A gazdasági válság miatt mind ritkábban rendeznek bikaviadalt Spanyolországban, a harci bikák tenyésztői így már alig találnak vevőt állataikra. A veszteség csökkentése végett a bikák utolsó útja ezért az aréna helyett egyenesen a vágóhídra, majd a húsboltokba vezet. Mariano Cifuentes tenyésztő például 566 bikát küldött vágóhídra, és ahogy azt a spanyol El Mundo lapnak elmondta, ezzel "30 év munkája és álma veszett oda alig 24 óra alatt".

A bikák a vágóhídon egyáltalán nem hoznak hasznot, eladásuk csak a csőd záróaktusának tekinthető. A vágóhidak egy bikáért 550-600 eurót fizetnek, elenyésző összeget az állatok felnevelésének 4-5 ezer eurós költségéhez képest. A harci bikák húsa fogyasztásra valójában alig-alig alkalmas, mivel az állatok többnyire jóval idősebbek és izmosabbak a vágómarháknál.

Spanyolországban az elmúlt öt évben felére, évente kevesebb mint 1200-ra csökkent a bikaviadalok száma. A gazdasági/pénzügyi válság a spanyolok nemzeti jelképének tekintett Fiestát is több évtizede a legmélyebb válságba taszította. A viadalok száma leginkább a vidéki kisvárosokban esett vissza, a hagyományos nagy központokban, Madridban, Sevillában és Pamplonában alig érezhető a válság hatása. Miközben a nagyvárosi arénákban üzleti alapon rendezik meg a viadalokat, addig a kisvárosi viadalokat általában az önkormányzatok finanszírozták helyi fesztiválok látványosságaként. A gazdasági és pénzügyi válság azonban alaposan megrendítette az önkormányzatok pénzügyi erejét.

A gazdasági helyzet romlása felgyorsította a már évek óta tapasztalható folyamatot, a viadalok iránti érdeklődés csökkenését. Szakértők szerint ebben részben szerepet játszik a viadalok minőségének romlása is. A bikákat szerintük a hangsúlyt a szépségre és a méretre helyezve "túltenyésztették", így az állatok már nem rendelkeznek kellő kitartással, nem küzdenek úgy, mint régen. Mindazonáltal tény, hogy viadalok közönsége túlnyomórészt idősekből áll, a fiataloknak négyötöde pedig ilyesmiről már hallani sem akar.