A skandináv államokban a leginkább, Sierra Leonéban és Togóban a legkevésbé boldogok az emberek az első világszintű boldogságjelentés szerint. Magyarország a 96. helyen áll a több mint 150 országot érintő összeállításban.
A 2005, valamint 2011 közepe között készült felmérések alapján összeállított jelentés szerint gazdag országok - Dánia, Norvégia, Finnország és Hollandia - vezetik ugyan a legboldogabb országok listáját, vannak azonban tényezők, amelyek fontosabbak az anyagi jólétnél. A jelentés szerzői szerint ilyen a szociális háló ereje, a korrupció hiánya vagy épp a személyes szabadság foka.
Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem neves közgazdásza, a World Happiness Report egyik szerkesztője úgy véli: a boldogság egy ország gazdasági teljesítményétől függetlenül elérhető. "Az Egyesült Államok egy főre jutó bruttó nemzeti összterméke a háromszorosára nőtt 1960 óta, a boldogságmutató azonban nem mozdult". A közgazdász szerint a gazdasági fejlődés olyan gondokhoz vezetett, mint az étkezési zavarok, az elhízás, a cukorbaj, a játékfüggőség, valamint a dohányzás számlájára írható betegségek.
A gazdasági növekedéssel hozható kapcsolatba Sachs véleménye alapján "a közösségek leépülése, a társadalmi bizalom csökkenése és a fokozódó szorongás".
A nemzetközi közösség a jelek szerint egyre elfogadóbb a bruttó hazai boldogság, mint mérőszám alkalmazásával, bár nem feltétlenül azzal a módszerrel, amelyet Bhután, az eldugott himalájai királyság alkalmaz.
Az ázsiai országnak tavaly nyáron sikerült elfogadtatnia az ENSZ közgyűlésével, hogy a hazai össztermék, a GDP, vagy a nemzeti össztermék, a GNP mellett ott lehessen a "népi összboldogság", a GNH-mutató is a nemzetközi összevetésekben az országok hivatalos fejlettségi mutatóinak tárházában.
A mutatóval az ázsiai ország az anyagi jólét és a lelki béke egyensúlyát próbálja számszerűsíteni, használata ugyanakkor nem kötelező.
