Bizonyos kiadványok, események jelentősége egy idő után túlmutat önmagukon.
Bizonyos kiadványok, események jelentősége egy idő után túlmutat önmagukon. A Michelin gasztronómiai kalauza mellett egy másik abroncsgyártó, a Pirelli kiadványa is képes volt ikonikussá válni, annak ellenére, hogy a Pirelli naptár koncepciója tulajdonképpen nem rugaszkodik olyan nagyon messze az autószerelő műhelyek falain lógó pucércsajos kalendáriumoktól.
A megközelítés elvileg "művészi", bár ne legyenek kétségeink, a lényeg úgyis a cici. 1964 óta akadt néhány nagyobb vihart kavart képsorozat, például amikor a 72 éves Sophia Loren szerepelt 2007-ben (a werkfotók és a józan ész alapján is a végletekig retusálva), aztán a "kövér" Sophie Dahl is érdekes választás volt '99-ben és a 2001-es, "mutogatós" naptár is megrázott néhány konzervatívabb médiafogyasztót. A 2011-es évet Karl Lagerfeld, a Chanel vezető tervezője, mindnyájunk szeretett Karl császára nyerte meg.
Bár nem gondoljuk, hogy Lagerfeld munkásságának a fotózás lenne a legfontosabb része, azért még mindig jobb választás, mint a tavalyi fotográfus. 2010 ugyanis szintén nem volt egyszerű, a szexuális zaklatással vádolt Terry Richardson nem igyekezett túlságosan. 2009-ben pedig a szent művészet és a mellbimbók kedvéért bevetettek némi állatkínzást és csoportos nemi erőszak szimulációt is. Ehhez képest Lagerfeld a maga aránylag konzervatív koncepciójával, miszerint görög istenek pucéron, nem tud hibázni - gondolhattuk volna.
Kaiser Karl azonban úgy gondolta, túlságosan egyhangú ez a Pirelli naptár, hogy folyton csak hölgyek mutogatják benne a bájaikat és ezért becsempészett néhány férfiembert is a buliba. Az elsődleges célcsoport, azaz a heteroszexuális férfi olvasók világszerte egy emberként hördültek fel, a homoszexuálisok meg persze tapsoltak örömükben.