Jó első félidőt hozott a két nagy futballnemzet csatája az Eb negyedik negyeddöntő mérkőzésén. Főleg úgy, hogy biztonságos, agyonvédekezős meccset várt mindenki. Ehhez képest nyílt sisakkal, gólra törő játékkal rukkolt ki mindkét csapat, s bár jól védekeztek, és nem rúgtak gólt az első negyvenöt percben, mégis pörgős, lüktető első részt láthattunk.
Olyannyira, hogy az első öt percben már gólcsere történhetett volna, de az angolokat megmentette a bal kapufa, az olaszokat pedig a kapusuk, Buffon. Előbb De Rossi lőtt ballal egy óriási oldalsó lécet, hibátlan, lefelé csapódó lövés volt, nem Hart kapuson múlt, hogy kimaradt. Johnson válaszolt, egészen közelről emelt kapura, Buffon hihetetlen reflexszel lekapta a levegőből a lövést.

AP / Kirsty Wigglesworth

Ezután negyedóráig az angol csapat határozta meg a meccs ritmusát, Rooney egy fejese fölé ment, majd szép lassan felerősödtek az olaszok. Olyannyira, hogy a félidő utolsó harmadára már többet volt náluk a labda, és a kapura lövések aránya is jóval több volt az adatlapjukon. Balotelli járt legközelebb a gólhoz, ha egy gondolattal gyorsabb, akkor egy kiugratás után szerezhetett volna vezetést a csapatának, Terry nagyot mentett ekkor.

Tizenhat-négy lett a félidő végére a kapura leadott lövések száma a statisztikákban, az olaszok javára, de ez nem mutatja a meccs valódi képét, egyenlő volt a küzdelem. És zavart okozott az angol válogatott többször is, más kérdés, hogy nem lett kapura lövés minden támadásuk vége. Az olaszok - Balotelli és Cassano révén - tüzeltek mindenhonnan.
A második félidő elejét megnyomta Olaszország válogatottja, jobbak voltak ekkor a kékek. Annyira, hogy Balotelli gólt szerezhetett volna, de öt méterről Hartba bombázott, a kipattanót pedig Montolivo oldotta meg ész helyett erőből. Ezután a színes bőrű játékos magának csinált helyzetet, a tizenhatoson belül ollózott éppen csak fölé.

AP / Kirsty Wigglesworth

Érezte az angol kapitány, hogy nem megy úgy, mint a meccs elején, ezért kettős cserével próbálkozott. Walcott és Carrol kellett volna, hogy felrázza a brit csapatot, már csak azért is, mert Rooney-nak nem ment ezen az estén, csak árnyéka volt önmagának, helyzetbe sem tudott kerülni, szóval elkelt neki a segítség ott elöl.

De ez a meccs nem az angol csatárokról szólt, sokkal inkább a védelmükről, és itt muszáj megemlíteni Terry teljesítményét. Egyszerűen fantasztikus, amit ez az ember összefocizik a védelem tengelyében. Mindig jó helyen áll. Mindenhova odaér. Minden lövésbe belelép.

AP / Matthias Schrader

S a második félidőben kellett is az angoloknak a stabil védősor, mert gyakorlatilag nem támadtak már, csak próbálták megúszni az olasz rohamokat, és a lövöldözést, amit rendeztek Balotelliék. Olasz fölényben teltek el a meccs hátralévő percei, de a döntetlenszag végig lebegett a levegőben. Nocerino a legvégén eldönthette volna a meccset, mármint a rendes játékidő végén, de Johnson az utolsó pillanatban belépett a cserecsatár lövésébe, s így jöhetett a hosszabbítás.

Nem változott semmi az extra időben, az olaszok uralták a meccset, és egy kapufáig jutottak. Diamanti félig lövés-félig beadás kombója pattant ki a bal kapufáról a századik perc környékén, szerencséje volt Hartnak, mert vetődött ugyan, de befért volna, ha tíz centivel arrébb megy a lövés. Az angolok elfogytak már teljesen eddigre, csak arra tellett az erejükből, hogy kihúzzák valahogy kapott gól nélkül. Még egy lesgólt kaptak Nocerinótól, de tényleg les volt, tehát nem számított.

AP / Georgio Borgia

A labdarúgó-mérkőzések nagy szerencse-showja, a büntetők következtek százhúsz játékkal eltöltött perc után. Ez pedig az olasz csapatnak sikerült jobban, tőlük csak Montelivo hibázott, az angol csapatban viszont Young kapufája és Cole rossz büntetője már kettő hibát eredményezett. Olaszország válogatottja 4-2 arányban megnyerte a büntetőpárbajt, és jutott - teljesen megérdemelten - a legjobb négy európai válogatott elitklubjába.

AP / Matthias Schrader