Vasárnap az Úr napja, szombat vásárnap, pénteken a vásárra kell készülni, csütörtökön az akkor gyűlölt angolok szavaztak, hétfőn csak a megyeszékhelyeken lehetett volna szavazni. A kedd vagy a szerda maradt az amerikai elnökválasztásra.
Az amerikai elnökválasztás szempontjából nagy szerepet játszik a hagyomány: az ország első emberét 140 év óta mindig egy novemberi kedden választják meg.
Az amerikai kongresszus (a törvényhozás) még 1845-ben határozott úgy, hogy az akkor még 28 szövetségi állam elektorait (akik végső soron eldöntik, ki nyeri az elnökválasztást) ugyanazon a napon kell megválasztani.
Az akkor agrárországnak számító Egyesült Államokban úgy kellett a választás napját meghatározni, hogy a termés már a csűrökben, magtárakban legyen. Ugyanakkor az időpont nem eshetett bele a télbe sem, nehogy az esetleges rossz időjárás megakadályozza a zömmel vidéki térségekben lakó választópolgárok eljutását a legközelebbi szavazóhelyiségig.
A törvényhozás elvetette a vasárnapot, mivel az a vallásos emberek számára az Úr napjának számított. A hétfőt elkönyvelték az érkezés napjának, hiszen akkoriban többnyire csak a megyeszékhelyen lehetett voksolni. A csütörtök is kiesett mint lehetséges szavazási nap, mégpedig azért, mert az akkor nem szívlelt angolok mindig csütörtökön választották meg parlamenti képviselőiket.
A péntek kedvezőtlen napnak számított, mivel a termelőknek aznap kellett felkészülniük a szombatokon esedékes hetivásárokra. Így végül csak a kedd meg a szerda maradt mint lehetőség.
A választás végül a novemberi első hétfőt követő keddre esett. A törvényhozók ezzel kizárták, hogy november elsején tartsák az elnökválasztást. A legtöbb településen ugyanis mindig a hónap első napján ülésezett a helyi bíróság. A kereskedőknek ezen a napon kellett lezárniuk az előző hónapra vonatkozó üzleti könyvelésüket, ráadásul pedig november 1. egyházi ünnep is: Mindenszentek napja.
Az így kialakult hagyomány alapján az Egyesült Államok polgárai 1872 óta mindig ezen a novemberi kedden választják meg a képviselőház (a parlament alsóháza) tagjait, valamint - egy 1915-ben született kongresszusi határozat értelmében - a szenátus (a parlament felsőháza) tagjainak egyharmadát is.
