Neal Town Stephenson mérnökök és tudományos professzorok leszármazottja. Apja villamosmérnök professzor, apai nagyapja fizika professzor, anyja egy biokémiai laboratóriumban dolgozott, anyai nagyapja pedig biokémia professzor volt. Egészen pontosan halloween napján látta meg a napvilágot, Fort Meade városában, Maryland államban. A sors iróniája, hogy éppen ebben a városban kapott helyett a Nemzeti Biztonsági Ügynökség (Nacional Security Agency NSA) központja is, a kisgyermek Stephenson valószínűsíthetően az anyatejjel szívta magába a paranoiát. Az egyetemen kezdetben fizikát hallgatott, majd átváltott a földrajzra, mivel így még több időt tölthetett az egyetem számítógépének használatával. Diplomaosztás után szembesült azzal a ténnyel, hogy nincs állás tapasztalatlan fizikus - geológusok számára, így aztán más alternatívákat keresett. Rugalmasságára jellemző, hogy többek között volt autószerelő és mezőgazdasági laboros is, és mellesleg elkezdett regényeket írni.

Első regénye A nagy U (The Big U) 1984-ben lett kiadva és szinte azonnal az ismeretlenségbe is veszett. Második regénye a Zodiac: Az öko-thriller (Zodiac: The Eco-thriller) már csak az aktuális témaválasztásból – a regény főbb szereplői vízszennyezettségének megállításáért dolgozó mérnökök – köszönhetően is meghozta számára az ismertséget, igaz az eladott példányszámok nem értek az égig, de mindenféleképen kultuszregényként könyvelték el. A valódi sikert a magyarul is megjelent Snow Crash hozta meg számára. Állítólag a könyv alkotási folyamatát nagymértékben támogatta a hangos és könyörtelenül depressziós zene hallgatása. Hiába annak idején a rohadt alma szagolgatása Stendhalnak is nagyon bejött, vannak olyan alkotók, akiknek meg kell szenvedniük a művükért. Stephenson elsősorban tudományos-fantasztikus műveiről ismert. Jellegzetes, visszatérő motívumként bukkannak fel a matematikai, pénzügyi és tudománytörténeti szálak. Regények mellett cikkeket is ír elsősorban a Wired Magazine számára, részmunkaidőben pedig az Amazon vezetője, Jeff Bezos által alapított Blue Origin nevű cég tanácsadójaként dolgozik. A Blue Origin célja egy szuborbitális kilövőrendszer kifejlesztése.

A Gyémántkor igen szép sikert könyvelhet el magána, ráadásul megérdemelten, mert a könyv remek. A megjelenését követő évben elnyerte a Hugót és a Locus magazin közönségdíját is, finalistája volt továbbá a Nebula-, a John W. Campbell- és az Arthur C. Clarke-díjaknak. Az író maga sem tagadja, regénye főhajtás az angol irodalom egyik legnagyobb géniusza Dickens előtt, és így kerülnek a technokrata jövőbe, a viktoriánus kor elemei.

A cyber-punk kliséknek és a nanotechnológiás újításoknak elképesztően változatos tárházát nyújtja. Tekintettel az író mérnöki képesítésére és a számítógépekkel való meglehetősen bensőséges, mondhatnánk gyengéd viszonyára. A regény olyan nagyívű látomásban mutatja meg a nanotech jövőt, hogy az olvasónak igen figyelmesen kell követnie, hogy bele ne szédüljön. Mert itt kérem, lesz minden, éppen csak az a félelmetes, hogy semmi sem lesz igazi. Minden tárgyunk könnyedén megteremtődik, ha betápláljuk a megfelelő kódot a tápkábel végén lévő gépbe, és ugyanolyan könnyedén le is bomlik egy másik alkalmatosságban. Na és a szabadság, hát az csupán az agyakban lehet, mert különben minden egyes pillanatunkat követik és pásztázzák a rendfenntartó erőket szolgáló kamerás nanorobotok. Ijesztő? Hát az hogyan hangzik, hogy távirányítható gyilkos nanorobotokat lélegzünk be minden levegővétellel, hacsak nem vagyunk olyan területen, amelynek levegőjét folyamatosan tisztítják? Nem is csoda, hogy az emberek jó része igyekszik a lehető legjobban betagozódni egy társadalmi szerepbe, szektába vagy más a testi épséget is védő közösségbe (érts: maffia).

A regény egyik meghatározó hőse Lord Finkle-McGraw, a koreai származású, adoptált, új-viktoriánus tőkelord szerint az emberek genetikailag nem különböznek egymástól és az egyetlen oka annak, hogy az egyik ember sikeres lesz, a másik pedig nem, pusztán azon múlik, hogy milyen kulturális közegben nő fel és milyen nevelést kap. Nézetei szerint a sikeres ember kinevelhető, és ahhoz nem kell semmiféle különleges adottsággal vagy képességgel bírnia, hogy elképesztően hatékony és sikeres egyen valaki. Tegyük hozzá, azért nem árt, ha fogékonyak vagyunk és érdeklődünk. A másik egy hajszálnyival még erőltetettebb tézise, hogy a kreativitás és a tehetség is kinevelhető. Tény, sokminden fejleszthető, de ha valakinek nincs hallása, nyugodjuk bele, nem fogjuk belőle előcsalogatni a kis Mozartot. Azért a regény nem ennyire elszállt, és igen racionálisan arra is rámutat, hogy a nevelés mellett nem árt, ha nagy szerencsénk van az életben. A vak istennőnek köszönhető, hogy az új Viktoriánus-rend legalacsonyabb társadalmi kasztjába, a munkásosztályba született Nellnek lehetősége lesz egy arisztokrata gyermeknek szánt tankönyvből tanulnia és a könyv különleges leckéi megváltoztatják a gondolkodásmódját, egyszersmint felkészítik arra, hogy az egyébként kilátástalannak tűnő életét megváltoztassa és sorsa irányítását a saját kezébe vegye.