Káprázatos szuperbuborékot fedeztek fel a Tejútrendszer "kísérőjében", a 160 ezer fényévnyire lévő Nagy Magellán-felhő törpegalaxisban.
A szuperbuborékok akkor képződnek, amikor életük végéhez közeledő masszív csillagok felrobbannak, szupernóvává alakulva át. A robbanás által keletkező lökéshullámok, szelek a világűrön keresztülszáguldva arrébb "lökik" a gázokat, valóságos üregeket "kivájva" bennük - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.
A NASA röntgencsillagászati műholdja, a Chandra felvételein a kék színben ragyogó területek a forró régiókat jelölik az NGC 1929 katalógusjelű csillaghalmazban, amely az N44-es ködbe (nebulába) ágyazódott be.
Az amerikai Spitzer infravörös űrteleszkóp által készített felvételeken vörösben látszanak a porral és alacsonyabb hőmérsékletű gázokkal telített régiók. A Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) 2,2 méteres Max Planck teleszkópjával, a látható fény tartományában készített képek viszont sárga színben tüntetik fel az ifjú, forró csillagok által kibocsátott ibolyántúli sugárzást. A többféle hullámhosszon elvégzett kutatások segítenek a csillagászoknak jobban megérteni e dinamikusan változó régióban lejátszódó folyamatokat.
Bár a kutatások során már sok minden kiderült a szuperbuborékok képződéséről, a jelenséget még mindig nem ismerik teljes részletességében. Némely szuperbuborék, például az N44-es ködben képződött is, erősebb röntgensugárzást bocsát ki, mint az általánosan elfogadott elméletekből ez következne. Az új felvételek segítenek a kutatóknak megkülönböztetni a szuperbuborék generálta különféle röntgenforrásokat.
