért a napfényes életörömön alapuló „Made in Italy”. A minőségi olasz módi megteremtéséhez és életben tartásához persze nem elég a forma ismerete. Tartalom is kell bele. Focira fordítva: a sémák, játékszervezési modellek, felállások minden tankönyvben benne vannak. A spanyolos-brazilos diagonál, a holland rombusz, vagy a zónázós emberfogás definícióinak bebiflázása azonban kevés. Pontosabban: semmi. A nagyság ott kezdődik, ha egy csapat nem a szakirodalmat, hanem a saját játékát játsza, és azt erőlteti, nyomja, focizza rá az ellenre. (Mint az egykori, értsd: 1920-1930-as évekbeli MTK-ban kikristályosodott, és az Aranycsapat által művészetté fejlesztett ám mára kihalt magyaros stílus, amelyet minden, abban a futball-kultúrában nevelkedett labdakergető ismert, így nem kellett magyarázni, csupáncsak a legmagasabb szinten játszani.)

A 2006-os világbajnokság után úgy látszik az olaszoknak ez megint sikerült. Tegnap mindenképp. A 11-es rugás legújabbkori mestere pedig kétségtelenül a meccseken szemmel láthatóan évtizedeket öregedő Andrea Pirlo. Csak bírjon még két meccset tüdővel.
Itt az indoklás, miért fizetett egy párizsi luxusszállodáért az olimpia idejére Novák Katalin hivatala
Az olimpiára már több hónappal az államfői lemondás előtt lefoglalták a szállást, így az új köztársasági elnöknek és kíséretének is rendelkezésére állt 15 szoba 18 éjszakára. Sulyok Tamás viszont csak három napot töltött a francia fővárosban.
