Háromgólos hátrányból állt föl a női vízilabda-válogatott és nyerte meg a Kína elleni meccset 11-10-re. Gangl Edina a kapuban parádésan teljesített.
„A meccsek után szeretek szellemeseket mondani, de bocs, ha most nem megy, jobban elfáradtam, mint a játékosok” – mondja Merész Bandi kevéssel a Kína elleni mérkőzés lefújása után, nagyjából kétkilónyi súlyveszteséget elkönyvelve a meccs hevével együttjáró izzadás miatt. Kérdik tőle, hogyhogy ennyire hevesen éli meg a történéseket, hogy gyakorlatilag mindenéből facsarni lehet a vizet.
„Hölgyekről beszélünk, akik mellett nem lehet érzelmek nélkül tevékenykedni. Ők beviszik a vízbe, és ha pozitívan élik meg, csodás magasságokba repülhetnek az érzelmek által. Engem meg nem azért fizetnek, hogy csendben üldögéljek a padon, nekem is bele kell adnom mindent, amit lehet.”
Merész Bandi amúgy tényleg csodát tett. Nem ma, hanem az elmúlt két évben. Itt egyetlen olyan csapat van, amelyben tizenegy játékos cserélődött négy esztendő alatt: a miénk. Normál esetben ilyen körülmények között lehetetlenség olimpiára érett együttest építeni – Merésznek sikerült.
Már az amerikaiak elleni mérkőzésen látszott, nagyon egyben van a gárda: a Team USA a világ legjobb együttese, a sportág jelentős igazságtalansága, hogy eddig még nem nyertek olimpiát, miközben térdig gázolnak az egyéb aranyérmekben, legyen szó világbajnokságról, Világligáról vagy Világkupáról. Szóval, velük partiban lenni, bírni ellenük fizikálisan és mentálisan: óriási tett.
Ezek után jött a világbajnoki ezüstérmes kínai együttes. Nyolc éve játszanak összezárva, elég masszív gépezet. Igaz, ez egyszersmind a hátránya is, hiszen tényleg gépként játszanak. Improvizáció alig, igaz, amit tudnak, azt hozzák, gond nélkül.
És amíg nem figyeltek eléggé a lányok, addig elmentek szépen, mégpedig sokkal. Nem volt mit tenni, mint hátramenni a fegyvertárba, és előhozni néhány olyan eszközt, amit nem feltétlenül akartunk most elsütni.
„Fecsó bácsiéktól tanultuk ezt a védekezést – meséli Merész. – Ő kockának hívta, Kásás Tomiék játszották még fiatalon, amikor juniorkorukban először végigverték a világot. Speciális formája a zónának, a női mezőny nem ismeri, mi dobjuk be először. Azt már láttuk a két nyári felkészülési mérkőzésen, hogy a kínaiak nem szeretik, de ettől még nem akartuk most bevetni, inkább a negyeddöntőre tartogattuk volna. Mégis, azt éreztem, muszáj, mert azért negyedikek mégsem szeretnénk lenni. Most nyilván mindenki levideózta, aztán próbálnak ellene készülni is, ám ha igen magas színvonalon játsszuk, akkor azért hatékony fegyver maradhat.”
A hatékonyságról amúgy annyit: az utolsó negyedet nullára nyertük, miközben az első háromban negyedenként kaptunk 3-4 gólt.
Ebben benne volt Gangl Edina keze is: a cserekapus egészen parádésan teljesített.
„Ez a dolgom” – zárta rövidre önmaga értékelését a szemével folyamatos vidámságot árasztó ifjú hölgy, Merész pedig jelezte, a másik Kemény, Dénes által megfogalmazott kapuscsere-törvény valóban érvényes. Azaz lehet, hogy a kapusod nem igazán tehet a gólokról, mert tökéletesen telibeverik a pipát mindannyiszor, mégis, azáltal, hogy másvalaki áll szembe a lövőkkel, azok nem olyan önbizalommal kezdenek tüzelni, mint tették korábban – ennek jele volt, hogy míg a kínaiak nagy rössel púpozták a hálót Bolonyai Flóra mögött, Gangl beállását követően a kapufát kezdték forgácsolni több ízben is.
Nohát ez a mögöttese egy olimpiai mérkőzés megnyerésének – mégis, nem baj, ha hamar elül az öröm, elvégre a lányokra is bőven áll, ami a férfiaknál is érvényes: az olimpia a negyeddöntőknél kezdődik.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
