A korallok, puhatestűek, rákok és tüskésbőrűek családjában is találtak olyan fajokat, amelyek érzékenyen reagálnak az óceánok elsavasodására. A bremenhaveni Alfred Wegener Sarkkör- és Tengerkutató Intézet (AWI) tudósainak a Nature Climate Change című szaklapban megjelent tanulmánya szerint hosszú távon alapvetően megváltozik a tengerek élővilága.

Az óceánok elsavasodásának oka a légkörbe kerülő szén-dioxid növekvő mennyisége, amelynek egynegyedét az óceánok nyelik el. A vízben a szén-dioxid szénsavvá válik. Ettől a víz pH-értéke csökken, a víz savasabb lesz. Szakértői becslések szerint 2050-re az ipari forradalom előtti értékhez képest 0,26 egységgel is süllyedhet a pH-érték. Az évszázad végéig pedig 0,4-0,5 egységgel csökkenhet aszerint, hogyan változik világszerte a szén-dioxid-kibocsátás. 

Az elmúlt években a kutatók már utaltak arra, hogy a változás hatással lesz a vízi ökoszisztémára, és egyes fajok már reagáltak is rá. A veszély mértékét azonban eddig nem kutatták alaposan. Astrid Wittmann és Hans-Otto Pörtner 167 tudományos kutatás adatait elemezte, melyekben összesen 153 állatfajt figyeltek meg.

"Azt vizsgáltuk, hogy a szén-dioxid magasabb koncentrációja mellett hogy változik anyagcseréjük, növekedésük, viselkedésük, illetve a mészképződés" - magyarázta Pörtner.

Az elemzés azt mutatta ki, hogy a gerinctelenek közül elsősorban a korallokat, a puhatestűeket, a tüskésbőrűeket, például a tengeri csillagot és a tengeri sünt veszélyezteti a savasodás. A rákok, úgy tűnik, ellenállóbbak. Az állatok különböző csoportjai eltérően reagáltak a körülmények változására, mivel a kutatók szerint testfunkcióik alapvetően másképp működnek. A halak vére például közömbösíti a csökkenő pH-értéket, ám a koralloknál nem léteznek ilyen mechanizmusok.

A kutatókat meglepte, milyen könnyen viselik a halak a savasodást. A kutatás kimutatta, hogy csak a hallárvák érzékenyek az alacsonyabb pH-értékre. A tudósok ezután összehasonlították adataikat a 250 millió, illetve az 55 millió évvel ezelőtti tömeges fajpusztulással. Akkoriban ugyanilyen magas volt a szén-dioxid koncentrációja, a korallok száma drasztikusan csökkent, ellenben a halak ügyesen tudtak alkalmazkodni.