Magyarországon a hiperaktív gyerekek száma – ez megfelel a nemzetközi átlagnak - körülbelül egy-három százalék:...
Magyarországon a hiperaktív gyerekek száma – ez megfelel a nemzetközi átlagnak - körülbelül egy-három százalék: átlagban minden iskolai osztályban van egy, esetleg két érintett. Nem új jelenségről van szó, hiperkinetikus zavarral küzdő gyermekek korábban is voltak az osztálytermekben, bár nem nevezték meg a problémát. A tünetek megjelenése a közösségi szabályok szaporodásával, a követelmények sokrétű megjelenésével hozható összefüggésbe. A viselkedés szabályozatlanságában, a figyelemkoncentráció gyengeségében megmutatkozó nehézségek leggyakrabban 6-11 éves kor körül jelentkeznek. A hiperaktivitás, az impulzivitás, vagyis az azonnali reagálási készség sokszínű tünetek formájában jelenik meg: a hiperaktív gyerekek nem képesek például önállóan, nyugodtan játszani, vagy a játékban részt venni. Nehézségeik vannak a feladatok vagy tevékenységek megszervezésében, gyakran vesztik el a holmijukat, izegnek-mozognak, és rengeteget beszélnek.
A hiperaktivitás tüneteit, kezelését a mai napig is viták kísérik. Nem elhanyagolandó ugyanis az a tény, hogy ezeknél a gyerekeknél semmilyen rendellenességet, agyi elváltozást nem találtak. Épp ezért általában nem javasolják a pszichiátriai szerekkel történő „gyógyítást”, ami ugyan nagyon hatásos, hiszen a gyerek lelassul, nem zavarja környezetét, de az eredmény felületes, és a valódi okot nem szünteti meg. Az, hogy a táplálkozás, illetve bizonyos élelmi anyagok meghatározó hatással lehetnek a hiperaktivitásra, jó ideje beszéd- és vitatéma. A Telethon gyermekegészségügyi kutatóintézet tanulmánya szerint például a feldolgozott élelmiszerekből álló étrend növeli az érzelmi-és viselkedészavarok kockázatát, továbbá kétszeresére emeli a figyelemzavaros hiperaktivitás esélyét. Két tanulmányukban körülbelül 1 800 kamasz adatait dolgozták fel. A különböző hátterű gyerekeket születésüktől követték nyomon, és az derült ki, hogy az egészségesebben táplálkozó fiatalok körében kevesebb ilyen probléma jelentkezett. A gyermekek étkezési szokásait két csoportra osztották a kutatók: az egészséges változatban sok friss zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona és hal szerepelt. A nyugati típusúban pedig sok telített zsiradék, finomított cukor, só, péksütemény, feldolgozott, rántott és finomított ételek. Wendy Oddy, a tanulmány vezetője szerint, jelentős összefüggést mutattak ki a gyerekek táplálkozása és agyi funkciói között, ám ahogy megjegyezte, „ezt még mindig nem veszik elég komolyan.”
Szendi Gábor pszichológus egy közelmúltban elhangzott rádióinterjúban szintén arról beszélt, hogy az ételeink okozhatnak viselkedési zavarokat. Sok hiperaktív gyerek mutat ételallergiás reakciót, illetve az adalékanyagok gyakorolnak olyan hatást az agyukra, ami nyugtalanságot, figyelmetlenséget okoz. Szendi szerint az allergológusok már a 20 század elején felfigyeltek arra, hogy az allergia sajátos, a hiperaktivitásra is jellemző személyiségjegyekkel jár. Ben Feingold allergológus komoly kutatásokba kezdett a témában az 1970-es évek elején. Ő volt az, aki speciális, adalékanyagoktól, de az egyéb allergiát okozó ételektől – tojás, tej stb. – is mentes, speciális étrendet állított össze, ami a hipektív gyerekek 60-70 százalékát tünetmentessé tette. Szendi Gábor azt mondja, hogy a legnagyobb bajt ma az élelmiszerszínezékek, a tartósítószerek, adalékanyagok okozzák, amik ugyan szebbé és ízletesebbé teszik az ételeinket, de a bélrendszeren keresztül felszívódva az agyban is gondot okozhatnak.
Ezt egyébként a Lancet című orvosi folyóiratban közzé tett és nagy visszhangot kapó tanulmány is alátámasztja. A Southampton Egyetem kutatóinak felmérésében 153 hároméves, és 144 nyolcéves gyermeknél vizsgáltak, hogy kimutassák, lehet-e bármiféle kapcsolat a különféle üdítőitalokban általánosan alkalmazott élelmiszer-adalékanyagok és a gyermekkori hiperaktivitás kialakulása között. A felmérésben kétféle keverék szerepelt: az elsőben az adalékok között volt egy szintetikus sárga színezék, a "sunset yellow" (E110), az azorubin vagy másnéven karmazsin (E122), a tartrazin (E102), és egy savas vörös azoszínezék, a ponszó 4R (E124). A másodikban az E110 és az E122 mellett a kinolin sárga (E104) és az alluravörös (E129) volt jelen, ezenkívül mindkét keverék tartalmazta a tartósítószerként általánosan használt nátrium-benzoátot (E211) is. A kérdésben korábban meglehetősen ellentmondásos eredmények születtek, és ennek a vizsgálatnak sem sikerült az összes szakembert meggyőznie az említett adalékanyagok káros hatásairól, mivel szerintük nincs szó ok-okozati összefüggésről.
Pedig Jim Stevenson pszichológus és munkatársai egy átlagosnak tekinthető gyermekpopulációból választották ki vizsgálati alanyaikat annak érdekében, hogy egyaránt legyenek benne olyan gyermekek, akiknél nem tapasztalható a hiperaktivitás semmilyen formája, és olyanok is, akiknél bizonyos fokú viselkedésbeli zavarok vannak jelen. A kutatók arra kérték a gyermekek szüleit, hogy a vizsgálat kezdete előtti időszakban csak olyan ételeket és italokat adjanak gyermeküknek, amelyek nem tartalmazzák a tanulmányban szereplő adalékanyagokat. Az ezt követő hathetes időszakban a gyermekek egyik csoportja naponta egyszer olyan üdítőitalt kapott, amelyben a tartósítószer mellett jelen voltak a fent említett színezékanyagok keverékei, a másik csoport pedig sima gyümölcslevet ivott.
A kutatók azt tapasztalták, hogy az adalékanyagokat is fogyasztó gyermekcsoport körében egyes esetekben jelentős mértékben súlyosbodtak a hiperaktivitást jelző különféle tünetek.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority; EFSA) reagálása az előbb említett tanulmányra az volt, hogy még ez a kísérlet sem kellő bizonyíték arra, hogy a színezékek és a viselkedési zavarok között ok-okozati összefüggés lenne.
