A legtöbb magyar bútorvásárló számára egy új szalon berendezése abban merül ki, hogy elugrik a legközelebbi áruházba, körbejárja a kiállított bútorokat és megvesz valamit. Pedig a nappali ébren töltött óráink egyik legfontosabb színtere, amelyet megéri komolyan venni.
Manapság már a magyarok sem csak három tömegigényt kielégítő enteriőr áruház és a sarki kárpitos kínálatából választhatnak, a lakberendezési piac bizonyos szegmensei látványosan bővülnek. Bár a kávézókban és bárokban már itthon is hódít az ekletika, sokan a klasszikus „ülőgarnitúra-dohányzóasztal-tévéállvány” triumvirátussal továbbra is kimerítik a nappali berendezését.
Manapság, amikor szinte egyetlen otthont, vagy helységet sem kísér végig egyazon téma - szigorú értelemben egy barokkos nappalit már egy modern plazmatévé is „tönkrevágna” - nehéz meghatározni, hogy a lakberendezésben mit illethetünk az eklektikus jelzővel. Ám ha definiálni nem is, felismerni mindannyian képesek vagyunk. Az első látásra furcsának tűnő párosítások – mondjuk a csíkos, a geometriai, vagy virágmotívumok – harmonikus összeállítása egy helyiségen belül például remekül jellemzik az irányzatot. Röviden: csinos káosz.
