A jelenség megértéséhez először is fel kell tenni a kérdést: mi az autizmus? Fontos, hogy el kell vonatkoztatni a sokakban élő közhelyes képről, amely az autistát mint egy súlyosan fogyatékos, kommunikációképtelen embert ábrázolja. Inkább egy széles skálát, szakszóval autisztikus spektrumot kell elképzelni, amely a beszédre is képtelen gyerekektől kezdve a hétköznapi ember számára szinte észrevehetetlen tünetekkel, viselkedésformákkal élő betegeken át a legzseniálisabb tudósokig terjed. Az autizmus közös jellemzője ugyanakkor a másokkal való kommunikáció, a kétirányú párbeszéd és a társas kapcsolatok fenntartásának valamilyen szintű nehézsége. Ez lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált állapot. A súlyosan érintettek egész életen át teljes ellátásra, a jó képességűek egyénileg változó támogatásra szorulnak – határozza meg a fogalmat röviden az Autizmus Alapítvány és Kutatócsoport. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az autizmus nem betegség, orvosi értelemben nem gyógyítható állapot, ám fejlesztéssel sokat lehet segíteni az érintetten, különösen, ha korán elkezdődik a célirányos foglalkozás.

Napjaink egyik legismertebb autistája az amerikai Temple Grandin, aki a betegség egy enyhébb formájával, Asperger-szindrómával él (a neurobiológiai eredetű jelenség az autizmushoz hasonlóan a szociális készségekre hat ki, jellemzői tünetei az empátia és az érdeklődés hiánya, vagy éppen az extrém módon beszűkült érdeklődési kör). A Time magazin által tavaly a világ 100 legbefolyásosabb "hőse" közé választott, idén 64 éves nőnél már hároméves korában agykárosodást diagnosztizáltak, amelynek meghatározását aztán a neurológia fejlődésével pontosították. A jelentős tudományos pályát befutó zoológus saját bevallása szerint iskolai évek képezték élete legnehezebb időszakát: közhely, de a gyerekek is tudnak kegyetlenek lenni, így a "furcsa" lány gyakran vált viccek és gúnyolódások céltáblájává. Ugyanakkor egész későbbi életét meghatározta, hogy ekkor fedezte fel néhány tanára kiemelkedő képességeit, amelyeket a későbbiekben továbbfejlesztve az állattartási eszközök tervezése terén a világ egyik legjobb szakembere lett.

Létkérdés a következetes nevelés

Grandin nem mindennapi pályája nem tipikus, ezt ő is tudja, s vallja, hogy sokat köszönhet általános iskolai tanárainak. Álláspontja szerint kulcsfontosságú, hogy az oktatás és a nevelés tudjon foglalkozni az autista gyerekek egyedi igényeivel, azaz olyan dolgokat mutasson nekik, amelyek érdeklődésüket megragadva szikraként tudják elindítani gondolkodásukat – ez persze az egészséges gyermekek esetében is hasonlóan fontos.

Autista gyerekeknél szintén lényeges a betegség fokának mérlegelése: súlyosabb esetekben minden bizonnyal nehezebb a társadalomba való integráció, enyhébb érintettségnél azonban megfelelő támogatással, neveléssel és képzéssel nem csak hogy az autista és a többi ember kapcsolata tehető problémamentessé, de előhozhatók azok a kognitív képességek, amelyekkel az autisták bizonyos területeken az esetek többségében felül tudnak teljesíteni a többieknél. Grandin erre előszeretettel említi a kaliforniai Szilícium-völgyet, azaz az informatikai ipar elmúlt 30 évét meghatározó tudásközpontot, ahol szerinte a robbanásszerűen fejlődő technológiai szektor vezető vállalatainál számos olyan "zseni" található, akik kisebb-nagyobb mértékben besorolhatók az autistákhoz.

Ide tartozik, hogy míg az autisták szociális képességek terén kevésbé erősek, magyarul a külvilág számára érthetetlenek, furcsák, kevésbé elérhetők, kognitív, összetett gondolkodást igénylő feladatokban kivételesen jól teljesítenek, és itt most bizonyos esetekben valóban az emberi gondolkodás csúcsteljesítményeire gondolunk. Természetesen kivételek mindig akadnak, de Grandin szerint – aki hangsúlyozza, hogy világunk hatékony működéséhez eltérő gondolkodásmódok együttélésére van szükség – ha távolabbról nézzük a jelenséget, valóban létezik egy ilyenfajta egyensúly: a társas képességek gyengülés vagy akár teljes eltűnése mellett az autisták agya más területeken jóval hatékonyabb a többiekénél. Ezzel párhuzamosan persze azt is hozzá kell tenni, hogy legtöbbünk kognitív és szociális képességei nem a képzeletbeli skálák végpontjai köré lőhetők be, inkább valahol a középső harmadba.

Grandin vélekedése szerint a legsúlyosabb esetek kivételével nagyon magas az esély arra, hogy az autisták be tudjanak illeszkedni a világ mindennapi életébe. Ez azonban mind az ő, mind a környezetük részéről óriási erőfeszítést, kitartást és meg nem alkuvást igényel: a nevelés feladata így az, hogy az autisztikus viselkedésű gyermekkel minél inkább meg tudja értetni és betartatni az együttélés szabályait. "Az ötvenes, hatvanas években, amikor felnőttem, minden problémám ellenére rá voltam kényszerítve arra, hogy viselkedjek, akár a többi gyerekkel szemben az iskolában, akár hétvégén a terített asztal mellett" – írta Grandin, aki szerint már gyermekkortól kezdve meg kell ismertetni az autista gyermekekkel a közösség elvárásait, hogy aztán felnőttkorukban könnyebben mozoghassanak a társadalomban.